Képzeljük el, hogy unalmas péntek reggel van. Emberünk munkába igyekszik. Kocsijával elér egy kereszteződéshez, de folyamatosan jönnek jobbrol is, balrol is az autók. Telnek a másodpercek, feszülnek az idegek. Még mindig telnek a másodpercek. Most tessék a play-re kattintani, majd tovább olvasni. Na, szóval ott tartottunk, hogy telik az idő. Még mindig telnek azok a rohadék másodpercek. Még mindig. Ha ez igy megy tovább akkor itt fogunk éjszakázni. Úgy látszik tényleg itt fogunk éjszakázni. Hirtelen az egyik oldalon megakasztja a forgalmat egy parkoló mazsola, és a másik oldalon is pillanatnyi rés keletkezik egy kamion miatt. Emberünk odalép a gáznak, (majdnem) csikorognak a gumik, beveszi a balkanyart, és akkor megszólal a rádioban egy régi James Bond film zenéje, A-HA, The Living Daylights.
Emberünk egy pillanatra totál James Bondnak érzi magát, valami jó kis autós üldözős jelenetben, még akkor is ha egy svájci falu közepén kocog 50-el. Mit 50-el, már 60-al az 50-es táblánál! Érted, Svájcban! Adunk az adrenalinnak!
A-HA, Timothy Dalton, James Bond, szőke csaj, Q, Aston Martin, cseh titkoszolgálat, rendőr Lada, ejtőernyőzés, csellótokban szánkózás, gázvezetékben szipkázás, egy jó étterem Karachi-ban... Asszem ez volt az utolsó James Bond film, amit élvezni tudtam. Hiába na, akkor még tudtak hangulaot teremteni, ennél már csak Roger Moore meg a vasfogú cilinderes csávó volt a jobb :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése