BUÉK 2010

Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánunk! BÚÉK 2010!

Svicc 2.0

Tegnap visszatértünk az előre tolt helyőrségünkbe :) Visszafelé is egész jó utunk volt, kicsit voltunk csak fáradtabbak, de időben ismét 11 órát futottunk. Furcsa újra itt, svicc 2.0 mintha ismételnénk önmagunkat. Tavaly mondjuk még nagyobb volt az újdonság ereje, kiköltözés, bebútorozás, új élmények, nyelvtanfolyam... új év, új élet. Most kicsit beárnyékolja a dolgot, hogy sajnos dógózni kell menni :( Évértékelő beszédünket pedig jövő hétre halasztjuk hiszen január 2-án lesz egy éve, hogy itt vagyok. Addig itt egy videó a hazaút csodás havas tájairól, mostanra ebből már nem sok maradt.

Karácsony 2009

Milyen volt a karácsony otthon? Nagyon-nagyon jóóóó, valami ilyesmi: otthon édes otthon - beigli, kókuszos süti, papa pozsonyi kiflije :) mozi és színház, magyar tv, családi kártyázás, társasozás, legózás, baráti találkozók, jobbnál-jobb beszélgetések a csajokkal, babalátogatás - Bálint és Marci első karácsonya, Alíz és Huba nő mint a gomba :) aztán még egy kis töltött káposzta, francia saláta, mesefilmek és Reszkessetek betörők és nyugalom és otthoni táj és minden, de minden olyan mint volt és olyan mintha el se mentünk volna, csak beülünk holnap a kocsiba és irány a régi cég és megy minden mintha csak álmodtuk volna az elmúlt évet.....? Jön egy hatalmas kátyú és hopp rájövünk hogy mégse :)

Itthon vagyunk!!

Végre itthon! Annyira jóóóóó! Remek utunk volt hazafelé, semmi hó semmi dugó. Nem is kívánhattunk volna jobbat, sőt szinte el se fáradtunk, nem úgy mint máskor. Mondtam is Gábornak ez azért volt, mert reggel fordítva vettem fel a zoknim és szerencsét hozott :) Ilyen volt a táj hazafelé:

Karácsony

Már csak egy nap és indulunk haza! Ezért nem is írtunk mostanában, Gábor minden nap el van látva feladatokkal én pedig bepakoltam az útra ma este. A szokásos tele csomagtartó mennyiség már megvan. :) Most már csak hóvihar mentes útra van szükségünk, drukkoljatok! A kis magyar "kolónia" szokás szerint egy napon indul, úgyhogy a fiúknak is jó utat kívánunk. Az ünnepek után biztosan blogolunk majd. Akikkel pedig nem találkozunk azoknak Kellemes Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánunk!!

Szabi

Anikó még dolgozik, és Én se vagyok szabin, "dolgozok" ami az jelenti hogy fáradságos munkával építem lefelé a túlóráimat. Így van az, hogy szabin se vagyok és mégse dolgozok.
Sokan kérdezitek, mit csinálok a rám szakadt szabadidővel. Nos, reggeli közbe összeírtam a ma elintézendő dolgokat:
- ablakmosás
- vásárlás (kaja)
- hulladék elvitel lerakóhelyre
- porszívózás
- mosogatás
- ebéd eszkábálás
- futás
- stockphoto-zás
- játékprogramozás
- svájcinémetezés
Unatkozni és TV előtt fetrengeni nem fogok. Aktív pihenés rulz.

FB

Ma van a nap. Lajos nyerte a gyorsasági versenyt. Gratulálunk!

Úccsó nap

Ma volt az uccsó nap a melóhelyen. Tegnap volt az utolsó effektív napom, ma csak ügyintézés, mert kiszámolták, hogy ma még 0.2 órát kell dolgoznom. Aztán bementem a főnököm irodájába, lecsaptam az asztalára a jelvényemet és fegyveremet, és ezzel távoztam a testülettől. Kész, vége, többé nem vagyok zsaru.Na jó, nem így történt. Az úgy történt, hogy még tegnap elküldtem a búcsköremailt, amire meglepően sokan válaszoltak, olyanok is, akiket éppen csak ismertem de egyáltalán nem dolgoztam velük. Sajnálják, köszönik, sok sikert kívánnak. Sokan kint vannak terepen, és a többséggel már nem fogok személyesen találkozni. Ma bementem, bejött a legjobb fej svájci kollégám is és ma ritka beszédes kedvében volt. Azzal kezdte, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy beljebb költözök az országba, mert arrafelé sokkal szebb a vidék, bezzeg itt fent északon, hát itt is szép vidék, csak nincs meló és sok a bevándorló, képesek átjönni Németországból XXXX CHF-ért dolgozni (ez úgy mondta, mintha afrikaiakról lenne szó, akik havi 1-2 dollárból élnek) (+ a szobában akkor én tartózkodtam mint magyar, ő mint svájci és 5 német német kolléga), és hát ugye Gábor te se azt keresed (innen már csak egy cinkos kacsintás hiányzott). Ha rajta múlna, akkor kiköltözne valami tanyára a szép vidék közepére, mert ott milyen jó, és vigyázzak, hogy az ZZZ városba ne költözzek, mert ott sok a külföldi, kicsit "gettós" és nem olyan szép (megnéztem Streetview-n, tényleg nem olyan szép, de azért a IX kertől eléggé messze van). A feleségem miatt meg ne aggódjak, ő is találhatna lentebb munkát, mert ott fent a másik északon is sok a német, nyomottak a bérek (ezt már tudjuk), és amerikai cégből van itt lent is bőven. Neki is van egy amerikai ismerőse, ha gondolom, felhívja és megkérdezi. Aztán még vagy 20 percet beszél(ge)t(tünk) hasonló dolgokról. Nekem ebből szubjektív az jött le, hogy aki német ÉSVAGY barna bőrű ÉSVAGY exjugoszláv az "bevándorló", a többi meg simán csak "külföldi". Azért a kettő közötti határ nem kristálytiszta.
Mikor befejezte, elraktároztam a hirtelen kapott információtömeget és elintéztem a maradék dolgaimat. Jelszóváltoztatás, levelek archiválása, privát cuccok uninstallálása, böngésző előzmények törlése, PIN kód változtatás, telefon lepucolása, stb. Utána mentem a titkárnőhöz leadni a dolgokat, meg a papírokat aláírni. Közben jött a főnökség, gratuláció, köszönet, ajándékátadás. Végül átmentem a kollégákhoz is, mindenkivel kézfogas, búcsúzkodás.
Furcsa és szomorú volt kiállni a cég parkolójából, és utoljára elhajtani az épület előtt, tudván ide már többet nem jövök. Lezárult egy fejezet.
Idehaza megnéztem a kapott ajándékokat. Egy üdvözlőkártya és pár könyv a svájci német dialektusokról, amiket említettem a főnökömnek. Ez tetszik és hasznos. Az üdvözlőkártyába begyömöszöltek 30 CHF-et is, ami kicsit ciki. Otthon is ciki lenne, ha kollégák adnának 2000 Forintot, hogy vegyek valami szépet. Mint egy nagymama a húsvéti locsolás után. Persze ha a könyvet a kollégák által összedobott pénzből vették, és ez a maradék amit nem akart senki lenyelni, akkor érthető. Az a híres svájci korrektség, precízség, pláne ha pénzről van szó. Én az másodikra szavazok.

Kocsi vizsgáztatás

Múlt hétfőn volt a kocsi szervizben, hogy elintézzem a vizsgán kifogásolt dolgokat. Volt 4 féktárcsa csere, kézifék beállítás, porszívózás és a jó hír, hogy beszerzik a felnikhez a garanciapapírt. Végén rákérdeztem, hogy mennyibe fog fájni mindez, hát kb. 900 CHF amiért már kicsit szívtam a fogamat.

Azóta eltelt egy hét. Ma reggel bementem az irodába, de minden hely foglalt volt, így ma is kényszer home office lett a dologból. Hazafelé még beugrottam a Szerízbe, mert telefonáltak hogy megjött a felnis papír, majd felhívtam a vizsgahelyet, hogy mikor mehetnék legközelebb. Mondják, hogy Dec 28.-ra vagyok beírva, én meg kérdem, hogy lehetne-e ezen a héten, vagy a következőn. Végül ma délutánban 14 órában megegyeztünk. Hmm, ez aztán gyorsan ment. Délig megírtam még egy doksit (ja, ma volt az uccsó "effektív" munkanapom, de erről máskor) aztán elmentem megint vizsgáztatni. A mostani fickó rendes volt, mikor mondtam neki, hogy ez a második Termin, akkor már csak azokat a dolgokat nézte át amiket a múltkor kifogásoltak. Amúgy nem voltak sokan.Aztán még segített egy kicsit, kitöltött egy adatlapot a felniről, amivel át kellett menni az irodába, ahol a pultnál nyomtattak egy új forgalmit. Ebbe már bele van vezetve, hogy milyen "nem gyári" felnivel jogosult a kocsi közlekedni. Ez komoly, nem lehet csak úgy akármilyen felnivel furikázni. Várakozás közben nézegettem ezt az adatlapot, és olyanok vannak rajta, hogy ha spéci féktárcsát teszek fel, vagy "aerodinamikai módosító elemeket" szerelek a kocsira, akkor azt szemre kéne vételeztetni, meg át kéne vezettetni. Na, nem mintha a "szereljünk neon zöld kötényt/szoknyát meg bazinagy spoilert a kocsira" az világom lenne, de azért ezt jó lesz észben tartani, hátha egyszer megőrülök, és tuningolásra adom a fejem.

