Doki

Úgy esett, hogy tegnap hajnalra sikerült bekapnom valami fránya vírust. Vagy hát ki tudja a végén lehet nem is az volt csak valami rosszat ettem, de ez már nem fog kiderülni. Lényeg a lényeg leterített a dolog, mint ahogy az már lenni szokott. Így aztán most persze van időm bőven itt a nagy csöndben az üres lakásban amíg Gábor hazaér, gondoltam írok. Eddig még nem voltunk dokinál mióta kiköltöztünk. Igaz tavaly Gábor is kapott egy hasonló vírust, de akkor úgy voltunk vele nem megyünk minek kifeküdte, diéta és kész a doki se mond mást, aminek ki kell jönni az úgyis kijön. Hát most se volt ez másképp, de azért én úgy voltam vele, hogy jobb ha lát valaki pláne hogy mikor kb 4 éve hasonlót kaptam két hétig szenvedtem vele. Meg aztán most hogy már dolgozó nő vagyok kell némi igazolás is, hogy nem csak lóg az ember. Szó mi szó elmentünk dokihoz tegnap este. No persze ez se volt olyan egyszerű ám, hogy az ember leszalad az SZTK-ba. Nekünk olyan biztosításunk van, hogy fel kell hívni egy számot az megmondja kihez menjünk, mivel még nincs háziorvosunk mondtak két nevet. Gábor felhívta őket, mondták ma nem ők az ügyeletesek szóval hívjuk azt és oda menjünk. Ehhez két dolgot kell hozzáfűzni, egyik hogy azért nem mentünk még háziorvost választani, mert mikor tavaly utána érdeklődtünk kiderült úgyis ahhoz megy az ember akihez akar akkor meg tök mindegy. Másrészt ezek alapján úgyis mindenkit az ügyeleteshez küldenek. Mondjuk lehet ha már van egy fix bejáratott orvosod az azért fogad valószínű. Ahogy hallottuk vannak bizonyos szakorvosok akikhez itt is hetekkel előbb kell időpontot kérni, de mondjuk gondolom ha Kovács néni beszól, hogy nem érzi jól magát akkor azért a fix dokija csak elfogadja aznap. No ezt majd megtudjuk az új helyen ha átköltöztük, mert akkor majd keresünk valami dokit úgyis. Szóval 20.00-ra kaptunk időpontot az ügyeleteshez, aki egy magánház félében rendelt. Lehet ott is lakik bár az alsó szint komplett rendelő volt, rendesen felszerelve váróval mindennel. Kicsit várni kellett, de mindenki nagyon szimpi volt a nővérke meg a doki is. Persze a végeredmény a várt volt, vírus ma én vagyok az ötödik ilyen, szóval no kaja, holnap főt krumpli víz és szenvedés :-) hányszor hallottam én már ezt! Na de mindent félre téve jó fej volt a doki, nekiálltam gyenge németemmel a dolognak szabadkoztam, mondta mehet angolul is. Én makacsul tartottam magam azért persze angol szavakat vegyítve a dologba. Gábor ott volt súgónak úgyhogy teljesen jól eldumálgattunk. Nem sietett, mindent elmagyarázott adott tablettát meg írt igazolást 3 napra, ha jól vagyok mehetek ha nem menjek vissza szerdán, mert csütörtökön ő szabadnapos. A számlát majd küldik, ahogy ez itt lenni szokás. Szóval összességében meg vagyunk elégedve, de azért én azon még mindig nem tudom túltenni magam, hogy házhoz nem mennek ezek itten. Látjátok el vagyunk mi kényeztetve odahaza :-) Ezt még tavaly tudtuk meg amikor Gábor fetrengett itthon és egy ismerős felvilágosított az itteni helyzetről. Szóval lehet úgy vannak, ha már a halálán van az ember úgyis mentő jön, ha meg nem akkor el tud menni az orvosig. Vagy itt is a B eset áll fenn, hogy a helyi doki bácsi azért ha ismer már 20 éve akkor benéz hozzád, mert jó fej. Azért felvetődött bennünk, hogy mi van azzal akinek esetleg nincs kocsija? Vagy itt olyan nincs, max az is megkér valakit, vagy a szegényekhez azért kimennek? No ha majd ezt megtudjuk egyszer megírjuk nektek.