Hazaút

A helyzet úgy áll, hogy este nem tudtam elaludni, csak 3-4 között, pedig nem voltam ideges. Reggel 7:55kor Lajos ébresztett telefonon. Körbetelefonálta a helyieket, tőle tudtam meg, hogy "A kolléga még a kádban ül". Lajos egyébként már hajnal óta úton van. Azt mondta, hogy München felé esik hó, a belső sáv használhatatlan és rottyon van az autópálya. Mesés. Kinéztem az ablakon: itt faluhelyen már szinte az összes hó elolvadt, és ma reggel kivételesen a kocsimat sem kell letakarítani.
9-kor indulok.

Update
10-körül léptem át az osztrák-svájci határt, felhívtam A-t, aki nem sokkal előttem a bregenzi alagútban volt épp. München felé közeledve folyamatosan esett az eső, volt pár kisebb dugó, és egy bazinagy 14 kilométeres (inkább mondjuk úgy hogy 2 órás) München után. Linz és Bécs között már kijött, hogy keveset aludtam az éjszaka, már csak 100-120-al robogtam a pályán, na, meg a tömeg is nagy volt. Ekkor történt, hogy A kolléga rámtalált az autópályán, volt örömködés, hogy milyen kicsi a világ. Követtem egy darabon, de így hullán, sötétben, esőben sok volt nekem a 150-160as üldözés. Felhívtam, jó utat kívántam, és visszatértem a nyugdíjas tempóhoz. Schwechat után újabb dugó, újabb óra, a Moson pihenőnél pedig a megszokott balkáni hangulat és tömegnyomor fogadott. Onnan pedig már csak egy ugrás volt Pest. Bő 12 óra volt az út.
München előtt és után: