Hazafelé 10 óra volt az út, 2 pihenővel. München után: eső, sötét és köd, egészen Hegyeshalomig. 11 után kanyarodtam be az utcánkba, és tök frissnek éreztem magam, annak ellenére hogy félnapi munka után vezettem. Svájcban és Ausztriában jó volt vezetni. 120-130 a limit, nyugis és kiszámítható.
Németország odafigyelős, mert ott nincs limit, a 130 csak ajánlott - legálisan lehet nyomni a gázt, és nyomják is. Cserébe lehet haladni, csak figyelni kell. Aztán ha a semmiből hirtelen mögöttünk terem egy még gyorsabb bajor akkor illik lehúzódni. Fogadni mernék, hogy a német autópályákon abból származik a legtöbb baleset, hogy a 130-al haladók benézik a helyzet és kimennek a 200-asok elé. "Ahh, messze van az még!" - utolsó mondás is lehetne. A levillogás meg ilyenkor nem anyázás, hanem életmentő figyelmeztetés - mindkettőnek. Mindez egy olyan országban, ahol tök legális a száguldás. Ilyesmire gondolok.
Magyarország meg a kettő keveréke. 130 a limit de páran megint levillogtak, mert zavarta őket, ahogy a szánalmas és nevetséges 140-150-es tempómmal bénázok.
Sebaj. Mint tudjuk: "Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.”
Visszafelé 9 óra, tiszta idő, de mégis jobban elfáradtam.
Kocsi kapott egy matricát.
És bukott egy bal első ködlámpa burát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése