2008-12-01

Az a trágya céges lakás

Ez a tizenvalahanyadik hét Bernben. Meló után irány a parkolóház, majd onnan végigbattyogok a történelmi belvároson át a céges lakásig. Vállamon a notebook táska, egyik kezemben bőrönd, a másikban az nagy kék IKEA-s szatyor, ágyneművel, kajával. Turista szemmel szép a belváros, de így tizenvalahanyadjára inkább lennék valahol máshol. Leginkább otthon.
A lakás légvonalban 60 méterre van Bern nevezetességétől, a Zytglogge-től. Ez az óratorony volt 1191-től a város nyugati határa. Ha így számoljuk, akkor a ház ahol lakok, van vagy 800 éves, és úgy is néz ki. Menet közben persze biztos leégett párszor, majd újjáépítették, és tuti, hogy tele van kísértetekkel is.
Először azt hittem, milyen király lesz a céges lakásban lakni, aztán rájöttem, hogy szívás. Rosszabb mint az az esztergomi pókhálós retró hotel ahol egyszer aludtunk. Az legalább be volt rendezve, itt meg azért nincsenek pókhálók mert egyszerűen nem tudnak hova szőni a pókok. Nincs SEMMI a szobában. Csak egy ágy, oszt annyi. Jó dolog ez, az ember élvezi, kb. 20 éves koráig, aztán kezd hiányozni a mikrosütő.
Illetve beraktak még egy lámpát amivel világíthatok, mert a plafonból is csak a drótok lógnak ki. Az ágynemű az saját, abban jobban megbízok. Kell egy kis hazai ebbe a környezetbe. Van egy szabad konnektor a notebooknak, és van Internet, meg WLAN is. Wow.
Az ággyal szemben van a skandinávosan eccerű feng shuis szekrénysorom. Magam készítettem: a nappaliban található asztaltól áthoztam 3 széket és arra pakolom ki a dolgaimat. A legelső héten amikor még új voltam, és még nem tudtam mi a dörgés, akkor zacskóztam. Hát ilyen itt az élet.
A negyedik széket kivittem a fürdőszobába, így már ott is tudok mire pakolni. Rájöttem, hogy milyen hasznosak a polcok! Tessék őket megbecsülni.
A kollégáról meg annyit, hogy alig látjuk egymást. Udvarias, köszön, aztán visszavonul a szobájába. Néha kijön, levizeli a WC deszkát, titokban dohányzik, meg tudom, hogy milyen zenét hallgat (fiatalabb korában rocker lehetett, talán olyasféle hosszú hajú csávó mint BM kolléga) - és kb. ennyi a kapcsolatunk. Igazából nem is hiányzik már a társaság. Nem olyan itt mint Heidelbergben, ahol együtt jártunk kajálni meg sörözni a kollégákkal. :)

Nincsenek megjegyzések: