Kerékcsere #3

Svájcban az idő múlását akár a kerékcserék számával is mérhetném. Ez már a harmadik házi kerékcsere volt amit svájci földön magam hajtottam végre. És ez a mostani volt a legszarabb. Kezdődött a kerekek pincéből való felcipelésével, benzinkútra való elfurikázásával és felfújásával, majd autómosóban való lemosásával. Ezután már gyerekjáték lenne a kocsi megemelése, a kerekek kézzel való le és felszenvedése (ugrálás a kulcson ismerős?) ha Svájc lapos lenne. De ez a rohadt ország nem lapos, tele van dombokkal és hegyekkel, és történetesen a mi parkolóhelyünk is lejt, két irányba. Sajna a legalsó kb. sima parkolóhely most foglalt volt, a fentiek pedig még jobban lejtenek mindenfelé. Ez akkor jelentett csak problémát, amikor kiderült, hogy a jobb első kereket nem tudom felemelni, pedig a szélrózsa minden irányából beálltam a lejtőre, mégis mindig a hátsó kerék emelkedett fel. Ezután jött az idegeskedés, kerékanyák visszahúzása, a lecserélt három kerék elrámolása, majd Anikóval annak közlése hogy "most azonnal el kell mennem sík terepet keresni, így felemásan mégse maradhat a kocsi". Kiderült, hogy még a viszonylag lapos részen sem egyszerű feladat vízszintes + nyugis, félreeső parkolóhelyet találani. Persze a csavarokat nem húztam meg elég alaposan, hogy gyorsan le tudjam majd kapni a kereket, akárhol, akármikor, hogy Forma-1-es sebességgel tudjak, akár a Hanzi kocsibeállóján is kereket cserélni még mielőtt a házigazda rájönne, hogy mit is csinál egy idegen a háza előtt. Mindegy, a lényeg, hogy helykeresés közben még a jobb első is nekiállt klattyogni. Végül beálltam a Coop parkolójába, ahol másodjára találtam egy olyan helyet, ahol már a jobb első is hajlandó volt felemelkedni, és a szombati bevásárlóturisták nagy örömére produkáltam egy kerékcserét.
Tavasszal viszont szakítok ezen nemes hagyománnyal, mert a nyári első gumik kopottak, így szerviz lesz a dologból. Már a múltkor a Volvo szervizben is mondták, hogy ilyen gumikkal eléggé knapp dolog lenne a police kontroll Svájcban: