2009-12-08

Úccsó nap

Ma volt az uccsó nap a melóhelyen. Tegnap volt az utolsó effektív napom, ma csak ügyintézés, mert kiszámolták, hogy ma még 0.2 órát kell dolgoznom. Aztán bementem a főnököm irodájába, lecsaptam az asztalára a jelvényemet és fegyveremet, és ezzel távoztam a testülettől. Kész, vége, többé nem vagyok zsaru.Na jó, nem így történt. Az úgy történt, hogy még tegnap elküldtem a búcsköremailt, amire meglepően sokan válaszoltak, olyanok is, akiket éppen csak ismertem de egyáltalán nem dolgoztam velük. Sajnálják, köszönik, sok sikert kívánnak. Sokan kint vannak terepen, és a többséggel már nem fogok személyesen találkozni. Ma bementem, bejött a legjobb fej svájci kollégám is és ma ritka beszédes kedvében volt. Azzal kezdte, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy beljebb költözök az országba, mert arrafelé sokkal szebb a vidék, bezzeg itt fent északon, hát itt is szép vidék, csak nincs meló és sok a bevándorló, képesek átjönni Németországból XXXX CHF-ért dolgozni (ez úgy mondta, mintha afrikaiakról lenne szó, akik havi 1-2 dollárból élnek) (+ a szobában akkor én tartózkodtam mint magyar, ő mint svájci és 5 német német kolléga), és hát ugye Gábor te se azt keresed (innen már csak egy cinkos kacsintás hiányzott). Ha rajta múlna, akkor kiköltözne valami tanyára a szép vidék közepére, mert ott milyen jó, és vigyázzak, hogy az ZZZ városba ne költözzek, mert ott sok a külföldi, kicsit "gettós" és nem olyan szép (megnéztem Streetview-n, tényleg nem olyan szép, de azért a IX kertől eléggé messze van). A feleségem miatt meg ne aggódjak, ő is találhatna lentebb munkát, mert ott fent a másik északon is sok a német, nyomottak a bérek (ezt már tudjuk), és amerikai cégből van itt lent is bőven. Neki is van egy amerikai ismerőse, ha gondolom, felhívja és megkérdezi. Aztán még vagy 20 percet beszél(ge)t(tünk) hasonló dolgokról. Nekem ebből szubjektív az jött le, hogy aki német ÉSVAGY barna bőrű ÉSVAGY exjugoszláv az "bevándorló", a többi meg simán csak "külföldi". Azért a kettő közötti határ nem kristálytiszta.
Mikor befejezte, elraktároztam a hirtelen kapott információtömeget és elintéztem a maradék dolgaimat. Jelszóváltoztatás, levelek archiválása, privát cuccok uninstallálása, böngésző előzmények törlése, PIN kód változtatás, telefon lepucolása, stb. Utána mentem a titkárnőhöz leadni a dolgokat, meg a papírokat aláírni. Közben jött a főnökség, gratuláció, köszönet, ajándékátadás. Végül átmentem a kollégákhoz is, mindenkivel kézfogas, búcsúzkodás.
Furcsa és szomorú volt kiállni a cég parkolójából, és utoljára elhajtani az épület előtt, tudván ide már többet nem jövök. Lezárult egy fejezet.
Idehaza megnéztem a kapott ajándékokat. Egy üdvözlőkártya és pár könyv a svájci német dialektusokról, amiket említettem a főnökömnek. Ez tetszik és hasznos. Az üdvözlőkártyába begyömöszöltek 30 CHF-et is, ami kicsit ciki. Otthon is ciki lenne, ha kollégák adnának 2000 Forintot, hogy vegyek valami szépet. Mint egy nagymama a húsvéti locsolás után. Persze ha a könyvet a kollégák által összedobott pénzből vették, és ez a maradék amit nem akart senki lenyelni, akkor érthető. Az a híres svájci korrektség, precízség, pláne ha pénzről van szó. Én az másodikra szavazok.

2 megjegyzés:

Lajos írta...

Ne feledd Gabor, egy jo zsaru azutan kezd el igazan nyomozni miutan felfüggesztettek :)

SapCO írta...

Szep volt Gaborunk. öregbitetted a magyarokrol kialakult kepet.

A kellemetlen erzes pedig el fog mulni, tapasztalatbol mondom. en nnaponta ketszer megyek el a volt Firma elött. De nem zaklat mar fel...