Karácsony 2008

Összegezzük milyen is volt ez a 2008-as karácsony:

• Gábor hazaért és ez a legnagyobb ajándék,
• Mindenki örült az ajándékoknak, sikert arattak a nagy csokik,
• Jó volt együtt lenni a családdal és találkozni mindenkivel,
• Teljesült Gábor álma, hogy a lehető legtöbb ideig ne-csi-nál-junk-sem-mit,
  
• Egy hét tévézés, hajnalig játszás, süti-csoki-mogyi evés után eljutottunk arra a pontra, hogy ideje megmozdulni, de azért bőszen raktározzuk ezt az élményt a rosszabb napokra,
• Végül, de nem utolsó sorban bebizonyosodott amit eddig is sejtettem, hogy a férjemtől őszülök (ha idegesít) és hízok (ha nevettet) :) de azért nagyon jó már együtt lenni végre!
  

Túl sok Svájc

Honnan tudom, hogy túl sok időt töltöttem Svájcban:
- a schwechati benzinkutasnak Grüüezi-vel köszönök, Guten Tag és Abend elfelejtve. A benzinkutasok mellesleg már schwechatnál is magyarok.
- meglep ha valaki elakadásjelzővel villog amikor bejön elém
- Pesten belül 50-el megyek, 60-nál már remegek és keresem a kamerákat
- vasárnap eszembe se jut bevásárolni, mert hogy "vasárnap úgyis minden zárva van", és a többiek emlékeztetnek, hogy ez nem Svájc, hanem egy nagyváros, igen, itt vasárnap is lehet vásárolni, aranyvasárnap meg pláne

Hazaút

A helyzet úgy áll, hogy este nem tudtam elaludni, csak 3-4 között, pedig nem voltam ideges. Reggel 7:55kor Lajos ébresztett telefonon. Körbetelefonálta a helyieket, tőle tudtam meg, hogy "A kolléga még a kádban ül". Lajos egyébként már hajnal óta úton van. Azt mondta, hogy München felé esik hó, a belső sáv használhatatlan és rottyon van az autópálya. Mesés. Kinéztem az ablakon: itt faluhelyen már szinte az összes hó elolvadt, és ma reggel kivételesen a kocsimat sem kell letakarítani.
9-kor indulok.

Update
10-körül léptem át az osztrák-svájci határt, felhívtam A-t, aki nem sokkal előttem a bregenzi alagútban volt épp. München felé közeledve folyamatosan esett az eső, volt pár kisebb dugó, és egy bazinagy 14 kilométeres (inkább mondjuk úgy hogy 2 órás) München után. Linz és Bécs között már kijött, hogy keveset aludtam az éjszaka, már csak 100-120-al robogtam a pályán, na, meg a tömeg is nagy volt. Ekkor történt, hogy A kolléga rámtalált az autópályán, volt örömködés, hogy milyen kicsi a világ. Követtem egy darabon, de így hullán, sötétben, esőben sok volt nekem a 150-160as üldözés. Felhívtam, jó utat kívántam, és visszatértem a nyugdíjas tempóhoz. Schwechat után újabb dugó, újabb óra, a Moson pihenőnél pedig a megszokott balkáni hangulat és tömegnyomor fogadott. Onnan pedig már csak egy ugrás volt Pest. Bő 12 óra volt az út.
München előtt és után:

Hazamentem karácsonyozni

Holnap indulok, remélem nem lesznek sokan az autópályán. A készülődés már 2 napja elkezdődött: mosás, vasalás, teregetés, megint vasalás, csekkbefizetés, kaja vásárlás útra, tartós kaja vásárlás a visszaérkezésre, apróságok otthonra, mosogatás, gyors takarítás, hűtő és szemetes karbantartása (ne penészszagra jöjjek vissza) ma este pedig pakolás, futás (jobban bírom az egész napos kocsiban ülést ha előtte megmozgatom magam) aztán megint pakolás. Közben a melóhelyen is hajtás, 12 órázás is volt a héten. Rázós volt ez a péntek.
De sebaj, holnap indulok haza ! :)
Emlékeztetőül:

A Coop innovál

Még december elején történt, hogy a Coop, itt minálunk faluhelyen is bevezette a Passabene rendszert. Ennek az a lényege, hogy aki rendelkezik Coop kártyával (amolyan pontgyűjtő kártya) az a bejáratnál magához vehet egy kis kütyüt, amivel bent, vásárlás közben saját magának leolvashatja a vonalkódokat. A vásárlás végén beáll az elkülönített Passabene pénztárhoz, ahol nem kell kirámolni a futószalagra, hanem csak átadni a kütyüt a pénztárosnak, aki ez alapján számláz.
Ez valamiért akkora dolog volt, hogy még a helyi újság is megírta. A helyi Coop nem számít a lopások számának emelkedésére, de azért szúrópróbaszerű ellenőrzések lesznek. Biztos ami biztos, sok itt a bevándorló. Kiemelték azt is, hogy az eladószemélyzetnek sem kell leépítéstől tartania. A munkájukra továbbra is szükség lesz, pl. nekik kell ellenőrizni, hogy a kiskorúak nem vesznek piát. A Coop nem akar költséget faragni, beéri azzal, hogy a pénztárakon való áthaladás felgyorsul.

Idáig kétszer használtam: Egyszer kis kosárral, akkor tök kényelmes volt. A Passabene kasszánál nincs sor, aki meg kütyü nélkül odamegy, azt elküldik. Másodjára, teli rámolt nagy bevásárlókocsival, viszont mindent felpakoltattak a szalagra. Így már nem volt olyan jó, de a sorban állást még így is megspóroltuk.
A másik amit meg kell szokni, hogy nem szabad elfelejteni leolvasni a kosárba berakott dolgokat. Anikó csak úgy megszokásból rámolt befelé a kocsiba. Még jó hogy figyeltem, különben magyarázkodhattunk volna a kasszánál.

Pár héttel később jött a következő újítás: minden kocsit elláttak egy nagyítóval. Idősebbeknek hasznos. Kíváncsi vagyok mit találnak még ki.

Országimázs

Ez egy svájcmentes post: Az indexet böngészve találtam egy cikket, mely szerint a NASA eladja a nyugdíjba vonuló űrsiklókat, ezek közül egyet mar meg is vettek, és a washingtoni Smithsonian Institution's National Air and Space Museumban lesz kiállítva. Hűha, gondoltam, hogy az biztos nagyon ütős múzeum lehet, jobb mint a Walldorf melletti sinsheim-i Technik Museum a németeknél, pedig az se kutya.

Rákerestem erre a washingtoni múzeumra, ahol is a nyitólapon az volt az épp aktuális hír, hogy megkezdődött a Steven F. Udvar-Hazy Center építésének a második üteme. Hmm. Ez érdekes. Ki az a Steven F. Udvar-Hazy? És mi az, hogy ez mar a második ütem? Smithsonian Institute? Akkor biztos valami komoly tudós arc lehet, közismert, mondjuk mint Teller Ede, Jedlik Ányos, Szent-Györgyi, Semmelweis vagy valaki hasonló. Olyasvalaki akire büszkék vagyunk, aki úgymond építi az országimázst. De lehet, hogy csak én nem hallottam róla.

De nem. Stephenről nem sokat találtam a neten. Pedig van neki Wiki oldala is (magyarul még nincs lefordítva) ahonnan kiderült, hogy 2008-ban ő volt, a 147. leggazdagabb amerikai. Hűha. Akkor ö afféle híres Charles Simonyi, vagy hírhedt Soros György esetleg? És idehaza miért nem hallani róla? Rákerestem magyar oldalakon is, "Steven F Udvar-Hazy", "Udvar-Hazy", "Udvarházy Ferenc István", origo nulla, index nulla, google is alig talált valamit. Az értelmes találtok 2003 körüli cikkek (akkor nyílt meg az épület Phase 1 része) olyan magas látogatottságú oldalakon mint a www.cavalloni.hu, a www.kisalfold.hu, a www.ujneplap.hu, vagy a www.geographic.hu. Valamelyiken írjak is, hogy idehaza nem nagyon ismert, nincs sajtója, és tényleg így van. Kár, mert az Új Néplapos cikk alapján szimpatikus figura lehet.

Röviden: 1946-ban született, szüleivel `56-ban hagyták el az országot, végül az Egyesült Államokban kötöttek ki, ahol egyetemre járt, repüléssel foglalkozott, céget alapított és meggazdagodott. A múzeum pedig azért nevezte el róla az új épületét, mert ő támogatta a legnagyobb adománnyal az építkezést, ami azóta mar be is fejeződött, és 2003-ban megnyitottak a csarnokot. A megnyitón ott volt pl. Neil Armstrong, Travolta és meg sokan mások.
A kiállítás népszerű, évente millio+ látogatót vonz, és nem mellesleg jobban építi az magyarság imázst is, mint politikusaink együttvéve. Azért az eléggé ütős lenne ha a New York közepén álló hidat nem Brookly Brige-nak hívnák, hanem mondjuk Szechenyi Birdge-nak - a legnagyobb támogató után. Vagy akar csak Szabo Bridge. Mondjuk John F. Szabo Bridge.
A csarnokra visszatérve pedig: ugye már úton van a Phse 2 is. Wow! :)
És a Google a barátod.

Grittibänz

Ezt a postot Dec. elején kellett volna megírnom, csak lusta voltam. A történet a következő: Dec. 5. péntek délután ülünk az iroda hátsó szobájában (amit a múltkor lefényképeztem) péntek délutáni nyugalom van. Nyílik az ajtó, jön a főnök és csak úgy jókedvűen bekurjant hozzánk, hogy "Gritibenc!".
Lövésem se volt mit akarhat, svájciul ugye nem értek és nem beszélek. Gondoltam a többiek, a "németek" értik mit akar és reagálnak majd neki valamit. De nem mondtak semmit ők se, csak néztek.
Főnök ismét: "Gritibenc?" - fejek emelkedtek a notebookok mögül - nekem pedig még mindig nem volt tiszta folyik itt, csak lapultam és figyeltem: "Itt valami lesz."
- "Miii?" - kérdik a németek
- "Gritibenc? Kér valaki Gritibencet?"
- "Mi az a Gritibenc????"
- "Az olyan péksüti amit Mikuláskor adnak a gyerekeknek"
...
Szóval kaptunk Gritibencet, ami egy emberformájú tésztasüti. Főnök távozása után a németek jót röhögtek azon, hogy fogalmuk se volt arról, mit akarhat a főnök, meg hogy egyébként is milyen "fura" hely ez a Svájc. Gritibenc. Ki hallott még ilyenről! Nahát meg hűha! És egyébként is.

Utánanéztünk a dolognak a neten, megpróbálok összeollózni ide valami meghatározást: Spéci fehér tésztából készül, kb. a kalács és a zsemle között van félúton, kézzel alakítják ember formájúra, esetleg mandulával, cukrokkal, csokidarabokkal, stb. díszítik (a miénk igénytelen volt, kis cukrot szórtak rá, oszt annyi), türelemtől függően van orra, szeme, szája, gombjai, nyaklánca, stb. Persze a gyerek türelmétől függően, mert itt valamiféle szokás lehet, hogy a gyerekek Mikuláskor megformázzák a saját sütijüket, kisütik, majd pl. reggelire megeszik.
A süti nevei: "Grattibänz", "Grittibenz", "Teigmannli" - nem Svájcban lennénk, ha nem lenne valami vicces iiii betűs neve is - akkor még úgy is hívhatják, hogy "Chlaus", "petit bonhomme" és még vagy tucat másik név régiótól függően - ez ugye szintén svájci sajátosság. Eredete homályba vész, de a XVI. században már tutira volt, és abban is egyetértenek, hogy a figura Mikulás bácsit szimbolizálja csak éppen erősen leegyszerűsítve. Most pedig mindez jöjjön képekben is.
Ez itt egy professzionális darab:
Ezeket meg gyerekek készítették, home made darabok, jópofa dolog, gyerekként én is biztos nagyon élveztem volna.

Reggeli meglepi

Amikor reggel kinéztem az abalkon és ezt láttam, akkor az ugrott be: "A francba, lehet megint kocsit takartani" és nem az, hogy "Hurrá, havazott megint, de szép!"
Aztán kocsivakarászás közben rájöttem, hogy milyen jó is a napot egy kis testmozgással kezdeni, és milyen jó, hogy a régi olvadozó szottyadt havat felváltotta a szép friss hó, és milyen jó, hogy ma nem kell kilométereket autóznom az autopályán, mert ma itt dolgozok"
A cégtöl is szép a kilátás. Mégis szép nap ez a mai. :)

A német helyzet

Ma beszélgettem egy német kollégával. Megkérdeztem miért dolgozik Svájcban. Erre mint a bokrot elkezdte szidni Németországot: sok az adó, nem tudja mire költik az adóeurojait, nem lát belőlük vissza semmit, sok a társadalom és az egészségbiztosítás, a szolgáltatás rossz, és egyébként is szakemberhiány van az egész országban, nincsenek orvosok, mérnökök és szakik se, aki csak ért valamihez az elhagyja azt az országot, stb, stb, stb, - kb ez volt a lényeg. Nem értettem mindent tisztán, de azért bólogattam neki. Tényleg pocsék egy hely lehet az a Németország.

Mellesleg Ő már a második németutáló német akivel itt kint találkoztam, persze ide nem az otthoni viszonyokkal elégedett németek jönnek.

jutub - mai fiatalok

Amikor ilyen videókat látok, akkor érzem igazán, hogy az utánam utánam utánam utánam következő generáció és köztem akkora a különbség, hogy az már egy generációs szakadék.

Hóhelyzet

Többekkel beszéltem otthonról a hétvégén, mindenki azt kérdezte, hogy mennyi hó esett nálunk. Mindenkit megnyugtatok, a helyzet nem kritikus. Nem vagyunk elvágva a külvilágtól, nem kellett magam reggel kiásni a házból, és még iglut sem kellett építenünk. Áram és kaja is van. Hallottam én is, hogy Ausztriában 1 méter hó esett, meg Svájcban is volt hó dögivel, de a hegyekben. Persze Bernből hazafelé az út 4 óra volt, mert még nem tudták letakarítani az autópályát, és a belső sáv egy idő után használhatatlan volt. Mindenki maradt a biztonságos kitaposott külső sávban. Ennyi volt a kellemetlenség.

Svájcot kb. egy vízszintes vonal osztja ketté középen, ettől délre vannak a "Hegyek" (itt lent "délen" hegyek vannak, nem meleg tájak :), a meleg olasz tájak még a "délnél" is délebbre, a hegyeken túl vannak), a vonaltól északra pedig egy laposabb, dombosabb rész húzódik keresztbe az országon. Főleg itt laknak az emberek. Nem hülyék, hogy a hegyekbe lakjanak. Oda csak síelni járnak. Én is itt lakok, a hegyek innen 50-100 Km-re kezdődnek. Szerdától kezdve szinte folyamatosan esett a hó, de közben olvadt is, 10-15 centinél több sohasem volt. Még most is van bőven, de már kicsit szottyadt. Elmentem a határhoz: a svájci rész még most is havas, a távoli német dombokra már nem jutott a hóból. Mintha a határon elvágták volna a havazást, de ez már a múltkor is így volt, Németo. barna, Svájc meg tök fehér. Beljebb haladva meg még fehérebb. Az országimázs része.

Új SAP logo

Egyik kolléga kért meg, hogy segítsek neki kicserélni a ügyfél rendszerében a SAP logót. Mondom neki, hogy Google. Nem igazan ment neki. Volt fontosabb dolgom is, de érdekelt a dolog, szóval minden más fontosabbat félredobva segítettem. Sajna csak ilyen tesztkép volt a gépemen. :) Kolléga talált egy 8 oldalas leírást de itt van egy rövidebb is. SMW0-ban új Binary object felvétele (nekem .gif volt), majd SM30, SSM_CUST Maintain, két bejegyzést hozzáadni: START_IMAGE és RESIZE_IMAGE NO/[YES]. Majd logoff és login. Mostantól kezdve így néz ki a minisap-om:

Irodai környezet

Sok cég álláshirdetésében szerepel hogy "világszínvonalú irodai környezet" vagy valami hasonló kitétel. Nálunk ilyen a központi iroda:
Mondjuk nem is ígérték, hogy világszínvonalú, de így visszagondolva a régi SAP-os meg GE-s irodára, már értem mi az a úgynevezett világszínvonal. Érdekes hogy a SAP-nál is a walldorfi irodák lerobbantak voltak a magyarokhoz képest. Persze az is igaz, hogy az emberek többsége nálunk úton van, vagy épp ügyfeleknél dolgozik. A központban fele annyi hely van mint ahány kolléga. Ha mindenki egyszerre bejönne, akkor nem lenne elég ülőhely. Vagy marad a home office.

Nagy csoki

A repteres sztorit csak egy érdekességgel egészíteném ki: a szuvenírboltokban nézelődve találtuk a lentebbi bazinagy Toblerone-t. Először azt hittem, hogy a dekoráció része, majd megláttam rajta az árcetlit (116 CHF), utána már csak arra voltam kíváncsi, hogy mennyi csokit adnak ennyi pénzért: 4,5 kilót.
Persze lefényképeztem, de aztán a neten jobb képeket találtam. YouTube-on pedig van egy rakat Toblerone reklám is. Érdekes, én még egyet sem láttam, nem tudom mely országokban nyomulhat a Toblerone marketinggépezete. A márka idén volt 100 éves, és kész kultusza van. Visszatérve a csokira: Toblerone Jumbo vagy Toblerone Mega a neve, 4,5 kiló, 80 cm, és a neten is megrendelhető. Ez a csaj meg kb. másfél méteres lehet:

Zürich airport

Nem gondoltam, hogy ilyen hamar lesz miről írnom, de hát az élet nem mindig úgy alakul ahogy azt gondolnánk. Gyorsan eltelt a hétvége és eljött a vasárnap, búcsúzkodás, reptér újra és egyben utoljára. Vegyes érzelmekkel hagytuk el a lakást, de vigasztalt, hogy már csak 2 hét és vége a különélésnek! Úgy tűnik egy darabig ez volt az utolsó repülőutam, hiszen ezen túl már csak kocsival jövünk-megyünk haza.
Lényeg a lényeg rövid búcsúzkodás és szuvenír vásárlás után elváltunk egymástól. Én be a kapun, passport és már el is tűntem az üvegfalon túl. Gondoltam veszek még vizet meg csokit a csajoknak, de úgy döntöttem, hogy inkább majd a security "tapizás" után intézem el úgyis van ott is elég üzlet. Elbattyogtam, átvizsgáltak, megcéloztam az első boltot gondoltam ez jó is lesz vegyük csak elő a pínzt! Keresem egyik zseb, keresem másik zseb, a franc ebbe a fekete tatyóba nem találom. Ok, na akkor még egyszer pakoljunk ki mindent hisz emlékszem, hogy nálam volt még kinn sütit is vettem utoljára amikor együtt voltunk. Nincs sehol, pánik, vészharang, gáz!! Telefon Gábornak vészhelyzet, menjen vissza nézze meg a padnál ahol ültünk. Most mi legyen, útlevél, jegy nálam szokás szerint, mert azt mindig a kezemben viszem. Tehát haza tudok menni, csak éppen egy vasam sincs, plusz benne volt a bankkártyám, jogsim (még jó hogy általában a többi kártyám kirakom)! Visszamentem, információt nem találtam mondták menjek ki nyugodtan a security részen. Kimentem gondoltam csak ott hagyhattuk a székeknél még a külső váróban hiszen azóta elő se vettem ill. akkor be se raktam a táskába. Gondoltam Gábor ha megleli kimegyek érte. Közben hívott, ott nincs, biztos valaki megtalálta, tuti leadták ez volt az első szava, hisz ez Svájc (mert ugyebár A kolléga is otthagyta a hajón a fényképezőjét és az is meglett). Elment az információhoz meg a talált tárgyakhoz, ott sincs biztos máshol adták le, a talált tárgyakhoz meg általában csak másnap kerül. Meghagyta a nevem, számunkat ez van majd visszajön érte holnap nincs mitt tenni nekem megy a gépem, menni kell. Beálltam megint a security-s sorba, mert egyrészt mit tehetünk, másrészt egyre többen lettek és rájöttem hogy nemsokára már a kapunál kell lennem. Rettentően kezdtem érezni magam, ügyes vagyok ilyen is csak velem fordulhat elő és stb. Plusz még mielött elváltunk volna szokás szerint kinevettem Gábort, mert halálra idegesített a "nézzük át mégegyszer hogy nálam van-e minden cuccom" tortúrájával ami min 5 perc nála minden indulás elött. Szakadjon rám az ég gondoltam, hogy most az egyszer miért nem csináltam én is ugyan azt, amivel ő a halálba kerget. Ez van kissé a sírás szélén álltam, a sor haladt és közben mérlegeltem mennyit is buktunk a témán: kb 30 e Ft, bankkártyát letiltatni és rá kellett jönnöm a jogsi a legrosszabb. Biztos hetekbe telik amig meglesz akkor pedig, hogy vezetek kifelé 4 hét múlva. Eközben beértem a kapumhoz, gondoltam legalább keresek egy mosdót mielött beszállok a gépbe amikor meghallom, hogy velem szemben az utaskisérő srác épp a nevemet mondja. Irány a pulthoz, mondom elhagytam a pénztárcám. Természetesen megtalálták, az x. információnál van leadva. Remek, juppi akkor most mi lesz már kezdik a beszállást fél óra és felszáll a gép. Mondta menjek vissza, én meg, hogy a férjem itt van, nem lehet-e odaadni neki. Szó mi szó tisztáztuk, hogy az a bizonyos információ már a passport check után van de még a security elött, tehát Gábor nem tudja átvenni. Próbálkoztam vigyék ki a külső infohoz, de nem. Menjek csak vissza nyugodtan, futva két perc oda két perc vissza :) megvárnak. Rendes volt, hagyjam ott a táskám menjek, megmondta hol találom. Futás, tiszta ideg voltam, de megtaláltam simán. A csaj meg se kérdezte ki vagyok a kezembe nyomta (benne volt a foglalási papírom onnan találtak meg ilyen gyorsan) és már rohantam is vissza, át a security-n (ma már harmadszorra:) és vissza a kapuhoz. Még teljesen időben beszálltam a buszba és már csak reméltem, hogy a jó gép felé tartok :) Egy darabig ne lássam a Zürich airportot! Persze ezt csak az idegesség mondatja velem, hiszen lássuk be minden jó ha a vége jó. Ugyan mennyi esélyem volt rá, hogy egy ilyen nagy reptéren fél óra alatt sikerül megtalálni a pénztárcám (a teljes tartalmával együtt)? Amit leadott valaki?? Hát igen ez karma.....

Megjöttem

Most, hogy közeledik a januári kiköltözésem úgy gondoltam ideje, hogy helyet foglaljak nemcsak a lakásban hanem az oldalon is :) Úgyhogy ha feltűnik a kék szín tudjátok, hogy a női rész következik.
Sajnos hó még nem várt rám, de helyette itt egy kép hogy milyen is a kivilágítás itt az ünnepek előtt. Ez a reptéri váró mennyezete. A város főutcája is ki van világítva nagyon helyes és vicces is egyben, mert a csillagos lámpák alatt a körforgalomban még élő virágok vannak kiültetve. Azért ha az időjárás nem is emlékeztet december elejére az a két mikulás akiket hazafelé láttunk megteszi :)

Az a trágya céges lakás

Ez a tizenvalahanyadik hét Bernben. Meló után irány a parkolóház, majd onnan végigbattyogok a történelmi belvároson át a céges lakásig. Vállamon a notebook táska, egyik kezemben bőrönd, a másikban az nagy kék IKEA-s szatyor, ágyneművel, kajával. Turista szemmel szép a belváros, de így tizenvalahanyadjára inkább lennék valahol máshol. Leginkább otthon.
A lakás légvonalban 60 méterre van Bern nevezetességétől, a Zytglogge-től. Ez az óratorony volt 1191-től a város nyugati határa. Ha így számoljuk, akkor a ház ahol lakok, van vagy 800 éves, és úgy is néz ki. Menet közben persze biztos leégett párszor, majd újjáépítették, és tuti, hogy tele van kísértetekkel is.
Először azt hittem, milyen király lesz a céges lakásban lakni, aztán rájöttem, hogy szívás. Rosszabb mint az az esztergomi pókhálós retró hotel ahol egyszer aludtunk. Az legalább be volt rendezve, itt meg azért nincsenek pókhálók mert egyszerűen nem tudnak hova szőni a pókok. Nincs SEMMI a szobában. Csak egy ágy, oszt annyi. Jó dolog ez, az ember élvezi, kb. 20 éves koráig, aztán kezd hiányozni a mikrosütő.
Illetve beraktak még egy lámpát amivel világíthatok, mert a plafonból is csak a drótok lógnak ki. Az ágynemű az saját, abban jobban megbízok. Kell egy kis hazai ebbe a környezetbe. Van egy szabad konnektor a notebooknak, és van Internet, meg WLAN is. Wow.
Az ággyal szemben van a skandinávosan eccerű feng shuis szekrénysorom. Magam készítettem: a nappaliban található asztaltól áthoztam 3 széket és arra pakolom ki a dolgaimat. A legelső héten amikor még új voltam, és még nem tudtam mi a dörgés, akkor zacskóztam. Hát ilyen itt az élet.
A negyedik széket kivittem a fürdőszobába, így már ott is tudok mire pakolni. Rájöttem, hogy milyen hasznosak a polcok! Tessék őket megbecsülni.
A kollégáról meg annyit, hogy alig látjuk egymást. Udvarias, köszön, aztán visszavonul a szobájába. Néha kijön, levizeli a WC deszkát, titokban dohányzik, meg tudom, hogy milyen zenét hallgat (fiatalabb korában rocker lehetett, talán olyasféle hosszú hajú csávó mint BM kolléga) - és kb. ennyi a kapcsolatunk. Igazából nem is hiányzik már a társaság. Nem olyan itt mint Heidelbergben, ahol együtt jártunk kajálni meg sörözni a kollégákkal. :)

Szombat esti kép

Sikerült a rolószerelés, meg vettem olyan széket is ami Lajosnak van, csak nekem fekete.
Este CNN és Fallout 3.

Bekattanok

Lajos kolléga ránézett a blogomra, majd megkérdezte google chat-en:

"Lajos: Gergo
olvastam a blogod
nem erzed ugy hogy kezdesz megkattanni?"

Mert szemetesekről blogolok? Hmm... De igen.

Megint szemetes 2

Úgy látszik most az ismétlések korát éljük, ismét egy folytatásos post.
A helyi önkormányzatunknál is ilyen rakétavető szemetes van telepítve az automata mellé, a pohárgyűjtés végett. Bernben már láttam ilyet. Csak ez jobban néz ki. Szerintem.
Az eszme amúgy ragadós. Otthon a rolószerelés után én is szétvagdostam apró darabokra a műanyag csomagolást. Ugye nekem is sok időm van és így simán befér a zsákba a heti szemétadag mellé.

Mo EU tag? Csak ügyintézést ne...

Betegbiztivel gond van. Most van itt is biztosítóváltás ideje, így nem fog megjönni dec. elejéig a papírom, legalább 2-3 hét kell hozzá nekik. Önkormányzatnál szerencsére megértőek voltak, ráadásul törvényileg onnantól kezdve vagyok biztosítva, hogy megérkeztem az országba.

Amúgy eredetileg azért mentem az önkormányzathoz, hogy "érdeklődjek". Megint elbaszták a dolgot, Anikó bejelentéséhez is rossz adatlapot adtak. Röviden a lényeg: keleti EU polgárként nekem mint munkavállalónak A1 EU-s helyett B1 "harmadik országos" adatlapot kellett anno kitöltenem de EU-s követelményekkel. A családegyesítéshez viszont "harmadik országos" B2 helyett EU-s A2 családegyesítő kell.

A különbség annyi, hogy 15 (!!) féle csatolt dokumentum helyett (biztosítások másolata, erkölcsi bizonyítvány, kereseti kimutatás, pénzügyi kötelezettségek, stb., stb.) beérik 5 darab könnyebben beszerezhető dologgal: fotó, útlevél másolat, lakás bérleti szerződés, házassági papír, munkáltatói igazolás (tőlem). Jó hogy utánanéztem. Már alapból nem bízok senkiben és semmiben ha ügyintézésre kerül a sor.

A mostani ügyintézővel megbeszéltük, hogy az lehetett a félreérés oka, hogy a múltkori nő nem tudta, hogy Mo EU tag. Mellesleg a mostani sem tudta. Még jó, hogy fel vannak sorolva az EU-s űrlap tetején az országok, amelyekre vonatkozik. És mellesleg a bankban sem tudják hogy Mo EU tag. Mindig megkérdezik, aztán meg csodálkoznak egyet magukban.

Sötét a WC-ben 2

Ezúttal zürichben sötétedett rám a WC-ben. A szitu ugyanaz mint Bernben, pedig azt hittem, hogy az ottani megoldás egyedi. Úgy látszik nem. Ezentúl már erre is figyelni kell.
Itt a bűnös:

Névfelhő

A berni cégnél van kitéve ez a plakát, szófelhő az alkalmazottak neveiből összeállítva. Minél gyakoribb egy név a cégen belül, annál nagyobban van kiírva. Egyrészt tetszik, jópofa, ötletes, másrészt valahol valakinek nagyon sok ideje lehet. Vagy csak ennyire törődnek itt az emberekkel, hogy még ilyen plakátokat is gyártanak a morál javítására, nem tudom. Mellesleg férfi keresztnévből van a legtöbb. Nem csoda, mégiscsak IT központról van szó.

Szemétkérdés 2

Idáig azt hittem a szemétkérdés relatíve megoldottnak tekinthető. A szemeteszsákokat felmatricázva heti egyszer ki lehet tenni a ház elé, a PET palackokat, elemeket, tejes flakonokat el lehet vinni a bevásárlóközpontokban lévő gyűjtőhelyekre, illetve vannak még a parkolók melletti konténeres gyűjtők az üvegeknek, ruháknak az alumíniumnak (sörös dobozok) és az acélnak (konzervek). Utóbbi konténeres gyűjtők egyébként videómegfigyelés alatt állnak, erről már írtam.
Csakhogy a szeméthelyzet fokozódik.

A helyi önkormányzat honlapján keresgéltem a dokumentumokat Anikó bejelentéséhez, amikor ráakadtam a helyi "Szemétnaptár 2007"-re. Kíváncsiságból letöltöttem, és kiderült, hogy a helyzet egy fokkal bonyolultabb. Van tehát a fenti háromféle gyűjtő, amihez hozzájön még egy nagy közös gyűjtőtelep, egy specializált gyűjtőtelep, meg néhány érdekesség, pl. az állatkrematórium.
Szemétfajtánként külön meg van adva, hogy mit, mikor, hogyan és hova kell kitenni / bevinni, esetleg ez az egész még függhet az évszaktól és a mennyiségtől is.
Az alábbi szemétfélék vannak: papír, karton, alumínium, acél, egyéb fém, elemek, akkumulátorok, építkezési hulladék, kerámia, üveg, izzók, neoncsövek, PET palackok, gumiabroncsok, elektronikai eszközök, hűtők, olajok, mérgező anyagok, bútorok, textilek, sílécek, fenyőfák, kisállati tetemek. Gondolnak mindenre. Kisállatoknál pl. kiemelik, hogy idegen anyagok (nyakörv, nejlonzacskó, stb.) nélkül el kell vinni a tetemgyűjtőbe, de semmi esetre se ássuk el az erdőben, vagy tegyük a háztartási szemétbe.

Itt ugyan most nem esik szó büntetésekről, de azért jó lesz jobban odafigyelnem mit hova dobok. Múlt héten amúgy is bedobott egy levelet hozzánk (is) a ház üzemeltetője. Felhívta a figyelmünket, hogy a felmatricázott zsákokat ne csak kitegyük a ház elé az út szélére, hanem pontosan rá kell tenni őket az aszfaltra festett kék pöttyökre. Fenébe. Korábban mindig gyalogoltam 30 métert és rátettem őket egy közeli kék pöttyre. Aztán láttam, hogy a szomszéd csak kiteszi a zsákjait a ház elé a postaládákhoz, és mivel így is elvitték őket, és is átálltam erre a módszerre. De valahol mégis kiborult a bili.

Havazik

Hétvégére havazást mondtak, de itt alig esett valami, ami meg lesett az is elolvadt. Most viszont nekikezdett, és ha városban ez a helyzet, akkor azon kívül még durvább lehet. Alig 8 óra múlva 200 km-et kéne autóznom autópályán. Lehet késni fogok.

Kaja

Miket eszek idekint? - kérdezik gyakran. Ha itthon vagyok akkor például ilyeneket:
Spenótos(?) pizza: (Valami zöld izé van rajta, de olcsó és nekem bejön.)
Vagy készítek valami rendeset:

Hazaút mérlege

Ugyan már pár napja visszajöttem de azért leírom.
Hazafelé 10 óra volt az út, 2 pihenővel. München után: eső, sötét és köd, egészen Hegyeshalomig. 11 után kanyarodtam be az utcánkba, és tök frissnek éreztem magam, annak ellenére hogy félnapi munka után vezettem. Svájcban és Ausztriában jó volt vezetni. 120-130 a limit, nyugis és kiszámítható.
Németország odafigyelős, mert ott nincs limit, a 130 csak ajánlott - legálisan lehet nyomni a gázt, és nyomják is. Cserébe lehet haladni, csak figyelni kell. Aztán ha a semmiből hirtelen mögöttünk terem egy még gyorsabb bajor akkor illik lehúzódni. Fogadni mernék, hogy a német autópályákon abból származik a legtöbb baleset, hogy a 130-al haladók benézik a helyzet és kimennek a 200-asok elé. "Ahh, messze van az még!" - utolsó mondás is lehetne. A levillogás meg ilyenkor nem anyázás, hanem életmentő figyelmeztetés - mindkettőnek. Mindez egy olyan országban, ahol tök legális a száguldás. Ilyesmire gondolok.
Magyarország meg a kettő keveréke. 130 a limit de páran megint levillogtak, mert zavarta őket, ahogy a szánalmas és nevetséges 140-150-es tempómmal bénázok.
Sebaj. Mint tudjuk: "Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél.”
Visszafelé 9 óra, tiszta idő, de mégis jobban elfáradtam.

Kocsi kapott egy matricát.

És bukott egy bal első ködlámpa burát.

Igazolvány, bürokrácia

Nem idegesítem magam most a helyi bürokrácia lassúságával és bénázásaival (a mi kantonunk szopás bürokrácia szempontjából), a lényeg, hogy, ma átvettem a végleges igazolványomat ami a tartózkodási és munkavállalási engedély egyben. Eléggé egyszerű. Csak egy béna műanyag tok, benne két kinyomtatott papírlappal és egy fotóval. Olyan mint egy régi jogosítvány vagy forgalmi. Nem egy hologramos lézeres chipes űrtechnológiás valami, de azért 2 hónap alatt (ÁÁÁÁÁÁ!!!) elkészítették. Most örülnöm kéne, de csak megnyugodtam. Na, Íme:

Odahaza a kiutazás előtt megújítottam a személyimet és a jogsimat, 1-2 hét alatt meglett mindkettő. Többieknek, idekint, más kantonban szintén gyorsan ment.

Amúgy eredetileg azért mentem be, mert az októberi után küldtek egy második felszólítást, hogy mutassam be a betegbiztosításomat. Ha már ott voltam akkor rákérdeztem az igazolványra, és láss csodát: elkészült, átvettem. Mellesleg betegbizim azért nincs mert igazolvány nélkül nem tudtam kötni. Pedig már az októberi felszólítás után is bementem, és elpanaszoltam nekik, hogy azért nincs mert rájuk várok. Akkor megnyugtattak, hogy "ja, akkor semmi gond", de azért most kiküldték a második felszólítást, hogy irgum-burgum. És közben az igazolványért és a betegbizti ellenőrzéséért felelős hivatalnokok szobára ugyanabban az irodában dolgoznak.
Csak hivatalos ügyeket ne kelljen ebben az országban intézni...
És most jön a második kör: Anikónak is be kell adni a papírokat a "családegyesítés" miatt, és meg kell kötnöm a betegbiztit :)
Jó lesz :)

Sötét a WC-ben

Bernben úgy néz ki az iroda, hogy a folyosó plafonján végig mozgásérzékelők vannak. Ez azért jó, mert este ha nincs már bent senki és megszűnt a mozgás, akkor maguktól lekapcsolnak a lámpák. Ha pedig egy késői bagoly végigmegy a folyosón, akkor maguktól felkapcsolnak (ja és persze: csak az érintett szakaszon), majd ha elment, akkor ismét maguktól le.

Sajna a WC előterébe egy érzékelő van a piszoároknál, így ha valaki beül az egyik fülkébe a dolgát végezni, és nem jön senki kintre a piszoárokhoz, akkor pár perc alatt sötétbe borul az egész WC. Az ember ilyenkor választhat, hogy sötétben folytatja tovább, vagy valahogy megoldja hogy "ismét érzékeljen egy kis mozgást" a szenzor.
Persze az is lehet, hogy ennek a megoldásnak motivációs okai vannak.

Budapest, Budapest te csodás

Na hát itthon vagyok és jó itthon lenni. (ja és nem pesti vagyok hanem BUDAI ! :) )

Hazaút

Csütörtökön csak fél napot dolgozok, utána irány hazafelé, 950 km autópályán.

Bern, céges lakás, német kolléga 2

Ismét Bernben vagyok, és sajna ismét a céges lakásban.
A német kolléga harmadik idegesítő szokása, hogy állandóan lepisálja a WC deszkát, és utána úgy is hagyja. Tegnap is, meg ma is, mikor hazaértem, ott figyeltek a sárga cseppek a fehér deszkán. Remek...

Kerékcsere, házimunka

A. kollégának szeretettel: elintéztem a kerékcserét saját kezűleg, nem fizettem érte a svájciaknak.

Amúgy azt hittem, hogy a svájci magányos hétvégéken rengeteg időm lesz olvasni, TV-t nézni, játszani, meg hasonlók. Ehhez képest tök fárasztóak a hétvégéim, alig van időm pihenni. Most ez volt a program: bevásárlás, takarítás, főzés, mosás (ugye), csekkbefizetés, izzókészlet beszerzése, futás, hazatelefonálás, ablakok lemérése, ajtó leszigetelése, tankolás, kerékcsere, vasalás, könyvelés, csomagolás Bernbe. Huhh...

Magyarok a TV-ben

Már untam a CNN-t (állandóan ismételnek), így körbenéztem a többi csatornán, és a 3sat-on éppen magyarul beszéltek. Kiderült, hogy valami dokumentumfilm megy, két kissrác ült a csalitosban és magyarul beszéltek, alatt ott volt a német felirat. Itt éppen arról van szó, hogy "minden Laci bácsival kezdődött aki valami hülye nő miatt felakasztotta magát". Furcsa volt magyar filmet látni német TV-ben.

Egyébként egy dokumentum / művészfilm volt. Bővebb infó itt és itt. Lajosnak különösen ajánlom.

Mosógép

Előszó:
A parkolás mellett Svájcban a mosás is szívás. Megszokott, hogy a többcsaládos bérházakban a lakóknak nincs saját mosógépe, hanem egy közös mosógépen osztoznak a lakók. 20 lakónál ez már macerás. Persze be van osztva ki mikor moshat, de egy hét akkor is csak 7 napból áll. Ha valami gond van a nekünk jutott időszelettel, akkor lehet csereberélni másokkal, vagy tisztítóba járni (drága), vagy saját mosógépet venni (de a fürdőszobák kicsik), vagy több hétre elegendő ruhatárat venni. Ha pedig valaki bepofátlankodik valaki más mosási idejébe, akkor elszabadul a pokol.
És fizetni is kell érte. Lajoséknál a közös (egyébként lyukkártyás!!) mosógép mindenféle érmét elfogad, a miénk csak fél frankosokat. Lehet állandóan postára járni és pénz váltani. Ami viszont nálunk jó, hogy mi csak hárman vagyunk a házban, és a mosás sincs beosztva, kb. akkor mosunk amikor akarunk. Ideális.

Ahogy megfigyeltem, mindannyian hétvégén mosunk. Idáig szombat délelőtt tudtam mosni, de már másodjára beelőzött az egyik szomszéd. Nem tudom melyik. Sebaj, gondoltam, majd délután mosok. 11-kor már csend volt pincében, lementem hát, de a ruhái még bent voltak a mosógépben. Sebaj, biztos mindjárt jön és kiveszi. Elvégre nem lehet mindenki percre pontos. Délben a helyzet változatlan volt, még mindig nem tudtam mosni. Közben ment az idő a takarítással, vásárlással, főzéssel, de a ruhák maradtak a mosógépben. Később a helyzet csak reménytelenebb lett, mert észrevettem, hogy az összes kocsi eltűnt a ház elöl. Valszeg csak én maradtam otthon.
Kezdtem ideges lenni, mert a szomszéd elment, úgy hagyta a mosógépet, én meg nem tudok mosni, amíg nem méltóztatik kivenni a ruháit. 5 körül kiragasztottam egy cetlit a mosógépre, hogy "Hello :) szeretnénk mosni". Remélem veszi a lapot és legközelebb jobban figyel. Este 7-kor a cetli még érintetlen volt, ruhák továbbra is a mosógépben. Úgy voltam vele, hogy már nem érdekel, tovább nem várhatok, kiveszem a ruháit, ha kell turkálok a tangák, és a macis pólók között, de nekem mosnom kell. Ha meg esetleg rajtakap, és esetleg nem tetszik neki a dolog, akkor itt is elszabadul a pokol. Muszáj mosnom, megyek Bernbe megint, utána meg haza. Csak azt nem tudtam, hogy hová tegyem a cuccait. Volt egy lavórom, de féltem, hogy felviszi benne a ruhákat és utána "elfelejti" visszahozni. A betonpadlóra leterített nejlonzacskóra való ruhakirámolás meg csak egy fokkal jobb annál, hogy kihányom a ruháit a földre. A mosógép teteje sem lett volna sokkal jobb, de már csak ez maradt.
Na így néz ki a mosókonyha (van egy szárító is, de azt nem használom) és a betonpadló. Én sem szívesen találnám a kimosott ruháimat a földön.

Elmentem még futni, és mire 8 körül visszaértem, megoldódott a dolog. A mosógép üres, a cetli maradt, rajta egy új felirattal: "tut mir lid" = "sajnálom" (így irta, hogy "lid", és nem "leid"). Hát akkor Happy End idáig.

Red Alert 3

Ez az a játék ami egy tizenvalahány éves sorozat legújabb része, anno még én is játszottam vele, és amit talán világszerte mindenhol Command & Conquer: Red Alert néven árulnak. De itt? Itt nem.
Itt: "Alarmstufe Rot 3" - hát szvsz elég bénán hangzik
bár ez inkább a német verzió sajátossága, és nem svájci specialitás.

NAGYTÉVÉ

Munka után bementem a diet(l)ikoni Media Marktba mert még a múltkor elhagytam a headsetemet, meg mert amúgy is dugó volt a Hungárián, akarom mondani a Nordringen.
Ha már ott voltam körbenéztem kicsit. Voltak érdekességek, pl. ez a másfél méteres szupervékony TV 19900 CHF-ért (teljes méretben a jobb felső sarok). Le vagyok maradva: úgy látszik a sima 1 méteres plazma már nem menő.
Még mindig olcsóbb mint az Omega múltkori Izéje.
A jó hír, hogy kapható a Futurama összes évadja is DVD-n :)

Sorompó

Délben kimentem kajálni, visszafele menet az orrom előtt eresztették le a sorompókat. Ez azért szívás mert a munkahelyen óra méri a kint töltött időt, és ilyenkor minden perc számít. Múltkor futás közben jártam ugyanígy. Akkor 3-4 percet dekkoltam a hidegben, amire végre megjött a vonat és mehettem tovább. Gondoltam arra, hogy "magyarosan" körbenézek, és mivel a vonatnak se híre se hamva egyszerűen átmegyek. Kezdtem keresni a lehetőségeket, hogyan tudnék átsurranni. Csakhogy Svájcban vagyunk. Mindkét vasúti átjáró úgy van kialakítva, hogy a legkisebb réseket is betömték, drótozták, kerítésezték, falazták, láncozták esélyt se adva az ügyeskedőknek. Még a két sorompó is precízen összeillik középen. Persze lehetne falat mászni, de azt azért mégse. Na meg fogadni mernék hogy keményen büntetik a vonat előtt ugrálókat.

IKEA Bern II

Meló után elugrottunk K kollégáékkal a berni IKEA-ba.
Most megfigyeltem: A berniben nem mondják be a közleményeket angolul úgy mint a zürichiben, viszont az angol helyett bemondják franciául és a feliratok is németek+franciák (pl. Sortie, de asszem erről már írtam).
Kicsi ország ez, nagy különbségekkel, és ugye itt már közelebb vagyunk a francia határhoz.
És láttam + hallottam két másik magyart is vásárolni! (rajtunk kívül persze)

YouTube: Obama, Ballmer, Henning

Na ezek azok a videók amiket idekint csak halkan, titokban merek megnézni, nehogy a kollégák félreértsék:


Amúgy még mindig azt mondom, hogy a Ballmer jobb arcnak tűnik mint a mi Henning-ünk. Legalábbis szórakoztatóbb jelenség.
Például ezért, meg ezért, vagy ezért.
A mi jó öreg Henningünkről talán ez a legizgalmasabb video. Aki poénokra számít az ne is kattintson.

Játékot írtam: Patkányfogó

Mostanában nagyon ráérek itt Bernben, üresjárat van a projekten. Hogy ne unatkozzak, Java doksit olvasok, Eclipse-t installálok (mert nem csak ABAP OO van), és megint elővettem az XNA programozást is. Utóbbi gyümölcse az alábbi gagyi játék, ahol a rendőrnénivel össze kell fogdosni az elszabadult patkányokat, egereket, kinek mi tetszik jobban. Innen letölthető. Ha nem menne, akkor lehet, hogy kell hozzá .Net és/vagy XNA runtime. Letölthetőek a Microsoft-tól. Nem is tudom mikor írtam utoljára játékot. Update: Anikò mondta h nem megy, majd generalok belole egy telepitheto csomagot.

CNN, Joe, Magyaró

Játszok az Alien Breed-el, wasabi-s Chio Chipset eszek (2 hónapja nem ettem chipset) és közben megint a CNN megy a háttérben. Aktuális téma az USA beli választás, már csak 4 nagy van hátra, és ez most még a Fináncválságot is felülírja. Joe the plumber is itt van még, továbbra is reflektorfényben, McCain mögött a színpadon. Már azzal poénkodnak, hogy pár év múlva Congressman utána pedig elnök is lehet.

Játék közben megütötte a fülemet az egyedi magyar angol akcent, odanézek, és tényleg Mogyoróról volt szó. Arról, hogy vajon melyik jelöltet támogatják a magyarok. Nyilatkoztak honatyák a Parlamentből - ki a republikánusokat, ki a demokratákat támogatja, de ez a része mindegy is. A lényeg, hogy sokan angolul is bevállalták a dolgot, kicsit akcentusosan, de folyékonyan beszéltek. Ez jó!

Aztán valami Obama polós embereket mutattak, akik narancssárga trutyit kavargattak egy hatalmas botmixerrel. Jött ismét egy politikus, és elmagyarázta, hogy ők Obamát támogatják, akinek a neve (ugye Barack Obama) magyarul barackot jelent (ki is irták feliratban "barack means peach or apricot") és ők most baracklekvárt (jam) készítenek.
Atyaúúúristen.

Alien Breed remake

Mostanában hobbiból megint elővettem az XNA programozást, és spire-okat kerestem a neten. Így akadtam rá az Alien Breed Obliteration-re ami egy remake Windows-ra. Nekem soha nem volt Amigám, csak PC-n játszottam vele. Szóval ez egy régi(módi) lövöldözős játék, de még mindig jó. És ingyenes. :)

Ha már így belejöttem a linkelgetésbe, akkor ez is ingyen van: Open Transport Tycoon szállítós, építgetős

Sörözés a kollégákkal - kicsi a világ

Tegnap volt egy sörözés a kollégákkal, a szűkebben vett 10 fős csapattal ahova tartozok. Először láttam mindenkit, mert ügyfeleknél szétszórva dolgozunk így ritkán találkozik a csapat.
Gyors mérleg:
- A csapat fele 50 feletti, amit én sokkal jobbnak tartok mint az otthoni helyzetet, mert így legalább vannak "idős szakik" akiktől lehet tanulni, nem csak 20 éves titánok
- Van egy lengyel, aki 26 éve Svájcban lakik, elmesélte mennyire tetszett neki Hévíz, meg Keszthely, és szóba került a fogorvosturizmus is
- Van egy német akinek a szülei 1950-60 körül vándoroltak ki Mo-ról. Mellesleg ez a fickó A. kollégával dolgozott idekint egy darabig, kérdezte is, hogy nem-e ismerem (de igen)
- A másik német kolléga pedig most dolgozik ott külsősként ahova A. kolléga időközben átigazolt (ő sajna nem ismeri A-t)
- Végül a harmadik német kolléga Walldorfból jött, és még 2005-2006 körül járt BP-n a Labs-ban knowledge transfert tartani a magyaroknak (Tamási és Balog(h) kollégákat emlegette), mondta is, hogy milyen szép az az épület és hogy mennyire rokonok a kultúrák, és hogy mennyire tetszett neki az egész

A többiek is németek, svájci egy sincs a csapatban

Havazott

Hát ilyen lett reggelre. A városban nem maradt meg, de azon kívül minden fehér. :)

Első hó

Autópályázás 100-al

Odahaza autópályán 130-140 körül mentem, ausztriában és németeknél 130-150 között.

Svájcban autópályán 120 a limit. Felhajtóknál, alagutaknál leveszik 100-ra, 80-ra. A többség nem is megy gyorsabban. 125-el az ember előzi a sort, és csak kevesen mennek, 130 esetleg 140 körül. Egy kocsit láttam 2 hónap alatt, 150 körül menni, az is német volt. Vagy a Lajos. ;) Persze a büntetések is keményebbek. Egy berni újságban olvastam, hogy a KÁPÓ (Kantonspolizei) a helyi rendőrség megint lefilmezett jobbról előző embereket akiknek ugrik a jogsija 3 hónapra biztosan. A visszaesőket gondolom kivégzik. Kollégáknál rákérdeztem mennyire komoly a helyzet. Azt mondták, hogy igaz, hogy ugrik a jogsi, viszont ehhez tényleg gyorsan előzni kell jobbról, a "túlcsordogálás" nem számít.
Ma utánanéztem mennyi is a büntetés, és nálunk (a mi kantonunkban, mert ugye itt minden kantonfüggő) így néz ki a dolog, belterület, külterület, autópálya + a túllépés mértéke. Nincs +10% ami még belefér.

Ezért van tehát, hogy az emberek 40%-a 120-al megy, 10% 120-130 között előzi a sort. Persze ha valaki a külső sávban már elve 128-el megy, akkor azt már csak izzadva és remegve előzik 129-al. Vicces amikor ekkora sebességkülönbséggel nekiállnak előzni, és lassan, lassan, nagyon lassan, de még annál is lassabban valaki beelőz, majd húz ki a külső sávba. Mondjuk ilyen büntetések mellett nem csoda.

Az emberek maradék 50%-a pedig beáll valahol 100-110 közé és komótosan halad a külső sávban, annyival amennyivel az előtte lévő megy. Van olyan is, hogy a belső sáv teljesen üres, csak a külső sávban halad a karaván 110-120 között. Mindenki nyugodt, nincs para, idegeskedés, hajtás.
A hétvégi túrából hazafele jövet kipróbáltam a külső sávos tötymörgést és bejött. Ma este is 100-al jöttem végig Klotentől Bernig, és sokkal nyugodtabb volt az utam mint amikor előzgetek. Nem kellett fékezgetni, gyorsítani, lehúzódni, és állandóan figyelni. A kocsi is jobban fogyaszt, a parkolóházba is kevesebbet fizetek, és hát, a céges lakásba sem nagyon sietek. Csak ültem nyugiban, és ment a zene. Mindez kb. 10 plusz percembe került. És furcsa volt látni, hogy rajtam kívül sokan csinálják még ezt.
ui.: ebben a hónapban idáig 3000 Km-et vezettem... :(

Schägihtschehg!

Az úgy volt, hogy kivittem Anikót a reptérre, majd utána még nézelődtem a könyvesboltban. Eredetileg túratérképet kerestem, de nem volt nekik. Volt nekik viszont sok-sok útikönyvük. Kíváncsiságból kikerestem Ungarn-t és belelapoztam. Eddig is tudtam, de érdekes volt látni is, hogy Magyaró imázsa kimerül abban, hogy pörkölt, gyógyfürdő, gulyás, puszta meg Balaton. Amolyan félvad lovasnép vagyunk, zsúpfedeles parasztházakban lakunk, sok a paprikánk és sok a gyógyvízük. Jó lenne már változtatni ezen a képen. A legjobban viszont az utolsó oldal tetszett. Wontottohkotschit, widjahsott, mühhäj, mähät bussol. Hehehe. :)