Hóhelyzet megint

A héten 4 napon át esett a hó, rendszeres program az autó letakarítása indulás előtt, akár napi többször is, de alapvetően itt, ahol nincsenek hegyek, nem olyan durva a tél mint most odahaza. A legdurvább csütörtökön volt, amikor felkeltem és ez fogadott:

Akkor elgondolkodtam a home office-on, mert aznap egy másik gyárba mentem, és autópálya helyett a tanyavilágon kellett volna átvágnom, és ha a városon belül ilyen a helyzet, akkor a falvak között még havasabb az út, ami aztán be is jött:
Utána egész nap esett a hó, esett vagy 20-25 cm, de estére már lepucolták az utakat. Most épp nem esik, és kicsit olvad is, de jövő hétre mondják megint. Meglátjuk.

Melohely összefoglalo 4. hét

Melóhelyen az alábbi érdekességek történtek a héten:
- A postás bedobta otthon a céges újságot amire nem számítottam, fene se gondolta, hogy ilyen is van. Benne vannak az új belépők képei, a következő számban én is benne leszek. Gyors statisztika: az új emberek 80%-ának nem német hangzású neve van. Török, arab, szláv, ilyesmi.
- Voltam gyárlátogatáson, az egyik kolléga körbevitt két üzemben. Érdekes volt. Rájöttem, hogy idáig mindig irodában dolgoztam és gyárat csak TV-ben láttam. Mindenhol bejelentkezünk a műszakvezetőnél, akik rendesek voltak, csak 5%-ban volt olyan érzés, hogy "na, kidugtak az orrukat az irodából az EDV-sek". Érdekes volt az is, hogy nem voltak sokan a csarnokokban, csak az a 15-20 ember aki eteti a gépeket. Igyekeztem nem beleakadni semmibe, nehogy bedaráljon valami, és közben igyekeztem egyik bazinagy piros gombhoz sem hozzáérni. Sok volt belőlük.
- Voltam IT oktatáson is, elmondtak hogyan működik az Outlook, és hasonlók. 4 órából, 15 percnyi újdonság volt. Mar tudom, hogy az Outlookban van Autowahl funkció, és hogy a YouTube miért van letiltva a cégnél.
- Egyébként IT oktatáson is hasonló volt a külföldiek aranya: 4 bajor (nem német, bajor, így mutatkoztak be), 1 kínai/tibeti(?), 1 új zélandi, 1 magyar, 1 svájci.
- Az egyik bajor problémázott, hogy a céges notebookjáért ö a felelős, de nem tudja lelakatolni, nincs kensingtonja. A svájci IT-s nem értette: ha az irodában van, akkor minek ilyesmi, a kollégák ott vannak, semmi sincs lelakatolva, se a monitorok, se a gépek, semmi, estére úgyis bezárjak az egészet, ha mégis eltűnik valami, akkor az mar betörés. Ezen a bajorok iszonyat jót mulattak. Elmesélték, hogy bezzeg Németországban nem lehetne ilyesmit megtenni. Ott le vannak rögzítve a dolgok, mert különben eltűnnének. Nahat, pocsék egy hely lehet az a Németország.

Központ

Az edzésre járás most kicsit háttérben van a próbaidő és az XBox projekt miatt, de azért hetente egyszer lemegyek. Ma is voltam, utána lemértem magam a Wii Fit padon és meg is lett az eredménye, először lettem 50%-50% perfectly centered.

Gumimaci :-)

Karácsonykor hoztunk otthonról egy dvd-t, nem ám valami szuper új filmet, hanem mesét és pedig a Gumimacikat :-) Unokaöcsém nagy kedvence mostanában, apu pedig megszerezte neki szinte az összeset. Mi meg lenyultuk az elsőt, mert azt már úgy is látta. Nekiálltunk még anno megnéztünk róla pár részt, aztán ma valahogy eszembe jutott a zenéje :-) Aki most nem énekli a szöveget a videóval együtt azt ezennel kitagadjuk a 25-33-as korosztályból!

Fotel

Karàcsonyra vettünk magunknak egy babzsàkfotelt amit aztán a hàtso ülésen kihoztunk visszafelé :) Nagyon megszerettük, iszonyu kényelmes és praktikus. Persze néha megy a harc, hogy éppen ki üljön benne, de eddig még nem lett belöle vàlook.

Késő esti műszak + Rabszolgasors

Mikor programozok jól esik, ha megy valami zaj a háttérben, ez otthon rádió volt, idekint meg neten néztem a magyar TV-t. Tegnap este viszont műfajt váltottam és Isaura ment a háttérben. Könnyed, gagyi, egzotikus, nosztalgikus, nagyon jó. Nem hittem volna, hogy egyszer ide jutok. Az első 12 részt (10 percesek) lenyomtam egyben, és csak annyit mondhatok, hogy ez a Leonszió egy féreg! Van itt még ám több is!

Földrengés

Csütörtökön nemzeti adakozónap volt Svájcban Haitinak. Összedobtak 20 millió CHF-et, én elfejtettem a dolgot, de ma este adakoztam én is. Neten, hitelkártyával. Ma este már 25 milliónál tartott a számláló.

Meló

Ez a hét úgy elrepült, hogy csak na. Igy nézett ki a kalendárom a hétre. Fullra tele volt, be van tervezve minden percem, pár meetinget pedig már én tettem magamnak be, hogy dolgozni is tudjak. Minden reggel van egy Agile meeting (ohne SCRUM), 8:30-kor, és a koránkelés nem az erősségem, de már megszoktam. A héten kb. 2 napot töltöttem tényleges munkával, az is doksiírás volt, meg bejátszottam egy kézi Note-ot, a többi elment mindenféle meetingekre. Nem mondom, hogy haszontalanok voltak, de remélem, hogy később kevesebb lesz. Rászoktam arra is, hogy minden apró hülyeségről emlékeztetőt tegyek be magamnak, mert különben teljesen szétesnék. Szóval sok itt a meló, de hagynak önállóan dolgozni, a stressz pedig kevés, amit nem tudom, hogy csinálnak, viszont pont emiatt tetszik a dolog. Nem unatkozok, de nem is baszogatnak.
A hét érdekessége volt, hogy levittek a szerverterembe, jó nagy, jó komoly. Rájöttem, hogy már valszeg sohasem leszek hálózati rendszermérnök vagy micsoda. Túl nagy már a szakadék. :)

Jatékvonat

Az egyik kolléga nagy vonat-mozdony-vasut rajongo. Regota a cegnel van, es vannak bent is vonatai. Az asztalan (kb 4 meteres asztala van) fel van epitve egy kis terepasztal (mufu nincs, csak vaganyok), illetve az iroda teljes hosszaban, 15-20 meteren, az ablak alatti parkanyon vegigfut egy vagany par alaguttal es egyeb tereptarggyal fuszerezve, a vege pedig minalunk egy hurokban vegzodik, ahol visszafordulhat a szerlveny. Persze a hatterkepe is vonatos. Amiota itt vagyok azota még nem vonatozott, de mar varom mikor fog elrobogni mellettem. A parkanyra meg csak ovatosan pakolok, nehogy miattam sikoljon ki a cucc.

Magyar TV Online + Google

Svájcból nézve így néz ki a Magyar Közszolgálati TV oldala.
Van rajta egy jo nagy googleads-es hírdetes, ami a The Pimps nevű játékot népszerűsíti. Kb az amire gondoltam, van magyar ismertető is hozzá: "Próbáld ki, milyen az igazi gengszterek élete és legyél Te a leghírhedtebb Pimp a játék több mint 200 városában! A vadkenderfarmok, az örömlányok és a menő járgányok hozzásegítenek ahhoz, hogy a ranglista élére kerülj."
A PIMP szó jelentéséért katt ideIgy néz ki a játék oldala, lehet benne Hookereket is venni, de ez nem az a T.J Hooker, hanem egy másik.
A HOOKER szó jelentéséért katt ide

