A lakás légvonalban 60 méterre van Bern nevezetességétől, a Zytglogge-től. Ez az óratorony volt 1191-től a város nyugati határa. Ha így számoljuk, akkor a ház ahol lakok, van vagy 800 éves, és úgy is néz ki. Menet közben persze biztos leégett párszor, majd újjáépítették, és tuti, hogy tele van kísértetekkel is.
Először azt hittem, milyen király lesz a céges lakásban lakni, aztán rájöttem, hogy szívás. Rosszabb mint az az esztergomi pókhálós retró hotel ahol egyszer aludtunk. Az legalább be volt rendezve, itt meg azért nincsenek pókhálók mert egyszerűen nem tudnak hova szőni a pókok. Nincs SEMMI a szobában. Csak egy ágy, oszt annyi. Jó dolog ez, az ember élvezi, kb. 20 éves koráig, aztán kezd hiányozni a mikrosütő.
Illetve beraktak még egy lámpát amivel világíthatok, mert a plafonból is csak a drótok lógnak ki. Az ágynemű az saját, abban jobban megbízok. Kell egy kis hazai ebbe a környezetbe. Van egy szabad konnektor a notebooknak, és van Internet, meg WLAN is. Wow.


A kollégáról meg annyit, hogy alig látjuk egymást. Udvarias, köszön, aztán visszavonul a szobájába. Néha kijön, levizeli a WC deszkát, titokban dohányzik, meg tudom, hogy milyen zenét hallgat (fiatalabb korában rocker lehetett, talán olyasféle hosszú hajú csávó mint BM kolléga) - és kb. ennyi a kapcsolatunk. Igazából nem is hiányzik már a társaság. Nem olyan itt mint Heidelbergben, ahol együtt jártunk kajálni meg sörözni a kollégákkal. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése