Tegnap felmondtam a cégnél. Már érett egy ideje a gondolat, főleg az utazgatós része nem tetszett a melónak.
A váltás gondolatával először március környékén játszottam el, amikor a válság miatt kevesebb melója volt a cégnek. Egyrészt unalmas volt, szakmailag csak vegetáltam, másrészt meg paráztam, hogy a kevés meló miatt leépítenek. Hiába mondták a főnökök, hogy nem fognak elküldeni senkit, a mateknak titokban jobban hiszek.
Aztán átdobtak Bernbe pár hétre én meg jó deszantosként mentem a dolgomra. A pár hétből egész nyár lett - a heti 3 nap melóból pedig heti 5, néha hétvégi munkavégzés is bejött. Egy nap meló pedig 12 óra nonstop munka (semmi duma, séta, pia/tea/cigiszünet) és egy fix adag stressz, de sebaj, ilyen a tanácsadók élete. Rövidtávon még örültem is, újra van meló és gyűlnek a túlórák, de amikor szóba került, hogy tovább tart a projekt és esetleg még egy teljes évet maradnom kell akkor megírtam a CV-met. Júliusban küldözgettem a maileket, Augusztusban interjúkra jártam, szeptember végén aláírtam.
Közben két dolog történt:
Egyik dolog: Feltűnt, hogy a német kollégák gyakran bonyolítanak "olyan gyanús" telefonhívásokat, aztán kiderült, hogy a nyáron a kollégák 5%-át leépítették. Azokat akiknek nem voltak kihasználva, vagy nagy volt a pofájuk és sokat okoskodtak.
A főnökség viszont egyáltalán nem kommunikálta a dolgot, nem lett megnyugtatva a pórnép, hogy "nektek nem kell fosnotok, ti már nem lesztek kirúgva". Persze azért kiszivárgott a dolog, és a pletykás német kollégák (akik majdnem olyan pletykásak mint a magyarok) nekiálltak sugdosni a történtekről. Meg néha telefonálgattak is. Így aztán most van pár önként távozó ami meglepte a főnökséget, mert velük nem terveztek. Most aztán jó esély van rá, hogy a létszám a tervezett alá csökken ami megint csak nem jó a projekteknek.
Másik dolog: Váratlanul kivontak Bernből (ugye itt a munkát "bevetésnek" mondják, szóval most csapatkivonás volt), mert kellek egy újonnan induló PI projekthez, ami nagyrészt remote végezhető. Ez jó is lenne, ismét lehetne a faluban dolgozni, lehetne edzésekre járni, nem kellene utazgatni és meló is lenne kb. fél évre, csakhogy közben nekem összejött egy másik ajánlat. Múlt héten megkaptam a végeleges választ és aláírtam az új szerződést. Januártól véget ér a tanácsadósodás és ismét belsős leszek. Egy Zürich melletti gyárban fogok dolgozni és ismét elővehetem az irodai papucsomat.
Hétfőn beszéltem a közvetlen főnökömmel, aki egyébként kedvelek. Őt meglepte a dolog, sajnálja hogy megyek, de neki is van családja így aztán megérti a döntésemet. Megköszönte a munkámat, az egyenes beszédet, volt kézfogás, és szerencsére nem volt akadékoskodás, csak megbeszéltük a további tennivalókat.
Tegnap aztán hivatalosan is felmondtam. Elintéztem az adminisztratív dolgokat a titkárnőkkel, mennyi túlórám van hátra, mennyi szabim van még, mikor adom le a notebookot, telefont, nyugdíjkassza, stb. és aláírattam a hivatalos írásbeli felmondást a nagyfőnökkel is. Ő is sajnálja, Schade, és ő is megérti a helyzetet. Papír aláírva, Point of no return.
Most itt tart a dolog. Elkezdett ketyegni a 3 hónapos felmondásom, ami után 3 hónap próbaidő jön, így aztán a következő fél év izgalmas lesz. Közben fontolgatjuk a Svájcon belüli átköltözés gondolatát is, hogy mindkettőnk melóhelyéhez közelebb legyünk. Mozgalmas hónapoknak nézünk elébe.
2009-09-30
Zenés aikido
Ilyen nincs, ezt nem hiszem el, de azért vigyorogtam 1000-el. Tegnap pusztakezes edzés volt, a végén egy kis többtámadós de zombisebességű és maszatolós jiu waza-val. Kivételesen benyomtak alá zenét is, és egészen újszerű (inkább tudathasadásos) élmény volt erre edzeni:
Helyesbbítek, lehet, hogy valójában ez ment:
Helyesbbítek, lehet, hogy valójában ez ment:
2009-09-28
Holnap Időugrás
Ma lesz a Jóbarátok / Friends utolsó része az E4-on. Ez az egyetlen dolog, amit többé-kevésbbé rendszeresen nézünk TV-ben. Minden nap leadnak 2 részt, amit aztán este megismételnek, és ma este lesz az utolsó évad utolsó epizódja, The Last One, hogy aztán holnap újrakezdhessék az egészet: Pilot (The One Where Monica Gets a Room-mate). Ez már a második újrakezdés lesz az E4-on mióta mi nézzük, és ezzel a napi Jóbarátok betevő újabb 4-5 hónapra biztosítva van. Vicces lesz holnap újra látni a 10 évvel fiatalabb szereplőket. :)
2009-09-27
Olasz Svájc
Ahogy ígértük íme egy kis beszámoló a múlt hétvégéről, amit Svájc olasz részén töltöttünk. Szombaton bár nem volt olyan jó az idő végül mégis elindultunk Luganoba, hogy kicsit körülnézzünk a déli részen. Az út felénk még napos a hegyek közé érve már esős-ködös volt, de ennek ellenére is jól lehetett látni, hogy a táj az itt már teljesen más. Szerpentinek, hegyek mindenfelé és végül Lugano a tó partján pálmafákkal, körös-körül csak hegyekkel. 
A kulturális különbségek is rögtön láthatók, dudálás, lazaság mintha csak olaszországban lennénk. A hely gyönyörű és az is biztos, hogy nyáron itt mozdulni sem lehet a turistáktól, hisz itt a legtöbb a napsütéses órák száma. Délután megnéztük a városkát, végigsétáltunk a tóparton majd felmentünk a Monte Brè hegyre siklóval, hogy megcsodáljuk a kilátást.
A kulturális különbségek is rögtön láthatók, dudálás, lazaság mintha csak olaszországban lennénk. A hely gyönyörű és az is biztos, hogy nyáron itt mozdulni sem lehet a turistáktól, hisz itt a legtöbb a napsütéses órák száma. Délután megnéztük a városkát, végigsétáltunk a tóparton majd felmentünk a Monte Brè hegyre siklóval, hogy megcsodáljuk a kilátást.
Másnap visszafelé útba ejtettük Locarnot, ami Luganohoz hangulatos tóparti üdülőváros, de nekünk valahogy Lugano hangulatosabbnak tűnt. 
Így nem is időztünk sokáig inkább továbbmentünk Bellinzona-ba ami Tessin kanton székhelye és várai, városközpontja a világörökség része. Nem is csoda hiszen a három "szikladombon" álló várból csodálatos a kilátás és nagyon jó állapotban vannak.
Annak idején ez az erődítmény rendszer szolgálta Olaszország védelmét az Alpok déli kijáratánál. Egy szó mint száz nagyon hangulatos kis hely, ahol búcsúzóul még ettünk egy jó kis olasz pizzát. Jövőre ha újra itt a jó idő az biztos, hogy eljövünk megint és átmegyünk Olaszországba is :)
Így nem is időztünk sokáig inkább továbbmentünk Bellinzona-ba ami Tessin kanton székhelye és várai, városközpontja a világörökség része. Nem is csoda hiszen a három "szikladombon" álló várból csodálatos a kilátás és nagyon jó állapotban vannak.
Annak idején ez az erődítmény rendszer szolgálta Olaszország védelmét az Alpok déli kijáratánál. Egy szó mint száz nagyon hangulatos kis hely, ahol búcsúzóul még ettünk egy jó kis olasz pizzát. Jövőre ha újra itt a jó idő az biztos, hogy eljövünk megint és átmegyünk Olaszországba is :) 
2009-09-25
Szavazás az ADÓról
Hétvégén megint szavaznak a kantonunkban. Most éppen arról, hogy felülvizsgálják-e jelenlegi kantoni adóztatást, röviden: hogy csökkentsék-e az adókat. Efféle szavazásról még nem hallottam, szóval érdekel a dolog.
Az egyik oldal szerint azért van szükség adócsökkentésre, mert a mi kantonunk lemaradt a többi kantonhoz képest az adóztatási versenyben (hoppá, hat ilyen is van), és ha nem tesznek valamit akkor konzerválódik a helyzet, ez a lemaradás pedig összefügg a magas adókkal. Viszont ha csökkentenék az adókat, akkor javulna a versenypozíciónk, erősödnének a cégek, gazdagodnának az emberek, és meg több cég és ember költözne a kantonba, akik megint csak adóznának, igaz hogy kevesebbet, de ez a cég és embertöbblet ellensúlyozná az alacsonyabb adok miatti bevételkiesést. És lesz tejjel-mézzel folyó Kánaán. Ehhez az oldalhoz tartoznak a cégek, szakmai kamarák, szakszervezetek meg hasonlók.
A másik oldalon azok tömörülnek akiknek az adócsökkentés mar rövidtávon is rossz lenne: kb. az önkormányzatok, egyházközösségek (ugye egyházadó), meg egyes partok ha jól értettem. Szerintük az egész hülyeség, a cégek érdeke, ők jól járnak vele, a köznép pedig szívni fog. Először örülnek majd az alacsonyabb adóknak, aztán mégsem költöznek annyian újak a kantonba hogy ellensúlyozzák az kiesett adóbevételt, így ezen közösségi szervezetek nem lesznek képesek a korábbi színvonalon ellátni feladataikat. Ergo végül kevesebb pénz jut iskolára, orvosra, hittanra, rendőrre, szemétszállításra, meg kátyúzásra.
Érdekes helyzet. Szó sincs túladóztatottságról, Laffer görbéről, csak arról, hogy a többi kanton az alacsony adóival elcsábította, magához édesgette a "tökét". És emiatt itten rossz meg lemaradás. Meglássuk hogyan szavaznak az arra jogosultak.
Az egyik oldal szerint azért van szükség adócsökkentésre, mert a mi kantonunk lemaradt a többi kantonhoz képest az adóztatási versenyben (hoppá, hat ilyen is van), és ha nem tesznek valamit akkor konzerválódik a helyzet, ez a lemaradás pedig összefügg a magas adókkal. Viszont ha csökkentenék az adókat, akkor javulna a versenypozíciónk, erősödnének a cégek, gazdagodnának az emberek, és meg több cég és ember költözne a kantonba, akik megint csak adóznának, igaz hogy kevesebbet, de ez a cég és embertöbblet ellensúlyozná az alacsonyabb adok miatti bevételkiesést. És lesz tejjel-mézzel folyó Kánaán. Ehhez az oldalhoz tartoznak a cégek, szakmai kamarák, szakszervezetek meg hasonlók.
A másik oldalon azok tömörülnek akiknek az adócsökkentés mar rövidtávon is rossz lenne: kb. az önkormányzatok, egyházközösségek (ugye egyházadó), meg egyes partok ha jól értettem. Szerintük az egész hülyeség, a cégek érdeke, ők jól járnak vele, a köznép pedig szívni fog. Először örülnek majd az alacsonyabb adóknak, aztán mégsem költöznek annyian újak a kantonba hogy ellensúlyozzák az kiesett adóbevételt, így ezen közösségi szervezetek nem lesznek képesek a korábbi színvonalon ellátni feladataikat. Ergo végül kevesebb pénz jut iskolára, orvosra, hittanra, rendőrre, szemétszállításra, meg kátyúzásra.
Érdekes helyzet. Szó sincs túladóztatottságról, Laffer görbéről, csak arról, hogy a többi kanton az alacsony adóival elcsábította, magához édesgette a "tökét". És emiatt itten rossz meg lemaradás. Meglássuk hogyan szavaznak az arra jogosultak.
2009-09-24
Edzés újra, aikido, Svájc
A nyári berni száműzetés után végre rászántam magam, hogy megint lemenjek edzeni. Már megszoktam, hogy ilyenkor az van, hogy nehezen veszem rá magam, majd rájövök, hogy milyen jó is ez - most is ez volt. Jó volt újra lemenni és látni hogy örülnek a viszontlátásnak ők is.
Egyébként szokás szerint kevesen voltak, ma konkrétan 6-an voltunk a dojoban ami itt normális. Amennyire észrevettem itt kicsi másképp mennek a dolgok, mint az otthon megszokott. Itt nem a húszas éveikben járó fiatalok teszik ki az aikidósok zömét, sőt, talán ők vannak a legkevesebben. Van viszont sok 10-14 év közötti gyerek, akik külön gyerekcsoportba járnak, és annyian vannak, hogy a dojo is főleg a gyerekcsoportból tartja fenn magát. A felnőtt csoportba meg főleg 30-50 közöttiek járnak, és relatíve kevesen. A dojo kb. akkora mint a BME aljában lévő és 25-nél nincs több felnőtt tagja, de ritkaság, hogy egyszerre 10-nél lent legyenek.
Egyszer megkértek, hogy menjek le a gyerekcsoportba segíteni, és amit ott láttam az maga volt a totális káosz. Később elmesélték, hogy ez afféle napközi, ahol a kissrácok kiengedhetik a gőzt a suli után, emiatt nincs komoly etikett és fegyelmezés, van helyette, rohangálás, birkózás, nevetés meg sikongatás. A lényeg, hogy jól érezzék magukat, és hogy a szülök lássák, hogy jó helyen van a gyerek. És persze már a felnőttcsoportban is elmondták többször, hogy a dojo anyagi gondokkal küzd, és a gyerekcsoport nélkül nem tudná magát fenntartani. A felnőttcsoport légköre is más. Sok az idősebb 40-es, 50-es, és szinte hiányzik a 20-as éveiben járó generáció.
Az etikett és a fegyelmezés a felnőtteknél sem komoly, sokkal lazább a légkör mint az odahaza megszokott. Lehet jo-n támaszkodni, beszélgetni, falnak dőlni meg hasonlók. Látszik rajta, hogy nem terminátorképző van idekint, inkább csak olyan mintha az egyébként is sportbarát svájci állampolgárok közül pár úgy döntött volna, hogy ő most nem futni, teniszezni vagy biciklizni fog, hanem mondjuk aikidozni. Zuhanásos tompítós ukemi pl alig van. Kezdek is kicsit berozsdásodni. :)
Egyébként szokás szerint kevesen voltak, ma konkrétan 6-an voltunk a dojoban ami itt normális. Amennyire észrevettem itt kicsi másképp mennek a dolgok, mint az otthon megszokott. Itt nem a húszas éveikben járó fiatalok teszik ki az aikidósok zömét, sőt, talán ők vannak a legkevesebben. Van viszont sok 10-14 év közötti gyerek, akik külön gyerekcsoportba járnak, és annyian vannak, hogy a dojo is főleg a gyerekcsoportból tartja fenn magát. A felnőtt csoportba meg főleg 30-50 közöttiek járnak, és relatíve kevesen. A dojo kb. akkora mint a BME aljában lévő és 25-nél nincs több felnőtt tagja, de ritkaság, hogy egyszerre 10-nél lent legyenek.
Egyszer megkértek, hogy menjek le a gyerekcsoportba segíteni, és amit ott láttam az maga volt a totális káosz. Később elmesélték, hogy ez afféle napközi, ahol a kissrácok kiengedhetik a gőzt a suli után, emiatt nincs komoly etikett és fegyelmezés, van helyette, rohangálás, birkózás, nevetés meg sikongatás. A lényeg, hogy jól érezzék magukat, és hogy a szülök lássák, hogy jó helyen van a gyerek. És persze már a felnőttcsoportban is elmondták többször, hogy a dojo anyagi gondokkal küzd, és a gyerekcsoport nélkül nem tudná magát fenntartani. A felnőttcsoport légköre is más. Sok az idősebb 40-es, 50-es, és szinte hiányzik a 20-as éveiben járó generáció.
Az etikett és a fegyelmezés a felnőtteknél sem komoly, sokkal lazább a légkör mint az odahaza megszokott. Lehet jo-n támaszkodni, beszélgetni, falnak dőlni meg hasonlók. Látszik rajta, hogy nem terminátorképző van idekint, inkább csak olyan mintha az egyébként is sportbarát svájci állampolgárok közül pár úgy döntött volna, hogy ő most nem futni, teniszezni vagy biciklizni fog, hanem mondjuk aikidozni. Zuhanásos tompítós ukemi pl alig van. Kezdek is kicsit berozsdásodni. :)
2009-09-22
Svájc2
Hétvégén lementünk délre, készült pár kép, részletesebb beszámoló később lesz, mert most sok a dolog. Bevallom nem ilyennek képzeltem Svájcot, pedig ez is Svájc :) 
Rendszámcsere
Tegnap telefonáltam a biztosítónak, hogy küldjék át a igazolást a Strassenverkehrsamt-ba, ma délután pedig elmentem megújítani a forgalmit. Egy ember volt előttem a sorban, az ügyintéző pedig átváltott Hochdeutschra a kedvemért. Megkérdezte, hogy hosszú vagy magas rendszámot szeretnék, majd elém tolt egy kosarat, tele kis fekete műanyag hengerekkel, olyanokkal amikben anno a tekercses filmet tárolták. Így vakon választhattam egy random rendszámot, kinyomtatta az új forgalmit, kezembe nyomta az új rendszámot és ezzel végeztünk is. Fizetni valamiért nem kellett. Kikocogtam a kocsihoz, régi rendszám kipattint, új bepattint, régit bedob a dobozba, és máris 6 számjegyes rendszámom lett a régi 4 helyett. :) :(
Ez gyorsan ment.
Ez gyorsan ment.
2009-09-16
Megérkezett :)
Nagyon sok boldogságot, jó egészséget Bálintnak az én kedves Eszter barátnőm kisfiának aki ma este érkezett erre az izgalmas világra! Gratulálunk!!!
Tetra Pak
Lajos kérdezte nemrég, hogy a Tetra Pakos dobozokat lehet-e a haztartasi szemétbe dobni. Nem tudtam, de most itt a valasz (persze ahany kanton annyi szokas):
2009-09-15
ABAP turka 4
Ujra meloban, ömlik a kaka. Elözmenyek: Kolléga elhagyta a céget, hagyott maga utan egy 7000+ soros reportot ami mar önmagaban gyanus. Design nincs, csak sejteni, hogy mit-miért csinalt. Ugyfél örjöng, mert 1 év fejlesztés utan még mindig nem megy a cucc. Van par végtelen ciklus, ismeretlen okok miatt, és par nem reprodukalhato dump. Erdekes megoldasok vannak kodban, pl. itt a selection screen alapjan allit ossze egy range-t, DO 2 TIMES segitségével:
2009-09-14
Hétvége - otthon
Péntektől hétfőig Budapesten voltam, sajnos Aniko nélkül (mert még probaidős és nincs szabija) és repülővel (mert gyorsabb és olcsobb). Az alábbi dolgok történtek:
- Körbelátogattam a családom, ami jó volt, mert már fél éve nem voltam otthon
- Voltam az itthoni fogorvosomnál, aki nem furt, mert csak egy "talán" lyukas fogat talált, de szerinte még az sem érett fúrásra. A kontroll ingyé volt mint régi páciensnek. Összehasonlítva: Júniusban a svájci fogorvos elborzadva nézte a 10 lyukas fogamat, a kontroll 250 CHF volt és adott melle egy 2000 CHF-es ajánlatot a betömésükre. Lasd az akkori postot. Hogy mi az igazság azt nem tudom.
- Elintéztem pár hivatalos ügyet, és beszereztem pár csak idehaza beszerezhetőt
- Araszoltam reggeli csúcsban a Hungarian, amit komolyan élveztem, kicsit nosztalgiáztam, mintha melóba mennék
- És ettem oroginal piaci sajtos tejfölös fokhagymás autentikus lángost, piaci talponállós körülmények között, nyami
- Körbelátogattam a családom, ami jó volt, mert már fél éve nem voltam otthon
- Voltam az itthoni fogorvosomnál, aki nem furt, mert csak egy "talán" lyukas fogat talált, de szerinte még az sem érett fúrásra. A kontroll ingyé volt mint régi páciensnek. Összehasonlítva: Júniusban a svájci fogorvos elborzadva nézte a 10 lyukas fogamat, a kontroll 250 CHF volt és adott melle egy 2000 CHF-es ajánlatot a betömésükre. Lasd az akkori postot. Hogy mi az igazság azt nem tudom.
- Elintéztem pár hivatalos ügyet, és beszereztem pár csak idehaza beszerezhetőt
- Araszoltam reggeli csúcsban a Hungarian, amit komolyan élveztem, kicsit nosztalgiáztam, mintha melóba mennék
- És ettem oroginal piaci sajtos tejfölös fokhagymás autentikus lángost, piaci talponállós körülmények között, nyami
2009-09-09
2009-09-06
Säntis
Ma elautóztunk megint Appenzell-be, de ezúttal a hegy másik oldalára és felmentünk a Säntis-re. Rövid képes összefoglaló következik:
1) Oda mentünk fel a felhők közé, a felvonóba 70 ember fért, negyed óránként járt, és a parkoló szinte tele volt mire odaértünk:
2) Megnéztük a régi vendégházat, örültünk a tiszta időnek, és élveztük a kilátást meg a havat.
3)Aztán az új épület felé vettük az irányt:
4) Az új épület amúgy eléggé futurisztikus, a tetején lévő rakéta egy 123 méteres rádió/TV átjátszó torony (az hiszem):
5) Majd kajáltunk egyet az egyik teraszon. Az étterem bejáratánál volt egy kép, nem tudom mit ábrázol, de érdekes, lehet szájjal való kötélhúzás, egymás szájából kaját kievő helyiek, szivarozó svájciak, vagy fogmosásra buzdító reklám:
6) A teraszon itt is voltak kajára vadászó madarak, az egyik le is szart. Apu szerint azért szartak le mert smucig voltam és nem adtam nekik a sült krumplimból. Remek volt.
1) Oda mentünk fel a felhők közé, a felvonóba 70 ember fért, negyed óránként járt, és a parkoló szinte tele volt mire odaértünk:
2) Megnéztük a régi vendégházat, örültünk a tiszta időnek, és élveztük a kilátást meg a havat.
3)Aztán az új épület felé vettük az irányt:
4) Az új épület amúgy eléggé futurisztikus, a tetején lévő rakéta egy 123 méteres rádió/TV átjátszó torony (az hiszem):
5) Majd kajáltunk egyet az egyik teraszon. Az étterem bejáratánál volt egy kép, nem tudom mit ábrázol, de érdekes, lehet szájjal való kötélhúzás, egymás szájából kaját kievő helyiek, szivarozó svájciak, vagy fogmosásra buzdító reklám:
6) A teraszon itt is voltak kajára vadászó madarak, az egyik le is szart. Apu szerint azért szartak le mert smucig voltam és nem adtam nekik a sült krumplimból. Remek volt.
2009-09-05
Sirályok
Ma átmentünk Meersburg-ba hajókázni és a hazafelé úton a hajóhoz szegődött néhány sirály. Először azt néztük, hogy csak vitorláznak mellettünk, vagy azt várják hogy néhány falat is akadjon számukra. A kérdést a személyzet döntötte el akik körbejártak az általunk is kedvelt német pereccel a fedélzeten :) 5 perc múlva az összes gyerek a madarakat etette, akik mesteri ügyeséggel kapták el a falatokat. Ki tudja, lehet már teljesen erre az útvonalra szakosodtak :)
2009-09-04
Hülyegyerek + kocsi
Az alabbi sztori alljon itt masok okulasaul, midenki vonjon le belole olyan tanulsagot amilyet csak akar. Egyik föszereplö a kocsink, a hülyegyerek az meg én vagyok.
Reggel koran be akartam érni meloba: koran felkeltem, kimegyek a kocsihoz, beinditom, kicsit nehezebben indult a szokasosnal, de volt mar ilyen - elso hideg nap. Kimegyek a föuthoz, varok, varok, mikor nem jönnek kifordulok és akkor ütott be a baj. Amint rafordultam a föutra elkezdett rakoncatlankodni a kocsi. Gazadasra nem reagalt, rangatott, elment a kormanyszervo, elektromossag azert még volt. Még annyi idöm volt, hogy lenduletbol (5km/h) felcsorogjak az alban nagykövetseg bejarata elé. Huhh, miafasz, infarktus! Probaltam ujrainditani, de nem ment. Még parszor - semmi. Huha. Huuuuhaaa... - na itt kezdtem ideges lenni.
Mikor nem jöttek kocsik, feljebbtoltam kicsit a jardara, hogy ne alljam el az utat az autok elöl, és az albanok bejaratat se, de igy meg a biciklissavot és a jardat torlaszoltam el. A fal és a kocsi kozott oldalazva meg épp elfértek a gyalogosok. Azert persze igy is neztek, hogy mit allok ott, gondoltam csak ido kérdese amig ramhivjak a rendorséget. Huuuhaa... Na jo, par ujabb inditasi kiserlet, de sajna mindegyik sikertelen.
"Uhh, huhh, na most mi lesz?"
A teljes panik elött tartottam egy kis szünetet és végiggondoltam a dolgokat.
- lakas 10 méterre, apu pont vendégségben van, még alszik, de legfeljebb felkelkeltem, együtt visszatoljuk a kocsit, és szakérti ö is a dolgot (mazli #1)
- volvo service 1 km-re, assistance-os papir a kesztyütartoban (mazli #2)
- ennyi eleg volt a megnyugvasra, a helyzet egyébként az alabbi:
- a kocsiban elektromossag van
- hibauzenet nincs
- inditasnal inditiomotor jar
- utana motor beindul, fordulatszam felmegy 500-ra, majd 2 masodperc mulva a motor leall és csak az inditomotor köszörül tovabb
- meg hatul mintha a benzinszivattyu zümmögne
- szamitogép azt mondja, hogy meg 60km-re elég a benzin
- mondjuk ez tegnap esti autopalyas, jo fogyasztasos adat, és tegnap este szentül megfogadtam, hogy ma tankolni fogok
- benzinszint csutkara pirosban, piros lampa is vilagit, de reggelente kevesebbet mutat, kesöbb feljebb tornassza magat, ez megszokott
Gonoltam, hogy rosszabb mar nem lesz a dolog, elakadasjelzö bekapcsol, ablakba papir, rajta nagy betükkel hogy "DEFEKT" (mert a gyalogosok közul mindenki rosszalloan nézett - végülis megértem, de ignoraltam, masfél tonna vasat nem tudok csak ugy arrébb rakni, még akkor sem ha feljelentenek). Elgyalogoltam a közeli benzinkutig (200 méter, mazli #3) és örültem hogy legalabb eddig a rovid ideig ugy nézek ki, mint aki épp munkaba megy, és nem ugy mint a ma reggeli looser. Az se zavart, hogy közben eleredt az esö (ja, ernyö az nincs). Na ez mar igazan filmbe illö jelenet.
Benzinkutnal aztan jött a looserség megint. Benzineskanna megkerése, ingben, notebook taskaval, kézben kannaval beallni a kocsik mögé a sorba, majd gyalogosan kannaba tankolni, ami azert valljuk be, ritkasag egy benzinkuton. Pénztarhoz be, kanna felemel, magyaraz, fieztés, majd kannaval a kézben esöben visszagyalogolni a villogo kocsihoz. Mikor töltöttem a benzint a kocsiba a gyalogosok mar egy fokkal megértöbben néztek.
Kanna hatso ullésre bevag, kocsi inditas, és lass csodat, egyböl indul (mazli #4). Wow + Huuuhhhhhh.... immar megnyugodva. Tudom, hogy az egészet a sajat hülyeségemnek köszönhettem, mégis baromi nyugdot és halas voltam, hogy ennyivel megusztam a dolgot. Jelentem alassan, a leckét megtanultam.
Elsö utam a benzinkutra vezetett, majd 1 oras késéssel, és kissé benzinszaguan megérkeztem az irodaba. Még igy is elsö voltam - legalabb nyugodtan lemoshattam a benzinszagot.
Es igy törtent, hogy a csalad birtokaba került egy benzineskanna, aminek beszerzését mar régota terveztem (mert praktikus, meg "mert ki tudja"), de minig elhalasztottam (mert minek).
Reggel koran be akartam érni meloba: koran felkeltem, kimegyek a kocsihoz, beinditom, kicsit nehezebben indult a szokasosnal, de volt mar ilyen - elso hideg nap. Kimegyek a föuthoz, varok, varok, mikor nem jönnek kifordulok és akkor ütott be a baj. Amint rafordultam a föutra elkezdett rakoncatlankodni a kocsi. Gazadasra nem reagalt, rangatott, elment a kormanyszervo, elektromossag azert még volt. Még annyi idöm volt, hogy lenduletbol (5km/h) felcsorogjak az alban nagykövetseg bejarata elé. Huhh, miafasz, infarktus! Probaltam ujrainditani, de nem ment. Még parszor - semmi. Huha. Huuuuhaaa... - na itt kezdtem ideges lenni.
Mikor nem jöttek kocsik, feljebbtoltam kicsit a jardara, hogy ne alljam el az utat az autok elöl, és az albanok bejaratat se, de igy meg a biciklissavot és a jardat torlaszoltam el. A fal és a kocsi kozott oldalazva meg épp elfértek a gyalogosok. Azert persze igy is neztek, hogy mit allok ott, gondoltam csak ido kérdese amig ramhivjak a rendorséget. Huuuhaa... Na jo, par ujabb inditasi kiserlet, de sajna mindegyik sikertelen.
"Uhh, huhh, na most mi lesz?"
A teljes panik elött tartottam egy kis szünetet és végiggondoltam a dolgokat.
- lakas 10 méterre, apu pont vendégségben van, még alszik, de legfeljebb felkelkeltem, együtt visszatoljuk a kocsit, és szakérti ö is a dolgot (mazli #1)
- volvo service 1 km-re, assistance-os papir a kesztyütartoban (mazli #2)
- ennyi eleg volt a megnyugvasra, a helyzet egyébként az alabbi:
- a kocsiban elektromossag van
- hibauzenet nincs
- inditasnal inditiomotor jar
- utana motor beindul, fordulatszam felmegy 500-ra, majd 2 masodperc mulva a motor leall és csak az inditomotor köszörül tovabb
- meg hatul mintha a benzinszivattyu zümmögne
- szamitogép azt mondja, hogy meg 60km-re elég a benzin
- mondjuk ez tegnap esti autopalyas, jo fogyasztasos adat, és tegnap este szentül megfogadtam, hogy ma tankolni fogok
- benzinszint csutkara pirosban, piros lampa is vilagit, de reggelente kevesebbet mutat, kesöbb feljebb tornassza magat, ez megszokott
Gonoltam, hogy rosszabb mar nem lesz a dolog, elakadasjelzö bekapcsol, ablakba papir, rajta nagy betükkel hogy "DEFEKT" (mert a gyalogosok közul mindenki rosszalloan nézett - végülis megértem, de ignoraltam, masfél tonna vasat nem tudok csak ugy arrébb rakni, még akkor sem ha feljelentenek). Elgyalogoltam a közeli benzinkutig (200 méter, mazli #3) és örültem hogy legalabb eddig a rovid ideig ugy nézek ki, mint aki épp munkaba megy, és nem ugy mint a ma reggeli looser. Az se zavart, hogy közben eleredt az esö (ja, ernyö az nincs). Na ez mar igazan filmbe illö jelenet.
Benzinkutnal aztan jött a looserség megint. Benzineskanna megkerése, ingben, notebook taskaval, kézben kannaval beallni a kocsik mögé a sorba, majd gyalogosan kannaba tankolni, ami azert valljuk be, ritkasag egy benzinkuton. Pénztarhoz be, kanna felemel, magyaraz, fieztés, majd kannaval a kézben esöben visszagyalogolni a villogo kocsihoz. Mikor töltöttem a benzint a kocsiba a gyalogosok mar egy fokkal megértöbben néztek.
Kanna hatso ullésre bevag, kocsi inditas, és lass csodat, egyböl indul (mazli #4). Wow + Huuuhhhhhh.... immar megnyugodva. Tudom, hogy az egészet a sajat hülyeségemnek köszönhettem, mégis baromi nyugdot és halas voltam, hogy ennyivel megusztam a dolgot. Jelentem alassan, a leckét megtanultam.
Elsö utam a benzinkutra vezetett, majd 1 oras késéssel, és kissé benzinszaguan megérkeztem az irodaba. Még igy is elsö voltam - legalabb nyugodtan lemoshattam a benzinszagot.
Es igy törtent, hogy a csalad birtokaba került egy benzineskanna, aminek beszerzését mar régota terveztem (mert praktikus, meg "mert ki tudja"), de minig elhalasztottam (mert minek).
2009-09-02
MEGYEK HAZA!!!
Tudom hülye vagyok, de annyira de annyira boldog, hogy elengedtek szabira és mehetek haza októberben!!!!!!!!! JUPPI! :) :) :) Már megvettem a repjegyet is! Októberben találkozunk, már nagyon hiányzik mindenki, sok-sok puszi addig is!
2009-09-01
Statisztika
Lehet fikazni Svajcot amiatt, hogy itt autopalyan csak 120-al lehet menni, meg sok a kamera, sok a rendor, meg tutyimutyin vezetnek...
Kozuti balesetben elhunytak szama:
2009 elso feleveben:
A jo hir, hogy itt is, ott is csokkennek a balesetek.
Forras1 Forras2 Forras3 Forras4
Kozuti balesetben elhunytak szama:
2009 elso feleveben:
- Svajc: 149
- Magyaro: 401
- Svajc 5
- Magyaro 12,7
- Svajc 516
- Magyaro 262
A jo hir, hogy itt is, ott is csokkennek a balesetek.
Forras1 Forras2 Forras3 Forras4
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)