2011-12-24
Boldog Karácsonyt!
2011-11-30
DVD szivás
Egyrészt szerencsések a németknek, hogy a saját nyelvükön beszél a játék, másrészt továbbra is rühellem a szinkronokat. A németet konkrétan azért, mert túlzásba viszik a magázódást. Képzeljük el egy véres akciófilm utólsó jelenetét, amikor a végletekig fokozódik az izgalom. A főhőst csapdába ejtik, a főgonosz kiborg meg elkezdi kergetni, hogy most nagyon kinyirja és közben ilyet szól: "Sie haben keine Chance Jensen!"... nem azt, hogy most "Megdöglesz te szemét!" hanem azt hogy "Önnek nincsen semmi esélye Jensen!"... uhh...
Vagy amikor zuhan a helikopter és van még egy(fél) másodperc a becsapódásig, és akkor a pilóta hátraszól az utasnak "Springen Sie jetzt Jensen!", nem annyit hogy "Jump!" vagy valami hasonló... ilyet szól hogy "Spingen Sie..." ... mire kimondja lezuhannak mindketten.
Na mindegy, puggoftam ezen eleget, azért végigjátszottam a Deus Ex-et németül. Aztán tegnap megvettem a Skyrim-et. Rá volt irva, hogy "Komplett in Deutsch" de akkor ez most "Deutsch only" vagy "Deutsch mint extra?". Vállaltam a rizikót, megvettem (75 CHF csinggg, neten 89 lenne, örültem, hogy jujj de olcsón vettem), és úgy okoskodtam, hogy mielött otthon kibontanám, rákeresek a neten. Ha ott azt irjak, hogy nem lehet állitani a nyelvet, akkor originálcsomagolásban visszacserlétetem. Rákerestem. Neten azt irták menni fog a német verzió is angolul (konzol lokációbeállitás - logikus). Kibontottam. Kipróbáltam. Nem ment angolul. 2 óra szenvedés, neten turkálás után feladtam. A "Start Drücken" felirat kiboritott.
Neten találtam egy überolcsó garázscéget, amelyik a melóhelytől fél órára van kocsival (értsd, két kantonnal odébb, igaz autópályán), és akiknek van "UK Edition". És a legjobb hogy olcsóbb is mint a német verzió: csak 68 CHF. Másnap korábban leléptem (felmondási idő előnyei ugye), szivtam a Zürich környéki dugókban de megvettem. A bolt amúgy érdekes volt, kb a Mistral emlékeit idézte (mondom, amolyan "okos" garázscég), és még a vártnál is olcsóbb volt. PC játéknak volt felcimkézve a csomag, igy csak 58 CHF. Csiinggg. Otthon kipróbáltam, angol, megnyugvás, béke, öröm.
Feltettem ricardo-ra a német verziót, ma este licit nélkül elivtték 50-ért. A történet végére lett egy angol kiadásom, szivtam vele, de anyagilag majdnem ugyanott voltam mint a legelején. 80 CHF az kb 20k HUF. Aki megvette a hasznát cuccot a 50-ert, szintén örülhetett, ha a bolti árakra gondolok.
Este megnéztem a magyar odalakon 12-13k HUF, új, bontatlan, ropogós. Pafff... Asszem ezentúl magyarból fogom imporálni a jatékokat.
Egyébként ez volt az 555. post!
2011-11-25
Gagyi
Advent
2011-11-23
Teli alom

2011-11-22
Stoppos
Ez most olyan volt, mint amikor a játékban segitesz a tanyasi farmernak kinyirni a birkáit tizedelő farkasokat, cserébe elmondja a közelben elrejtett kincs (dungeon) helyét.
2011-11-06
Liszt
Séta
Tegnap sétáltunk egyet annak örömére, hogy a hetek óta tartó köd után végre kisütött a nap. Ma pedig azt terveztük, hogy elmegyünk Appenzellbe kirándulni. Ebből persze nem lett semmi, mert ugye messze van és olyan jó volt vasárnap sokáig aludni és a tv elött reggelizni :) Azért, hogy enyhítsük lelkiismeret-furdalásunkat felmentünk az erdőbe két órát sétálni. Kicsit messze van tőlünk, de megéri mert csodaszép. A fő poén pedig, hogy felfedeztük, hogy kiépített futópálya is van különböző tréningekkel az erőd közepén! Baromi jó és mint kiderül egy csomó helyen van ilyen megtaláltuk a honlapját is. No igen mi is tél elején találunk ilyesmit. Azért még legalább egyszer felmegyünk és kipróbáljuk :-)
2011-10-31
Halloween
Este 7 körül jött az első - nem sokban reménykedő - csoport. Ugy néz ki, hogy kinyitod az ajtót, ott áll 2-5 gyerek, megkérdezik, hogy Édes vagy Keserű, erre azt mondod, hogy Édes, tolod eléjük a csokit amit megköszönnek (kis sikerélmény nekik) és már mennek is tovább. (Kicsit csalódtam. Azt hittem lesz valami produkció, énekelnek valamit vagy mittomén, mint én anno húsvétkor, de semmi. Fogjuk rá, hogy a boszorkányos jelmezekért járt a csoki.) A sarkon persze leadjak a drótot a haveroknak, igy a következő turnus perceken belül várható. Az este folyamán kb 5x jöttek, és majdnem kifogytunk csokiból. Nem akartuk megudni, hogy mi van ha az ember Keserűt mond. Jövőre veszek valami ronda zombi álarcot és abban fogom köszönteni őket. Aki nem szalad el az kaphat csokit.
Update: Kedd reggel a rádió bemondta, hogy a kantoni rendörségnek 70x kellett kiszállni, ennek a felét olyan esetek tették ki, amikor a fiatalok tojásokat dobáltak házakra, ablakokra, kocsikra. Ez lenne a Keserű?
2011-10-18
+1 Vicc
- Főnök úr, tönkrement a talicska. Mikor tolom úgy csinál, hogy nyiiiiik-nyiiiiik-nyiiiiik-nyiiiiik.
- Na, akkor te ki vagy rúgva.
- Miért? Nem tehetek róla, hogy tönkrement!
- De arról igen, hogy nem úgy csinál, hogy nyik-nyik-nyik-nyik-nyik...
Viccmesélö Délutan
Ücsörgés a gözfürdöben, papucsban szaladàs kifelé, majd tekerés haza valaki mas biciklijen.
Milyen a török Szerencsekerék:
- Kérek egy "Ü"-t
Bim-bim-bim-bim-bim-bim...
Bemegy a lengyel az aruhazba, kérdi az eladot:
- Nincs butoruk?
- Nekunk itt ciponk nincs, a "nincs butort" a harmadikon talalja.
(na ezt a viccet a nyugatnémetben született török kolléga nem értette)
Turista a svacji faluban:
- Merre van a pralyaudvar?
Nincs valasz. Probalkozik, nemetul, olaszul, franciaul, angolul, de nincs semmi valasz.
Turista elmegy.
Egyik falusi a masiknak:
- Nezd mar mennyi nyelvet beszélt ez az idegen!
- No aztan latod mire ment vele!
Mit mond a berni béka?
Brek-brek.
Mit mond a zürich-i béka?
Brek-brek, oder?
Van még az a vicc is, hogy "a rendör megtanul vizen jarni, nézd a hülye rendör még uszni se tud", csak itt valami helyi politikussal mesélték.
2011-10-08
Mezítláb
2011-10-06
IKEA x.0
2011-10-03
Köd
2011-09-08
2011-09-06
Sväjci Nämet
Där Sohn vom Pfarrär
David's Vattär isch Pfarrär gsi
bi dä Hüüsbsüäch isch där David öi därbii
wänn d'Eltru heint afah debattiäru
het är mär gseit chumm wiär geh ga spaziäru
und wiär sii äbrüf an u Waldrand
und ich ha schiini Öigä gseh
nur där Herrgott weiss was dä isch gscheh
Där einzigä wa mich het chännu beriäru
isch där Sohn vom ä Pfarrär gsi
Där einzigä wa mich het chännu värfiäru
isch där Sohn vom ä Pfarrär gsi
är is gsi - so is gsi
Immär brav sii isch nit eifach z'macha
ich ha mär Miä gä ich ha's probiärt
und är verzellt mär himmlischi Sachä
so schön wiän i's no niä ha keert
nimmt mich in u Arm het afah küssu
fregt mi willt sus hiitu m'abund wissu
Där einzigä wa mich het chännu beriäru
isch där Sohn vom ä Pfarrär gsi
Där einzigä wa mich het chännu värfiärä
isch där Sohn vom ä Pfarrär gsi
är is gsi - so is gsi
Oh där Blick in schiini Öigä
wiän i där no vor mär gseh
är stiehlt mär Kiss wan i gäru ha gä
nimmt schich Ziit fär Ziit z'gwinnu
seit mär är sii fär ewig miinä
wiär chännä zämu no so vill lehru
wänn'd di värliäbsch chasch dich nit wehre u
Där einzigä wa mich het chännu beriäru
isch där Sohn vom ä Pfarrär gsi
Där einzigä wa mich het chännu värfiäru
isch där Sohn vom ä Pfarrär gsi
är is gsi - so is gsi
2011-08-29
2011-08-28
3 év
2011-08-20
Hurkli
- Hurkli... neked is megy már ez a svájci német!
2011-08-13
Rigi



4 hét

2011-08-04
Sion - Zermatt





2011-07-29
Július
2011-07-24
Mozi
2011-07-12
Die Schweizermacher
2011-07-08
Na, milyen volt Amerika?
- A reptéren váltottunk pénzt, ekkor ért az első benyomás: a pénznek van szaga. Ott még ropogós bankókat kaptunk, amiknek erős új szaga volt, kint aztán szereztük gyűrött, ezeréves, agyonhasznált papírpénzeket is, amik már megfordultak mindenféle kézben, és magukba szívtak egymillió liter izzadtságot. A dollárnak van szaga. És nem jó. Büdös.
- És igen, van olyan is - mint a filmekben - hogy állsz a kóla automata előtt és tuszkolod bele a gyűrött összefirkált egydollárost és imádkozol, hogy elfogadja. Ha nem akkor, pénzsimogatás, ráncok, gyűrődések kiegyengetése a program. És egyszer csak azért tudtunk felszállni helyi BKV-ra, mert volt nálunk egydolláros, amit aztán a sofőrnél lévő automatába gyömöszöltünk. Szóval az egydolláros alap a túléléshez. Ja, és a hitelkártya is erősen ajánlott.
- Ha már fizetésnél tartunk: majd minden szolgáltatás rohadtul borravaló orientált. Erről csak az útikönyvekben olvastam, de furcsa volt megélni. Boríték kikészítve a hotelban, pénztáraknál pénzgyűjtő tálka, pár példamutató dollárral benne (látod turiszt, adakozz, vazze!), meg kis táblácskák, hogy "for the service", "gratutity not included", "for a job well done", blablabla.
- Cserébe az eladók meg a kiszolgáló személyzet - még Svájc után is - iszonyatosan kedves (hajtanak ezerrel).
- Viszont vigyázni is kell velük, marketingben nagyon profik. A mosoly és a kedvesség mellet rámenősek, és ügyesen csinálják. Észre se veszed és rádumáltak pár olyan dologra amit nem is akartál eredetileg.
- Légkondi-légkondi-légkondi. Mindenhol van és mindenhol járatják, ott is ahol nem kéne. Gyakran előáll az a kettősség, hogy a metróperon/utca fülledt mint állat, de bent az épületben/buszon/metróban megfagy az ember.
- Budi: A WC csésze alacsony, lábszáram közepéig ér (van fotó róla) és kicsi a lyuk a WC deszkán. A csészében magasan van a víz, és sok van benne, kész kis tavacska, ami nem részletezendő következményekkel jár. Gombnyomásra beindul a repülőgép hajtómű és leszippant mindent. Egy hotel volt a kivétel, de többiben ilyen volt.
- A new york-i taxisofőrök: na, azok tényleg indiaiak/négerek/arabok, többnyire az angolul alig beszélő fajtából, nyomják a gázt mint az állatok és nem erősségük a kedvesség. Leinteni őket viszont igazi sikerélmény.
- A közlekedés NY-ban az olyan pesties (dudálás, össze-vissza rohangáló gyalogosok, taxisok, terepjárók), vidéken meg nyugisabb.
- A vezetés is kicsit más, autópályán vannak szakaszok, ahol lehet a leállósávban haladni, egyes államokban piros lámpánál is lehet jobbra fordulni, a jobb-kéz szabály is valami olyasmi, hogy "ki ért oda elsőnek", és hasonló érdekességek.
- Autóban gyakran ment a rádió. Kb minden második hirdetés valamilyen orvosi cuccot reklámoz: körömgomba elleni kezelés, magánkórház, orvosi praxis, hajhullás , stbstbstb.
- A tankolás is kicsit másképp megy. Vagy full automata (hitelkártya!) vagy készpénzes, litert előre bemondós. Vagy ezek tetszőleges kombinációja. Olvastam, hogy vidéken van nénis-kannás módszer is, de olyat szerencsére nem láttunk.
- Egyszer tankolás közben a mellettem tankoló megnézte a bérautó rendszámát: "Ohio, aha, ezek onnan jöttek, látszik, hogy nem helybéliek" - kb ilyen volt a helyzet.
- Extra meglepetés: az utak kátyúsak. Vidéken jobb volt a helyzet, de Pest egyáltalán nem gáz pár ottani nagyvároshoz és autópályához képest.
- Az egy főre jutó nemzeti lobogók számában szerintem überelik Svájcot. Amerikában amerikai zászló lobog mindenhol. Nemzeti érzés, büszkeség és szerintem becsülik a hadsereget meg katonáikat. Persze ez egy olyan ország amelyik kb most is háborúban áll.
- Gyorséttermek: Rengeteg van. Két nap után (egy meki és egy subway után) elegem volt belőlük, de az éttermi hamburger az jó volt. Többnyire ilyeneket kajáltunk, meg wrap-okat, meg mehikóit, meg salátákat. Anikó egyszer talált krumplipürét az étlapon, rendelt is gyorsan belőle. Egyesek szerint a Starbucks egy f+s. Nem tudom, nem iszok kávét.
- Gyorséttermek 2: Többnyire nincsenek bennük emberek. Aki kaját vesz, az egyből megy is tovább, és csak páran ücsörögnek az asztaloknál. Sok olyan hely is van ami csak Express, és alig van benn pár ülőhely. Voltak pillanatok, amikor kifejezetten hülyén éreztem magam, hogy leültünk egy asztalhoz kajálni és nem a kocsiban ettünk. Sok helyen tálcát se adtak.
- Gyorséttermek 3: Egyszer a semmi közepén egy Wendy's-ben kajáltunk, mi ültünk egyedül az étteremben plusz a személyzet. Közben jött pár vevő, de mindenki megvette a kaját és ment tovább. Aztán bejött egy fiatal srác, körbenézett, vett kaját, majd megint körbenézett és leült ő is. Olyan zavart tizenéves benyomását keltette, ha értitek mire gondolok. Na, akkor arra gondoltam, hogy mindjárt nekiáll lövöldözni és akkor lesz itt "Kóla, puska, sültkrumpli.".
- NY-ban vannak olyan utcai, tologatós kocsis hotdog árusok. Igazából árulnak azok minden szart, nem csak hotdog-ot. Nem volt merszünk kipróbálni, de valszeg nem olyan gáz.
- Nemgyorsétterem: Jön a pincér és bemutatkozik. Jó a kaja, mosoly, a vendég a király, cserébe elvárt a 10-20% borravaló (persze, ha csak nem foglalt mindegyik asztal, mert akkor sorbaállás van)
- Kövérség: Láttunk pár nagyon-nagyon abnormálisan durván elhízott embert (az egyik pont egy eladó volt a Mekiben - elgondolkodtató volt) akiket látva elhiszem, hogy az elhízás, nem csak azért van mert valaki sokat eszik, hanem tényleg betegség. Ezeket leszámítva viszont, nem éreztük úgy magunkat, mint két piszkafa aki megérkezik kövérföldére. Szerintem nem kövérebbek mint a magyarok. És van egy réteg amelyik kifejezetten sportos. Elég kiülni bármelyik parkba: fut + biciklizik + görkorizik.
- Négerek: Már leírtam, milyen volt, amikor legelső nap a taxis elkavart egy negyedben, ahol csak feketék laktak. Na az legalábbis "mérsékelten furcsa érzés" volt. A kollégáim (szerencsére csak miután visszajöttem) horror sztorikat meséltek fehérekről akik bekeveredtek a feketék városrészébe. Nem tudom mi igaz belőle. Azok már 10-20 éves történetek.
- Nekem úgy tűnt, hogy bőrszintől függetlenül jól megvannak egymással, és úgy általában sokat/gyakran szobaállnak egymással akár idegenek is az utcán/buszon/boltban/metróban/klotyóban. Nem éreztem ilyenkor rajtuk, hogy "Uramisten, méér szól hozzám, mit akar ez a másik idegen!". Közvetlenek, beszédesek, barátságosak. Igen, a klotyós is egy megtörtént eset. Nincs nagyvárosi elidegenedés. Erre azt mondta a koszovói pincér, hogy itt próbálnak konnektálni az emberek. Persze ettől még lehet hogy van Ku-Klux-Klan is, ők is próbálnak konnektálni, de az messze van, mi meg csak egy töredékét láttuk ennek a bazinagy országnak. Hiába vezettünk majd 2000 kilométert. Az itt semmi.
- NY-ban megéltünk olyat is, hogy a buszon egy (fehér) nő beszólt egy (fehér) dagadt fickónak hogy az miért beszélget olyan hangosan a másik utassal (aki fekete). Két mondta után eljutottak odáig hogy te "szemét republikánus", "mocskos demokrata", onnan meg csak egy lépés volt a "bitch" meg a "fuck". Aztán senki nem lőtt le senkit. Nem tudom, hogy ez gyakori-e.
- NY-ban megéltünk olyat is, hogy a buszon egy piros lámpánál a két ősellenség a buszsofőr (aki egyébként fekete) és a biciklis (aki egyébkét fehér) az ablakon keresztül megbeszélik a világ dolgait, nevetgélnek és "take care"-el búcsúznak. Szóval nem tudom mennyire van itt rasszizmus, de buszozni érdemes. Utálják a politikusokat és szeretik a sportot (hoki, kosár, baseball, foci)
- Amerikában mindenki menő. Azaz mégse. Itt sapka és a napszemüveg nem menőség, hanem népviselet. Nem probléma a fehér edzőcipő, fehér zokni fekete gatya kombó, és a rövid gatya + lábszár középig (esetleg térdig) szépen felhúzott kisimított fehér zokni se gáz. Az amerikaiak lezserek / igénytelenek, nézőpont kérdése. Akármit felvehetsz, nem számít. És leülhetsz benne a járdára, lépcsőre, az se számít. Itt az lehetsz és azt viselhetsz amit akarsz. Vagy csak népviselet. Nem tudom, de jó volt.
- Amerikaiul úgy kell beszélni, hogy kicsit hátrébb öblösebben képezi az ember a hangot, amitől az jó egy oktávval mélyebb lesz. Ez férfiaknál menő-macsó-tökös-gijoes-amerikais, nőknél hormonkezelt-mélyhangú-keletnémetúszónő-amerikais érzetet kelt. Kis nő, mély hanggal. Fura. Törekedjünk arra, hogy ne mondjuk ki érthetően a szavakat, beszéljünk úgy mintha minden nap ezt tennénk és közben még rágózunk is. Beválik. Ha esetleg mégse, és megkérdezik honnan jöttünk, akkor nyögjük be egy random államnak a nevét lehetőleg azt ami a bérautó rendszámtábláján áll.
- Az afro amerikaiak filmbéli eltúlzott vinnyogás és nyávogása meg nem csak vicc, hanem van aki természetesen így beszél. Nem mindenki Morgan Freeman. Az ázsiai amerikaiak meg olyan perfekt szintre is elérhetnek hogy csak hang alapján / telefonon keresztül meg nem mondja az ember hogy ez most milyen fajta. Ja, mondtam már, hogy Amerikában nem csak feketék és fehérek élnek? NY-ban rengeteg volt az ázsiai és latino is.
- Amerikában dühöng a kapitalizmus. Örüljenek az európaiak (mi magyarok) a sok-sok nap fizetett szabadságnak, meg az orvosi ellátásnak, nyigdíjnak. Örüljenek - amig lehet.
- Hogy élnénk-e ott? Ez a mási gyakori sztenderd kérdés, amire már megvan a begyakorolt válaszom: "Hát, NY turistaként érdekes és izgalmas, de ott élni szerintem stresszes és zsúfolt. Esetleg vidéken, vagy Bostonban. Amerika meg egyébként nagyon nagy, és sok a szélsőség. Vannak nagyon putri helyek, és olyan kertvárosok és villanegyedek hogy ott még a svájciak is csak néznek".
- Amerika egyébként meg nem Amerika hanem US, vagy simán csak "sztétsz". Naponta többször is megkérdezték, hogy "honnan vagyunk", ami aztán remek kiinduló pont egy kis csevegésre (mert ugye konnektálnak, aztán vagy csevegnek ami jó, vagy nekiállnak biszniszelni, ami nem jó). Ilyenkor volt aki egy sima "Europe"-ra is csak annyit mondott, hogy "Wow! Cool!", de sokszor nem érik be ennyivel, tudni akarják az országot (államot). Na ilyenkor nem tudom, hogy a származási vagy a tartozkódási helyet kéne mondani, mert őnáluk aztán végképp elválik e kettő, vagy tök nincs is jelentősége és szabadon választhatok Mo és Svájc között. Mo-t a hungry hungarian poénok miatt nem szeretem, a svájci kollégák meg felvilágosítottak, hogy switzerlandot sweeden-nel keverik, vagy ha épp nem, akkor bejön a képbe a "swiss cheese". Kipróbáltuk mindkettőt. Mo-nál egyszer az egyik boltos benyögte, hogy az utca túloldalán is van egy magyar étterem (nekem nem tűnt fel) és ezt megünnepelendő pacsiznom kellet vele (high five - mint a filmekben) (jaja, mondom: konnektálnak). Svájc-al próbálkozva meg két emberről is kiderült hogy már jártak itt és bjutiful (bern az szép város, hájkingoltam, és van ott egy hegy, hogy is hívják az a hegyet?segitsetek már! (hát, van itt egy pár hegy, de ha bern, akkor tippelek) matterhorn? jungfrau?igen, jungfrau, azaz).
2011-06-26
New York-Zürich
11-kor kijelentkeztünk, otthagytuk a csomagokat a portán és a maradák pár óránkban megnéztük a MoMA-t ami megérte. Volt pár magyar vonatkozású dolog is benne. Ebéd a múzeumban, majd 4-re visszamentünk a hotelba, felvettük a csomagokat és vártuk a Shuttle-t. A délutáni csúcs ellenére pontosan meg is jött. Bepasziroztuk magunkat a többi utas mellé. Anikó leghátra, és meg eggyel elötte. Anikó jobban járt, mert a mellette ülő néni beszélgetős kedvében volt, a mellettem ülő csaj meg 5 percenként elaludt és rámdölt. Felvettünk még egy utast, majd röpke másfél óra alatt kiértünk a reptérre, úgy hogy a sofőr mindent bevetett amit csak tudott (kanyarodósávban való előzés, autópálya kihajtón tökig előre a sor mellett, majd a legvégén vissza, és hasonlók).
A reptér nagy és tele volt emberekkel és volt még három oránk a beszállásig. Séta, Dunkin Donuts keresés (ki akartam még próbálni a Frozen Hot Chocolate, aminek első héten annyit hallotuk a rádióban az idióta reklámát), kaja, ücsörgés és beszállás. Az Economy Confort visszafele tele volt, rákaptak az emberek, igy aztán nem lehetett átköltözni a szomszédos sorokba fetrengeni. A vacsi béna volt. Anikó hajnal felé elaludt, én is probáltam, de nem ment. Helyette végignéztem a 3 filmet amit leadtak, utána felébresztettek mindenkit és reggeli, majd jött még egy Big Bang Theory és már meg is érkeztünk Züricbe. Anikó viszonylag pihenten, én meg úgy mint aki nem aludt 24 órája. Ennyi volt Amerika.
New York 6.
New York 5.
Megnéztük a Federal Hall-t, a tőzsdét és végigsétáltunk a Wall Street-en ami sokkal rövidebb és keskenyebb mint amire számitottunk. Nem egy bazinagy soksávos sugárút, hanem egy keskeny utcácska. Utbaejtettünk egy patikát, majd a York City Hallt aztán felgyalogoltunk a Brooklyn Bridge-re.
Itt már nagyon untuk az egész heti caplatást (fájt mindenünk), szóval nem mentünk át egészen Brooklyn-ig, csak a hid feléig, majd vissza Manhattan-be, kaja és pihenés. Nem tudom volt-e ma valami, de a City Hall elött rengeteg rendőr volt. Mi van, mondjuk terrositák fenyegették meg a várost, ettől hangos a CNN is, mi meg nyugodtan sétálgatunk itt. A két mit sem sejtő turista lement a Manhattan legaljára, a Battery Park-ba (ahol egyébként csomó szemtelen mókus van), majd vissza a Century 21-be vásárolni. Ezen a ponton ott hagytam Anikót kicsit, kimentem megnézni a World Trade Center helyén épülő új tornyokat. Eleredt az eső, átmentem a StarBucks-ba, de az is csak olyan express, ülőhely nélküli hely volt, igy aztán a Mekiben ettem (ebben sem adtak tálcát), ücsörögtem kicsit (pihi) majd visszamentem Anikóhoz és segittettem a shoppingolásban. Érdekes, hogy a Mekiben volt pár hajléktalan is. Érdekes, hogy itt a WTC tövében, a FiDi közepén bemehetnek egy Mekibe kajálni, nem zavarják ki őket, az emberek egyenlőek, akkor is ha bankár, akkor is a csöves.
New York 4.
Utána délután elbuszoztunk a sétahajóhoz és egy 2 orás hajóút során lementünk a szabadság szobor mellé és kb. ennyi elég volt belőle, ennél közelebb már nem fogunk jutni, mert nincs kedvünk végigállni a sort ami oda vezet. Azért igy se volt rossz főleg a pénzügyi negyed és a Brooklyn híd néztett ki jól a vízről. A kikötőben aztán szemügyre vettük a szomszédban horgonyzó repülőgéphordozót, ami szintén egy múzeum, de már zárva volt. Talán valamelyik nap még útbaejtjük.
Buszozás vissza, és a Rockefeller aljában találtunk egy olcsó, jó és hangulatos helyet, ahol még a kaja is jó volt, a desszert meg csillagos ötös (alul vékony réteg brownie, felette cheescake, legfelül pedig egy réteg dió. Nyami.
A torony után ujra kimentünk az esti Times Sqare, de nem úgy mit tegnap, hanem ezúttal már fényképezővel felszerelve. Durva az a hely, Blaha Lujza tér beszorozva ezerrel. Ott állva tényleg elhiszi az ember, hogy ez a város soha sem alszik, és hogy ez a világ közepe. A napi küldetést teljesitve már elég bátornak éreztük magunkat egy éjszakai metrózáshoz a hotelhoz és meg is érkeztünk biztonságban.
2011-06-19
New York 3.
A nap a szokott reggelivel kezdődik, majd a megszokott metroállomáson felszálltunk a metróra. A Central Library sajna zárva, de a Pályaudvar az nyitva. Nagyon fain, olyan mintha csupa márvány lenne az egész. A felhőkarcolók magasak, látjuk a Chrysler Buildinget és rengeteg a rendőr mindenfele. Nem mindegyik kövér, és fánkot egyik sem zabál. Kavartunk tovább az utcákon Midtown-ban aztán megyünk a Broadway-en, aminek vannak eléggé gáz részei. Néha már Józsefvárosi a hangulat (tisztaság és szagok) csak cigányok helyett feketég vannak. Kutyaszar viszont nincs (és kobórállatok sem - naná, azok a kinai büfékben végzik).
Neten keresünk egy Taco Bell-t, de mikor odaérünk kiderül hogy csak Express. Itt rengeteg gyorsétterem van, de nagyon sokban nem lehet leülni, vagy csak pár ülőhelyük van. A legtöbb helyi csak bejön és elviszi a kaját magával, to go. Ez szivás volt, mert mi leülső helyet kerestünk.
Pihenés és folytatjuk lábaink lejárását. Flairon Building, Times Square (itt is rengeteg a rendőr, meg a tömeg, kiderül hogy valami parádé van/lesz ma, meg mindenfelé Puerto Ricoi zászlókat lengetnek. Szuvenir vásárlás, meg veszük két last minute jegyet a Boradway-re. Vissza a hotelba (na jó, itt volt egy kis káosz és para mert megcsusztunk az idővel), szoval rohanás vissza a hotel-ba, átöltözés, majd vissza Boradway-re a szinházba. Igazábol felesleges volt hazameni, mert itt tényleg nincs dress code. Voltak emberek rovidgatyában, napszemüvegben, strandpapucsban, és voltak totál kiöltözöttek is.
A Billy Elliot-ot néztük meg, de a new york-i feka nyelvjáras utan váratlan volt, hogy a szinházban skot british angolt nyomatnak, szoval néhány poént nem értettunk de azért jó volt. Ennyi embert amugy nem láttam még szinhzba bezsúfolva, a nézőtér bazi nagy volt, az előtér meg semekkora. Szünetben sokági csak mozdulatlanul álltunk mint a heringek a klótyó elött, se előre se hátra.
Szinház után vacsi a szemközti étteremben. Itt olyanban volt részünk amiben itthon soha. Névbemondás, ücsörgés, majd várakozás a sorunkra, amig lesz szabad asztal. A filmekben láttam hogy igy megy :)
Kaja után kimentünk még egyszer a Times Square-re, megnézni milyen éjszaka. Hát olyan. Tömeg és annyi a neon meg a rekám, hogy beszarsz.
Éjféli metrózáshoz nem voltunk még elég bátrak igy fogtunk egy taxit és levitettük magunkat Chinatown-ba. Ment mint állat. Még a többi taxit is lehagytuk, 17 USD, borravalóval.