Autószalon

Ma érdekes levelet hozott a posta. A Volvo kereskedő írt, hogy hamarosan (március?) kezdődik a genfi autószalon, ahol bemutatják az új Volvo S60-ast (világpremier, tatata-taaaam!!). Ez tök jó. A többi viszont vicces: Ennek alkalmából szerveznek egy kisbuszt, felkerekednek lemennek Genfbe, ahol a Crown Plaza hotelben lesz egy külön VIP bemutató "Volvo barátoknak", amin én is részt vehetek, ha velük tartok. Hangsúlyozottan VIP. Az út 50 CHF (végülis nem sok egy Genf oda-visszaért), közben kedveskednek egy kis kávéval meg kiflivel. Jelezzem gyorsan a részvételi szándékomat, mert a buszban kevés a hely.Na. Ezt kb. úgy képzelem, hogy van egy kis mikrobusz tömve emberekkel:
- Elöl ül Daniel Ruegsegger, a helyi Volvo kereskedés vezető üzletkötője. A kereskedés tulaja épp nem ért rá, mert szarik az egészre, helyette Danielt küldte el, mert lelkes alkalmazott, és mert rávehető ilyenekre. Mellesleg Daniel vezeti a BUSZ-t, amikor meg éppen nem, akkor szociális csetelést folytat az utasokkal és finoman puhatolódzik vételi szándékaik iránt.
- Makreta Bronelli, második generációs svájci, egyébként olasz bevándorlók gyermeke. Ő Daniel aszisztense, szintén szociális csetelést folytat, és kiflit meg kávét szolgál fel.
- Utas1: Herr Nyfssegger, régi és jó ügyfél, mindig a legújabb Volvóval járt, 2-3 évente cserél. Most is ott lapul bankszámláján 80k CHF egy fullextrás vadiúj S60-asra. Nyugdíj közeli Volvo fanatikus, és mellesleg nem akarja a hétvégét az asszonnyal tölteni. Ha rendel, akkor ragaszkodni fog hozzá, hogy neki szállítsanak először a faluban.
- Utas2: Herr Adler is régi ügyfél, de ő nem olyan jó mint Herr Nyfssegger. Már az előző generációs S60-as világpremierjére is elbuszozott kereskedőinkkel és persze Herr Nyfsseggerrel. Annak már jó 10 éve. Utána vett is egyet, azóta is azzal jár. Na hát, pl. ezért is nem olyan jó ügyfél. Most talán lecseréli. Egyébként a reménybeli kedvezmények miatt vesz részt a túrán, bevezető akciók éssatöbbi.
- Utas3: Herr Hofstetter. Fiatal kis köcsög, talán 25, de azért Herr. Van egy lestrapált 20 éves kombi Volvója, pénze nincs, de azért ettől még lehet nagy Volvó fan. Persze, hogy ott akar lenni a premieren. Na meg persze, az is lehet, hogy később felviszi az Isten a dolgát, és akkor Herr Nyfssegger szerű, jó és mélyen tisztelt Herr Kunde lesz belőle.
- Utas4: Herr Mayerhofer: Németorszából áttelepült idegen. Valami helyi cégnek dolgozik vezetői szinten és a céges autója egy Volvo. Innen az ismeretség. Szíve mélyén Audi párti, de azért vonzza a VIP meg a Világpremier dolog, ezért úgy döntött, hogy ez megér egy elcseszett napot az életéből. Na meg persze utána megy a fénykép Facebookra. A kereskedő meg reménykedik, hogy ha neki konkrétan nem is, de a cégének majd mehet pár S60. Mayerhofer egyébként úgy érzi, hogy ilyen kaliberű vásárlásoknál, egy ilyen fontos embert, mint őt, kávé is kifli helyett pezsgővel és kaviárral kényeztessenek. Erre többször is célozgat az út alatt, de a kereskedők, Daniel és Makreta ügyesen hárítanak. Amíg nem tuti a biznisz, addig minek tömjenek egy ilyen majmot pezsgővel és kaviárral? Aláírásig marad a kávé és a kifli.
- Utas5: Herr Nadjzam, akinek a nevét nem tudják helyesen kiejteni. Nem igazán értette a levelet, nem tudott sem a kávéról sem a kifliről, ezért hozott magával pár Migros szendvicset. Egyébként azt hiszi, hogy a buszon mindenki nyert egy Volvo S60-ast, és most mennek átvenni őket Genfbe.

Szóval a kis társaság elbuszozik Genfbe, bő 3 óra, közben kedélyesen beszélgetnek, az időjárásról, Volvókról, meg arról, hogy ki mit dolgozik (puhat puhat). Gyakran megállnak, mert Herr Adler felfázott, gyakran kell vizelnie, meg mert Mayerhofer és Hofstetter állandóan cigarettázni akarnak. A hátsó sorból megnézik a VIP bemutatót, aminek fényét némileg csökkenti, hogy az ujságirók már egy hete mident megírtak a kocsiról, és még a híradóban is bemutatták, de sebaj. Ők az első egyszerű emberek közé tartoznak akik láthatták a csodát. Van egy kis kavarás Nadjzam miatt, de leálljtják egy PR ajándékkal mielőtt botrány lenne, és Mayehofer is sokáig áll sorba mire elkészül Facebookra a fotó. Hazafelé Daniel ismét puhatolódzik és kicsit és közhelyes megjegyzéseket tesz. Este 12-re mindenki a saját ágyában alszik. Ez egy jó nap volt.

Itt lopnak

Régi hír de azért leírom. A szobai hőmérőnk ablakba kihelyezett rádiós érzékelője eltűnt. Mivel az utcáról nem lehet látni, és hozzánk még a postás sem jön be, ezért a gyanúsítottak köre igen szűk: egyik lakó, másik lakó, másik lakó tesója, takarító. Esetleg valami opcionális csomagkiszállító ember, méginkább esetleg a szemközti házban lakó idős néni papagája. Mindegy. A lényeg, hogy 6 hónap után eltűnt, elfújta a szél, elvitte a kiscica. Volt nincs.

Android

Új telefonom van. Dolog előzményei még decemberre nyúlnak vissza, mert akkor adtam le a céges telefont, helyette pedig kellett valami más. Újra szolgálatba állt a svájci privát prepaid kártyám és a régi SE K600i, ami ugyan jó régi, már lassan 5 éves, de még mindig bírja a strapát. Két(3) baj volt ezzel a megoldással:
1) az akksi már nem a régi, Bluetooth-al egy nap alatt lemerül, ami most gáz, mert sokat vezetek
2) sokat telefonálok lakásügyben, és idegesített, hogy minden hívás 80 Rappen, és állandóan tölteni kell az egyenleget
+1) a kamerája is vacak, márpedig megszoktam, hogy a blogra a telefonnal fényképezek.

Gondoltam veszek egy olcsó Sony-Ericsson-t megint, Anikó húzott az iPhone felé, mert neki bevált, tényleg jó kis telefon, és akkor egységes lett volna a családban a töltő. Komoly szempont. Mi is szabványosítunk. Meg ami netes telefont próbáltam Samsung/LG/Sony, az mind kaka volt az iPhone-hoz képest. Aztán kijöttek az első hírek a Nexus One-ról, néztem videókat, előjött a veszélyes kütyümánia, és megtetszett. Aztán kiderült, hogy Svájcban még várni kell rá kicsit - sokat, már ha előfizetéssel akarom venni, készpénzre meg szvsz nem érdemes, mert 1) 100k-t elvből nem adok telefonért 2) ha adnék is, a Swisscom akkor sem adná olcsóbban az adatcsomagot, a havidíj ugyanannyi, adatcsomag nélkül meg ugye nem érdemes netes telefont venni.

Szóval olvasgattam cikkeket, teszteket, speckókat, kiderült az is, hogy az egyik kollégának HTC Hero-ja van, azt is megtapiztam, és a kolléga büszkén mutogatta az Android Marketet. Végül úgy voltam vele, hogy nem érdekel, hogy TFT vagy Amoled a kijelző, hogy mekkora a felbontása, a PDA-m is tök felesleges volt a 640x480, meg az se, hogy milyen erős a processzor benne. Mikor lemerült a prepaid egyenlegem, bementem a legközelebbi Swisscom Shopba és vettem egy 2 generációval korábbi Androidos telefont komoly 1 CHF-ért: HTC MagicKértem egy működő pédányt, mire
az eladó csávó büszkén elővette és odaadta a sajátját (ez az Androidos is valami titkos összetartó kisebbségi gang, mint az Alfások, vagy mint a monoklis összekacsintó csávók a Fight Club-ban), neki is ilyen van ami azért jelent valamit, és hát látja ő, hogy én is közibük akarok tartozni. Meg lesz rá 2.0 frissités is. Odaadta, hogy próbálgassam, de a kisbabája volt a háttérkép, én meg nem szívesen turkálok mások telefonjában, így aztán nem szívesen próbálgattam. Azért tetszett. Közben jött egy fiatal Kundin, hozta az iPhone-ját, érdekes baja volt: minden ikont kétszer akkorában rajzolt ki mint amekkorába kellett volna, mintha bekapcsolt volna valami zoomolos accesibility-s cucc. Eladó csávó resetelte a telefont, ugyanolyan bazinagy maradt minden, de mivel a felső részt látta csak, nem tudott lescrollozni, hogy unlockolja a telefont. Ment is a szervízbe. Aztán jött vissza Androidot mutogatni. Hát igen, az iPhone.

Amúgy nagyon hülye/furcsa/vicces dolog úgy telefont venni, hogy az ember már készítené a bankkártyát a fizetéshez, aztán mégis inkább betúrok az apró közé 1 frankért.

A telefon amúgy bejött, van egy-két dolog ami döcögősebb rajta mint az iPhone-on, a scrollozás nem olyan jó, két ujjas zoomolás sincs, a gyári csengőhangokra való ébredés is horror, meg néha kicsit akadoznak a dolgok. De tetszik, hogy sokkal jobban testre szabható, az is, hogy egyből megkapom a leveleimet, és ki lehet lyukadni a linuxos filerendszerbe. Na meg a nagy vonzerő, hogy később programozhatom is, majd az XBox után talán fogom is. Anikónak is tetszik. Neki azért mert ez kisebb, könnyebb és csajosabb mint az iPhoneja. (Hát igen, a boltból kifelé gyalogolva én is gondoltam arra, hogy a fehér telefon lehet hogy mégsem annyira kúúl hanem mégis inkább csajos = buzoid.) Anikó pedzegetett valami cserét is, de inkább leállítottam. Aki fogékony a bütykölésre meg a linux kernel verziószámra annak Android, az összes többi jobban jár az iPhone-al. Szerintem annak kifinomultabb az usability-je.

Vízkereszt vagy amit akartok

Szerdán volt vízkereszt, amit itt úgy ünnepelnek meg, hogy egy úgynevezett Dreikönigskuchen sütit sütnek/vesznek. A süti igazából egy finom több részből álló kalács, amibe egy kis királyfigura van sütve és az a szokás, hogy aki megtalálja a sütijében az lesz aznap a király :) Az egész onnan származik, hogy a három királyok ezen a napon látogatták meg a kis Jézust és ezzel a sütivel rájuk emlékeznek. A sütihez papírból koronát is adnak és a gyerekek imádják, meg persze nekem is tetszik :) Úgy szokás, hogy minden családban vesznek egyet és mindenki letör egy darabot. A munkahelyemen is kaptunk valamelyik partnertől 3 kalácsot és az egyikben én találtam meg a királyt. Még jó, hogy időben szóltak róla, mert ugyan emlékeztem tavalyról valami ilyemi sztorira, de nem számítottam rá hogy ráharapok valamire:)

Meló

Az elmúlt időszakban nem voltam aktív blogger aminek megvolt a maga oka.
Egyrészt ott volt az XBox-os portolás, másrészt pedig hétfőn kezdtem az új melóhelyen és még alakulnak a dolgok. Egy hét eltelt idáig annyit mondhatok, hogy jobban tetszik az új hely mint a régi. Apróságok, érdekességek, első benyomások így egy hét távlatából:
- A cég jó öreg, van vagy 100 éves, de én korábban soha nem hallottam róla. Nem is csoda, mert főleg az iparnak dolgoznak. Kb. olyan lehet mint otthon a GANZ.
- Szóval ez egy papucsos állás, inhouse fejlesztő lettem, de a papucsot csak a próbaidő után viszem be. Az ki kell érdemelni és meg kell élni. A cégnél épp bevezetés folyik, belső SAP CC-t építenek fel. Van már pár bázisos, meg modulos, és én vagyok az első fejlesztő akit felvettek. Van már egy NetWeaveres PI-os gyerek is, de őt valamiért nem tartják SAP fejlesztőnek.
- A törzsgárda 50+os régi motoros, akik még az előző rendszert tartották karban és most átképzik őket SAP-ra, na meg pár új ember a SAP know-how miatt. Én vagyok a legfiatalabb, a második legfiatalabb pedig a fentebb említett PI-os kolléga de már ő is 30+. Innen is hiányzik a 20-30 közötti réteg.
- A mostani főnököm is új a cégnél, de ő Bázisos. Szerinte a IT managemet még soha nem látott SAP GUI-t, és a külső tanácsadó cég akivel anno elkezdték a projektet, olyan modulokra dumálta rá őket amilyenekre csak akarta. Azt képzelték, hogy berakják az SAP CD-t, Install, majd kihívnak pár tanácsadót, akik megmutatják, hogy működik. Aztán rájöttek, hogy ez nem ilyen, és akkor álltak neki a belső CC-t kiépíteni.
- A csapat viszonylag nemzetközi, nincs olyan német dominancia mint a régi helyemen. Van persze jó pár svájci és német is, de van itt még török, osztrák, horvát, görög, ausztrál, angol, amerikai, belga, holland és egyiptomi kolléga is az ügyosztályon, szóval nem érzem magam idegennek. Az irodában amúgy mindenki németül beszél, dokumentálás angolul megy és a többi országgal is angolul megy a kapcsolattartás.
- Az itteni svájciak iszonyat percízek, és az elmúlt héten több olyan dolog is történt, amiből az jött le, hogy sok minden óramű pontossággal megy és iszonyatosan figyelnek az apró részletekre. Precízségben 2-3 kört is rávernek a németekre.
- A héten még kevés meló volt, az elején amúgy se lesz sok. Van bevezető program amiben részt veszek, körbevisznek mindenhol, bemutatnak mindenkinek, hogy megismerjem a céget, és 3 hónap alatt 70 meetinget kell leszerveznem. Lesz szokásos HR-s mééting, gyárlátogatás, környezetvédelmi témák, és persze rengeteg SAP és IT. A régiek szerint kevés az idő ennyi meetingre, és a többiek is csak 90%-ban tudták lezárni a programot, de sebaj. Jobb ez így. Amikor tanácsadó lettem, akkor délután már debugoltam, és sokáig azt se tudtam ki-kicsoda a cégnél.
- Most dolgozok először olyan cégnél ahol van szakszervezet, és tetszik a dolog. Nekik hála van 5 nap extra szabi, lehet írni a túlórákat, a kantin viszonylag olcsó és ha az egyik telephelyről átmegyek a másikra akkor az már üzleti útnak számít.
- Az iroda jó nagy és kicsit régimódi. Hat ember és pár külsős lézeng kb 100 nm-en. Egyébként open space, nagy szekrényekkel tagolva. Van egy 17"-os monitorom, amit még nem üzemeltem be, de nem is fogom. Már pedzegettem, hogy fejlesztésre kicsi az ilyesmi, és amíg nem lesz másik addig inkább maradok a notebook-on. Az 14"-es de legalább 1440x900. A bútorok is régiek, az egyiken találtam egy 1980 decemberi dátumot, akkor lett leltárba véve. Hát kb. ilyen régiek.