Felmondás

Tegnap felmondtam a cégnél. Már érett egy ideje a gondolat, főleg az utazgatós része nem tetszett a melónak.

A váltás gondolatával először március környékén játszottam el, amikor a válság miatt kevesebb melója volt a cégnek. Egyrészt unalmas volt, szakmailag csak vegetáltam, másrészt meg paráztam, hogy a kevés meló miatt leépítenek. Hiába mondták a főnökök, hogy nem fognak elküldeni senkit, a mateknak titokban jobban hiszek.

Aztán átdobtak Bernbe pár hétre én meg jó deszantosként mentem a dolgomra. A pár hétből egész nyár lett - a heti 3 nap melóból pedig heti 5, néha hétvégi munkavégzés is bejött. Egy nap meló pedig 12 óra nonstop munka (semmi duma, séta, pia/tea/cigiszünet) és egy fix adag stressz, de sebaj, ilyen a tanácsadók élete. Rövidtávon még örültem is, újra van meló és gyűlnek a túlórák, de amikor szóba került, hogy tovább tart a projekt és esetleg még egy teljes évet maradnom kell akkor megírtam a CV-met. Júliusban küldözgettem a maileket, Augusztusban interjúkra jártam, szeptember végén aláírtam.
Közben két dolog történt:

Egyik dolog: Feltűnt, hogy a német kollégák gyakran bonyolítanak "olyan gyanús" telefonhívásokat, aztán kiderült, hogy a nyáron a kollégák 5%-át leépítették. Azokat akiknek nem voltak kihasználva, vagy nagy volt a pofájuk és sokat okoskodtak.
A főnökség viszont egyáltalán nem kommunikálta a dolgot, nem lett megnyugtatva a pórnép, hogy "nektek nem kell fosnotok, ti már nem lesztek kirúgva". Persze azért kiszivárgott a dolog, és a pletykás német kollégák (akik majdnem olyan pletykásak mint a magyarok) nekiálltak sugdosni a történtekről. Meg néha telefonálgattak is. Így aztán most van pár önként távozó ami meglepte a főnökséget, mert velük nem terveztek. Most aztán jó esély van rá, hogy a létszám a tervezett alá csökken ami megint csak nem jó a projekteknek.

Másik dolog: Váratlanul kivontak Bernből (ugye itt a munkát "bevetésnek" mondják, szóval most csapatkivonás volt), mert kellek egy újonnan induló PI projekthez, ami nagyrészt remote végezhető. Ez jó is lenne, ismét lehetne a faluban dolgozni, lehetne edzésekre járni, nem kellene utazgatni és meló is lenne kb. fél évre, csakhogy közben nekem összejött egy másik ajánlat. Múlt héten megkaptam a végeleges választ és aláírtam az új szerződést. Januártól véget ér a tanácsadósodás és ismét belsős leszek. Egy Zürich melletti gyárban fogok dolgozni és ismét elővehetem az irodai papucsomat.

Hétfőn beszéltem a közvetlen főnökömmel, aki egyébként kedvelek. Őt meglepte a dolog, sajnálja hogy megyek, de neki is van családja így aztán megérti a döntésemet. Megköszönte a munkámat, az egyenes beszédet, volt kézfogás, és szerencsére nem volt akadékoskodás, csak megbeszéltük a további tennivalókat.

Tegnap aztán hivatalosan is felmondtam. Elintéztem az adminisztratív dolgokat a titkárnőkkel, mennyi túlórám van hátra, mennyi szabim van még, mikor adom le a notebookot, telefont, nyugdíjkassza, stb. és aláírattam a hivatalos írásbeli felmondást a nagyfőnökkel is. Ő is sajnálja, Schade, és ő is megérti a helyzetet. Papír aláírva, Point of no return.

Most itt tart a dolog. Elkezdett ketyegni a 3 hónapos felmondásom, ami után 3 hónap próbaidő jön, így aztán a következő fél év izgalmas lesz. Közben fontolgatjuk a Svájcon belüli átköltözés gondolatát is, hogy mindkettőnk melóhelyéhez közelebb legyünk. Mozgalmas hónapoknak nézünk elébe.