Július

Júliusban történtek még velünk említésre érdemes dolgok, csak eddig nem volt időnk megírni. Például az, hogy vettünk Gábornak is egy új biciklit (nekem még korábban) és elmentünk a környéken tekerni. Sajnos itt elég rossz idő volt, de azért remélem lesz még alkalmunk máskor is elmenni. Aztán beiratkoztam a helyi könyvtárba egyrészt azért, hogy némi német tudást erőltessek magamba a nyári szünet alatt is, másrészt mert ki lehet heti 5 filmet kölcsönözni :-)

Végül pedig elbúcsúztattuk Erika barátnőmet is, aki egy év bébiszityó után hazaköltözött. Sajnos ő a harmadik barátunk aki hazatért mióta mi itt élünk :-(

Mozi

Ma este moziban voltunk és megnéztük a Larry Crown-t. Eddig sose voltunk még itt moziban, mivel az én németemmel úgy voltam vele, hogy úgyse értem, másrészt svájcban mindig később jönnek be az új filmek. A mozi egyébként nagyon jól nézett ki és találtunk pár éttermet is mellette amit majd kipróbálunk legközelebb. A fő poén azonban a film közepén következett, amikor is snitt, fények fel és ennyi. Néztünk nagy szemekkel, hogy akkor most mi van, visszamentünk a középkorba és elszakadt a film? De persze nem, csupán itt így szokás pisi-kaja szünet vagy mi fene... na neee. Hihetetlen! Még egy 3 órás filmnél meg is értem, de egy 1,5-2 órásnál? No hát tartogat még meglepetéseket nekünk ez az ország :-)

Die Schweizermacher

Hogyan legyünk svájciak? A fent nevezett alapfilm segít a válaszban! Ajánljuk mindenkinek aki itt élt, él vagy élni fog - kötelező megnézni :) Egy igazi örökzöld még 78-ból egy kis retro hangulattal. Hála a német tanáromnak, aki elhozta órára mi sem maradtunk ki az élményből. Sajnos csak az alábbi két videót találtam hozzá, de aki megteheti nézze meg az egészet.

Fölrdajz

Ez régi, de van akinek (pl nekem) még uj:

Na, milyen volt Amerika?

Aha-ha...

• A reptéren váltottunk pénzt, ekkor ért az első benyomás: a pénznek van szaga. Ott még ropogós bankókat kaptunk, amiknek erős új szaga volt, kint aztán szereztük gyűrött, ezeréves, agyonhasznált papírpénzeket is, amik már megfordultak mindenféle kézben, és magukba szívtak egymillió liter izzadtságot. A dollárnak van szaga. És nem jó. Büdös.
• És igen, van olyan is - mint a filmekben - hogy állsz a kóla automata előtt és tuszkolod bele a gyűrött összefirkált egydollárost és imádkozol, hogy elfogadja. Ha nem akkor, pénzsimogatás, ráncok, gyűrődések kiegyengetése a program. És egyszer csak azért tudtunk felszállni helyi BKV-ra, mert volt nálunk egydolláros, amit aztán a sofőrnél lévő automatába gyömöszöltünk. Szóval az egydolláros alap a túléléshez. Ja, és a hitelkártya is erősen ajánlott.
• Ha már fizetésnél tartunk: majd minden szolgáltatás rohadtul borravaló orientált. Erről csak az útikönyvekben olvastam, de furcsa volt megélni. Boríték kikészítve a hotelban, pénztáraknál pénzgyűjtő tálka, pár példamutató dollárral benne (látod turiszt, adakozz, vazze!), meg kis táblácskák, hogy "for the service", "gratutity not included", "for a job well done", blablabla.
• Cserébe az eladók meg a kiszolgáló személyzet - még Svájc után is - iszonyatosan kedves (hajtanak ezerrel).
• Viszont vigyázni is kell velük, marketingben nagyon profik. A mosoly és a kedvesség mellet rámenősek, és ügyesen csinálják. Észre se veszed és rádumáltak pár olyan dologra amit nem is akartál eredetileg.
• Légkondi-légkondi-légkondi. Mindenhol van és mindenhol járatják, ott is ahol nem kéne. Gyakran előáll az a kettősség, hogy a metróperon/utca fülledt mint állat, de bent az épületben/buszon/metróban megfagy az ember.
• Budi: A WC csésze alacsony, lábszáram közepéig ér (van fotó róla) és kicsi a lyuk a WC deszkán. A csészében magasan van a víz, és sok van benne, kész kis tavacska, ami nem részletezendő következményekkel jár. Gombnyomásra beindul a repülőgép hajtómű és leszippant mindent. Egy hotel volt a kivétel, de többiben ilyen volt.
  
• A new york-i taxisofőrök: na, azok tényleg indiaiak/négerek/arabok, többnyire az angolul alig beszélő fajtából, nyomják a gázt mint az állatok és nem erősségük a kedvesség. Leinteni őket viszont igazi sikerélmény.
• A közlekedés NY-ban az olyan pesties (dudálás, össze-vissza rohangáló gyalogosok, taxisok, terepjárók), vidéken meg nyugisabb.
• A vezetés is kicsit más, autópályán vannak szakaszok, ahol lehet a leállósávban haladni, egyes államokban piros lámpánál is lehet jobbra fordulni, a jobb-kéz szabály is valami olyasmi, hogy "ki ért oda elsőnek", és hasonló érdekességek.
• Autóban gyakran ment a rádió. Kb minden második hirdetés valamilyen orvosi cuccot reklámoz: körömgomba elleni kezelés, magánkórház, orvosi praxis, hajhullás , stbstbstb.
• A tankolás is kicsit másképp megy. Vagy full automata (hitelkártya!) vagy készpénzes, litert előre bemondós. Vagy ezek tetszőleges kombinációja. Olvastam, hogy vidéken van nénis-kannás módszer is, de olyat szerencsére nem láttunk.
• Egyszer tankolás közben a mellettem tankoló megnézte a bérautó rendszámát: "Ohio, aha, ezek onnan jöttek, látszik, hogy nem helybéliek" - kb ilyen volt a helyzet.
• Extra meglepetés: az utak kátyúsak. Vidéken jobb volt a helyzet, de Pest egyáltalán nem gáz pár ottani nagyvároshoz és autópályához képest.
• Az egy főre jutó nemzeti lobogók számában szerintem überelik Svájcot. Amerikában amerikai zászló lobog mindenhol. Nemzeti érzés, büszkeség és szerintem becsülik a hadsereget meg katonáikat. Persze ez egy olyan ország amelyik kb most is háborúban áll.
• Gyorséttermek: Rengeteg van. Két nap után (egy meki és egy subway után) elegem volt belőlük, de az éttermi hamburger az jó volt. Többnyire ilyeneket kajáltunk, meg wrap-okat, meg mehikóit, meg salátákat. Anikó egyszer talált krumplipürét az étlapon, rendelt is gyorsan belőle. Egyesek szerint a Starbucks egy f+s. Nem tudom, nem iszok kávét.
• Gyorséttermek 2: Többnyire nincsenek bennük emberek. Aki kaját vesz, az egyből megy is tovább, és csak páran ücsörögnek az asztaloknál. Sok olyan hely is van ami csak Express, és alig van benn pár ülőhely. Voltak pillanatok, amikor kifejezetten hülyén éreztem magam, hogy leültünk egy asztalhoz kajálni és nem a kocsiban ettünk. Sok helyen tálcát se adtak.
• Gyorséttermek 3: Egyszer a semmi közepén egy Wendy's-ben kajáltunk, mi ültünk egyedül az étteremben plusz a személyzet. Közben jött pár vevő, de mindenki megvette a kaját és ment tovább. Aztán bejött egy fiatal srác, körbenézett, vett kaját, majd megint körbenézett és leült ő is. Olyan zavart tizenéves benyomását keltette, ha értitek mire gondolok. Na, akkor arra gondoltam, hogy mindjárt nekiáll lövöldözni és akkor lesz itt "Kóla, puska, sültkrumpli.".
  
• NY-ban vannak olyan utcai, tologatós kocsis hotdog árusok. Igazából árulnak azok minden szart, nem csak hotdog-ot. Nem volt merszünk kipróbálni, de valszeg nem olyan gáz.
• Nemgyorsétterem: Jön a pincér és bemutatkozik. Jó a kaja, mosoly, a vendég a király, cserébe elvárt a 10-20% borravaló (persze, ha csak nem foglalt mindegyik asztal, mert akkor sorbaállás van)
• Kövérség: Láttunk pár nagyon-nagyon abnormálisan durván elhízott embert (az egyik pont egy eladó volt a Mekiben - elgondolkodtató volt) akiket látva elhiszem, hogy az elhízás, nem csak azért van mert valaki sokat eszik, hanem tényleg betegség. Ezeket leszámítva viszont, nem éreztük úgy magunkat, mint két piszkafa aki megérkezik kövérföldére. Szerintem nem kövérebbek mint a magyarok. És van egy réteg amelyik kifejezetten sportos. Elég kiülni bármelyik parkba: fut + biciklizik + görkorizik.
• Négerek: Már leírtam, milyen volt, amikor legelső nap a taxis elkavart egy negyedben, ahol csak feketék laktak. Na az legalábbis "mérsékelten furcsa érzés" volt. A kollégáim (szerencsére csak miután visszajöttem) horror sztorikat meséltek fehérekről akik bekeveredtek a feketék városrészébe. Nem tudom mi igaz belőle. Azok már 10-20 éves történetek.
• Nekem úgy tűnt, hogy bőrszintől függetlenül jól megvannak egymással, és úgy általában sokat/gyakran szobaállnak egymással akár idegenek is az utcán/buszon/boltban/metróban/klotyóban. Nem éreztem ilyenkor rajtuk, hogy "Uramisten, méér szól hozzám, mit akar ez a másik idegen!". Közvetlenek, beszédesek, barátságosak. Igen, a klotyós is egy megtörtént eset. Nincs nagyvárosi elidegenedés. Erre azt mondta a koszovói pincér, hogy itt próbálnak konnektálni az emberek. Persze ettől még lehet hogy van Ku-Klux-Klan is, ők is próbálnak konnektálni, de az messze van, mi meg csak egy töredékét láttuk ennek a bazinagy országnak. Hiába vezettünk majd 2000 kilométert. Az itt semmi.
• NY-ban megéltünk olyat is, hogy a buszon egy (fehér) nő beszólt egy (fehér) dagadt fickónak hogy az miért beszélget olyan hangosan a másik utassal (aki fekete). Két mondta után eljutottak odáig hogy te "szemét republikánus", "mocskos demokrata", onnan meg csak egy lépés volt a "bitch" meg a "fuck". Aztán senki nem lőtt le senkit. Nem tudom, hogy ez gyakori-e.
• NY-ban megéltünk olyat is, hogy a buszon egy piros lámpánál a két ősellenség a buszsofőr (aki egyébként fekete) és a biciklis (aki egyébkét fehér) az ablakon keresztül megbeszélik a világ dolgait, nevetgélnek és "take care"-el búcsúznak. Szóval nem tudom mennyire van itt rasszizmus, de buszozni érdemes. Utálják a politikusokat és szeretik a sportot (hoki, kosár, baseball, foci)
• Amerikában mindenki menő. Azaz mégse. Itt sapka és a napszemüveg nem menőség, hanem népviselet. Nem probléma a fehér edzőcipő, fehér zokni fekete gatya kombó, és a rövid gatya + lábszár középig (esetleg térdig) szépen felhúzott kisimított fehér zokni se gáz. Az amerikaiak lezserek / igénytelenek, nézőpont kérdése. Akármit felvehetsz, nem számít. És leülhetsz benne a járdára, lépcsőre, az se számít. Itt az lehetsz és azt viselhetsz amit akarsz. Vagy csak népviselet. Nem tudom, de jó volt.
• Amerikaiul úgy kell beszélni, hogy kicsit hátrébb öblösebben képezi az ember a hangot, amitől az jó egy oktávval mélyebb lesz. Ez férfiaknál menő-macsó-tökös-gijoes-amerikais, nőknél hormonkezelt-mélyhangú-keletnémetúszónő-amerikais érzetet kelt. Kis nő, mély hanggal. Fura. Törekedjünk arra, hogy ne mondjuk ki érthetően a szavakat, beszéljünk úgy mintha minden nap ezt tennénk és közben még rágózunk is. Beválik. Ha esetleg mégse, és megkérdezik honnan jöttünk, akkor nyögjük be egy random államnak a nevét lehetőleg azt ami a bérautó rendszámtábláján áll.
• Az afro amerikaiak filmbéli eltúlzott vinnyogás és nyávogása meg nem csak vicc, hanem van aki természetesen így beszél. Nem mindenki Morgan Freeman. Az ázsiai amerikaiak meg olyan perfekt szintre is elérhetnek hogy csak hang alapján / telefonon keresztül meg nem mondja az ember hogy ez most milyen fajta. Ja, mondtam már, hogy Amerikában nem csak feketék és fehérek élnek? NY-ban rengeteg volt az ázsiai és latino is.
  
• Amerikában dühöng a kapitalizmus. Örüljenek az európaiak (mi magyarok) a sok-sok nap fizetett szabadságnak, meg az orvosi ellátásnak, nyigdíjnak. Örüljenek - amig lehet.
• Hogy élnénk-e ott? Ez a mási gyakori sztenderd kérdés, amire már megvan a begyakorolt válaszom: "Hát, NY turistaként érdekes és izgalmas, de ott élni szerintem stresszes és zsúfolt. Esetleg vidéken, vagy Bostonban. Amerika meg egyébként nagyon nagy, és sok a szélsőség. Vannak nagyon putri helyek, és olyan kertvárosok és villanegyedek hogy ott még a svájciak is csak néznek".
  
• Amerika egyébként meg nem Amerika hanem US, vagy simán csak "sztétsz". Naponta többször is megkérdezték, hogy "honnan vagyunk", ami aztán remek kiinduló pont egy kis csevegésre (mert ugye konnektálnak, aztán vagy csevegnek ami jó, vagy nekiállnak biszniszelni, ami nem jó). Ilyenkor volt aki egy sima "Europe"-ra is csak annyit mondott, hogy "Wow! Cool!", de sokszor nem érik be ennyivel, tudni akarják az országot (államot). Na ilyenkor nem tudom, hogy a származási vagy a tartozkódási helyet kéne mondani, mert őnáluk aztán végképp elválik e kettő, vagy tök nincs is jelentősége és szabadon választhatok Mo és Svájc között. Mo-t a hungry hungarian poénok miatt nem szeretem, a svájci kollégák meg felvilágosítottak, hogy switzerlandot sweeden-nel keverik, vagy ha épp nem, akkor bejön a képbe a "swiss cheese". Kipróbáltuk mindkettőt. Mo-nál egyszer az egyik boltos benyögte, hogy az utca túloldalán is van egy magyar étterem (nekem nem tűnt fel) és ezt megünnepelendő pacsiznom kellet vele (high five - mint a filmekben) (jaja, mondom: konnektálnak). Svájc-al próbálkozva meg két emberről is kiderült hogy már jártak itt és bjutiful (bern az szép város, hájkingoltam, és van ott egy hegy, hogy is hívják az a hegyet?segitsetek már! (hát, van itt egy pár hegy, de ha bern, akkor tippelek) matterhorn? jungfrau?igen, jungfrau, azaz).

Hát ilyen volt Amerika. Aha-ha.