Jogsi 2.

Szerda reggel leadtuk Anikó jogsijához a papírokat, azt mondták 2-3 nap lesz, és szombat reggelre meghozta a Posta. Repül az idő.

Karácsonyi Vásár

Péntek este tekeregtünk egyet Konstanzban és ha már ott voltunk, akkor megnéztük a karácsonyi vásárt is. Jó volt, szép volt, hangulatos volt, meg sokan is voltak. Ajándékot nem vettünk, de én nem is azért mentem, hanem inkább azért, hogy egy éjszakára felfüggesszem a fogyókúrát. Eredetileg kebabra készültem, de a kajabódés részen kiszúrtuk, hogy van "Balaton Imbiss" a kínai és a berber kajálda között. A hely egyébként nagyon komoly volt, beillett volna egy országimázs központnak is. 3 EUR-ért volt sajtos-tejfölös lángos, fele akkora mint az otthoni, de megérte. Gondolom próbáltak igazodni a helyi igényekhez, és árultak sonkás, csokis, fahéjas, lekváros meg hasonló lángosokat is ami brrrr. Majd Anikó tölt fel képeket, mert az ő telefonjával fényképeztünk.

Hó

Nálunk nem maradt meg, de azért beljebb még van belőle.

Helyesbités

Mivel a férjem mostanában összehord itt hetet-havat kénytelen vagyok helyesbitést kiadni. Először is a macis sztori az enyém volt csak lenyúlta :( Még az újságot is képes voltam hazahozni, hogy lefordítsam, mert csak a felét értettem. Másodszor mit tehetek róla, hogy befekszik az ágy közepére én meg álmomban lekönyökölöm a szemét? Máskor nézze meg hova fekszik! Harmadszor a hó nálunk már csak eső... legalább is az első óra után:( Ennyit a fantasztikus "tavunkról" aminek hála nálunk csak eső van, mert ha még esik is a hó ez a feneketlen víz itt megolvaszt mindent. Bezzeg Lajosnál biztos fehérek a hegyek, A kolléga tőle kérj képet szerintem!

Havazik

Megjött az első hó

Családon belüli erőszak

Reggel épp a legszebb álmomat aludtam, amikor azt álmodtam, hogy a bal szemgolyóm gömb helyett tojássá deformálódik, és ez egyrészt sehogyan sem illett bele az álmom addigi menetébe, meg egyébként is egy rémisztő hülyeség. Aztán egy tompa puffanás kíséretében belém hasított a felismerés, hogy Anikó könyöke telibe találta az arcomat és nyomakodik lefelé a szemgödröm aljára. Mindez egy tizedmásodperc alatt lejátszódott, bekapcsolt a vegetatív idegrendszer, ugrottam és felébredtem. Még fél percig fetrengtem az ágyban a fájdalomtól, aztán leellenőriztem, hogy még mindig van kép, majd kimentem a fürdőbe, megnéztem a tükörben is. Az instant vakságtól megmenekültem, de elhatároztam, hogy ha monoklim lesz, akkor köv. héten otthon dolgozok. Már régen nem ébredtem fel ilyen gyorsan.

Bulvár - Berni medveverem

A berni medveverem a város egyik nevezetessége, és most sajnos kikerült az újságok címlapjára. Hétvégén egy szellemi fogyatékos bemászott / beesett a medvéhez, ami aztán (megijedt és) rátámadott, végül a rendőröknek le kellett lőnie. Az ember túlélte, a medve viszont pár napig életveszélyben volt. Svájc lélegzetvisszafojtva várt, hogy mi lesz a macival. Mentek a levelek, mézet is küldtek neki és a Facebook-on is beindult a dolog. Az emberrel azóta nem sokat foglalkoznak, inkább a medvéről esik szó, mert nem ő volt ludas, mégis ő van életveszélyben és a közvélemény inkább őt sajnálja. Itt még küzdöttek az életéért, és tényleg sajnálatra méltó:Aztán ma jött a hír, hogy a medve túl van az életveszélyen. Az újság még azt is írja, hogy a berni medveverembe idáig öten másztak be, ebből 4-en nem élték túl a találkozást. A rendőrség nem tervez különösebb biztonsági intézkedéseket bevezetni, mert aki eldönti, hogy bemászik, azt úgyse tudják megállítani. Teljesen lerácsozva meg szarul nézne ki gondolom a gödör. Pedig a medvék érdekében lehet, hogy jobb lenne, mielőtt megint bemászik hozzájuk valami állat, és megint le kell őket lőni. Sok turista volt a helyszínen a támadásnál, és dokumentálva lett az eset. Vannak fotók, és video is, ami annyira sokkoló, hogy nem hozták nyilvánosságra. Most pedig lehet vitatkozni a dolgon, ki a felelős, kit kéne sajnálni, le kellett-e tényleg lőni, és hogy mit kéne most tenni. Akinek a fenti medve cuki volt az nézze meg ezt is:

Kocsi vizsgaztatas

A kocsi ma megbukott a muszaki vizsgan. Na jo, hivatalosan csak "talaltak par dolgot, amit meg kell csinaltatni, es utana kerhetek uj idopontot", de ez magyarul azt jeletni, hogy bukta. Van meg par honapom elintezni a dolgokat, de jo lenne meg iden tulleni rajtuk. Itt a hibalista:
- a kezifek emelesi magassaga tul nagy
- elso fektarcsakat cserelni kell, minimum 25 (millimeter gondolom) kell hogy legyen, nekem 24.7 a jobb es 24.7 a bal, percizek annyi szent, (a jo hir hogy legalabb szimmetrikusan kopnak)
- a teli gumik nem gyari felniken vannak, hanem külön alufelniken. na, ez igy nem helyes, eredeti volvo felniken kene lenniuk, vagy ha nem azokon vannak, hanem csak ugy veszek felniket, akkor ket dolog kellene meg plusszban: 1) igazolas arrol, hogy passzolnak a kocsi tipusahoz 2) gyartoi garanciapapir vagy micsoda (Herstellergarantie) Nekem egyik sincs. A kocsihoz anno "csak" kaptam extrakent a plussz felniket, én meg naivan azt hittem milyen jo, elég ha "csak" hasznalom oket. Papir nem votl roluk, szamla sincs, garancia, ha meg volt is rajuk valaha, szerintem mar reg lejart. most vagy kell szereznem garancias papiros felniket, vagy a Volvo felnikrol, amin most a nyari gumik vannak, le kell varazsolni a nyari gumikat, es felrakatni helyettuk a telieket
- a hatso fektarcsak sem okésak, azt irjak, hogy "Bremsscheiben hinten bei Untermass erzetzen" ami Babelfish szerint "with undersize replace". Lehet hogy titokban utcai gyorsulasi versenyekre jarok.

Csokifondue

Szombaton boldog caquelon tulajok lettünk, beszereztünk egy fondue készletet és ma adtunk a kalóriáknak: csokifondueztünk egyet, ami nagyon bejött, szerintünk 1000-szer jobb mint a hús vagy a sajtfondue. Ilyet még csinálunk máskor is.

Köd

Tegnap este is köd volt. Ez már zsinórban az ötödik ilyen nap. Egy-egy ködös nap még elmegy, meg érdekes is, de ez már sok. A Hochnebel-ről is hallottam már, de tavaly nem volt ilyen durva a helyzet. Napközben kicsit felszáll, majd mikor jön a munkaidő vége akkor besötétedik és újra leszáll a köd, hogy reggelig így is maradjon. Szóval az utcák kihalnak, sötét van és köd. Nem valami lélekemelő. Wikin azt írják, hogy Svájc laposabbik része Europán belül a legködösebb területek egyike. Az országimázsukban azért ezt a tényt nem hangsúlyozzák túl. Tegye fel a kezét, akinek Svájcról a bankok, az órák és a zöld alpesi legelők mellett a ködös Albion Svájc képe is beugrik. Tegnap voltunk megint magyar esten, ami jó volt, beszélgettem az egyik magyar nő német férjével aki itt született, és elmondta, hogy az ősz és a tavasz az bizony ilyen ködös errefelé, és hogy a statisztikák szerint ilyenkor megugrik az öngyilkosságok száma is.

Baleset

Szívem szakad, de ez mindig benne van a pakliban. Szerencsére javítható.

Moncsi

Szombati vásárlás közben akadtam rájuk, utoljára a '80-as évek elején-közepén láttam ilyeneket. Azt hittem már rég kipusztultak.

Közért

Pár hete nyílt a közelben egy kajabolt, ami nyitva van hétköznap esténként 8ig, és még vasárnap is nyitva vannak 6ig. Idáig csak kívülről láttuk, kicsit bénán néz ki (kb. olyan mint egy rendszerváltás előtti közért) és mivel már megszoktuk, hogy itt nincs 0-24 Tesco, ezért még egyszer sem voltunk benne. Múlt héten vasárnap mégis kifogyott pár dolog a konyhából, a beszerzés ugyan várhatott volna hétfőig is, de ez remek alkalom volt arra, hogy tegyünk egy próbát és megnézzük a "közértet". Kellett kávét vennem, (volt poharas Emmi amit szeretünk), meg kekszet, ami már problémásabb volt. A megszokott svájci és német márkák helyett csak import cuccok voltak, ami azt jelenti, hogy volt kb. 5 féle Türkish Delicatesse. Így történt, hogy ettünk török és szerb kekszet.

Olvasoink küldték

Köszönet Lajosnak az alabbi irasert. A téma is érdekes, és még raadasul életszagu bepillantast is nyerhetunk Lajos dolgos mindenapjaiba (én pl. nem tudtam, hogy délutan kavezgatni szokott) ami külön hangulati pirospont. Fogadjatok szeretettel:

"Ma delutani kave utan a Toelett fele vettem az iranyt, hal'Isten ezzel meg minden rendben van, altalaban orat lehet hozza igazitani. Nos ilyenkor többfele modon mulatom az idöt, sokszor nyomtatok ki a Totalcarrol, Szakitosblogrol sztorikat, amiket bent szepen atragok, valamikor a telefonommal jatszom, de neha neha elöfordul, hogy mar kesön jut eszembe, es ott üllok 'tetlenül'. Ilyenkor altalaban a zsebek kiüritese következik, valami szorolap, vegsö esetben penz - ismerkedes a Svajci valutaval cimen. Ma meg ebben is pechem volt, ugyanis csak Müntze volt nalam. Nyulok a zsemembe es erzem hogy 3db erme van benne. Ebben a pillanatban villamgyorsasaggal vegigfutott az agyamon, vajon idösebbek e 100 evnel 3-an, de aztan rögtön tagadni is kezdtem, hisz lassuk be 3db eseten erre kicsi az esely. De ez meg mind az öklöm kinyitasa elött törtent. Megneztem hat az ermeket. Ket darab 20 Rappenes 1975 es 1980-bol es egy fel Frankos 1969-böl. Összeadva 103 ev. Hihetetlen. A legfiatalabb erme is 3 evvel idösebb nalam, es meg mindig hasznalatban vannak. Na ilyen is csak Svajcban van..."

Hasonlo temaert klikkide

Vidékiek lettünk

Illetve most tudatosult csak a a dolog. Tegnap Aniko bement Zürichbe, mert épp ott volt egy régi kolléganöje és talalkozot beszéltek meg. Aztan hazafelé elmesélte, hogy mennyire furcsa volt neki a zürichi föpalyaudvar délutan 6 körül, és a tömeg ami akkor és ott van. Rajöttem, hogy mar én is atallitodtam, ugy hogy eszre sem vettem. Mifelénk alig lehet latni tömeget, én mar Winterthur belvarosaban is kényelmetlenül éreztem magam - pedig az csak egy szazezres varos kb. mint Székesfehérvàr. Sokadik generacios pesti vagyok, aztàn most mégis falusi lettem - mert jo az itteni nyugi. Be kéne költöznünk valami nagyobb településre, mielött végleg elszokunk a varosi élettöl és az emberektöl.

Társasági élet

Az eltelt pár hétben elég sok minden történt velünk, mint azt gondolom észrevettétek a bejegyzésekből is. Valahogy sokkal jobban érezzük magunkat, mint mondjuk szeptemberben. Ennek biztos köze van ahhoz is, hogy többször élünk társasági életet. Az egész talán október végén kezdődött, amikor a céges kollégákkal elmentünk vacsorázni az évzárás ünnepléseként. Számomra is meglepetés volt, hogy jól éreztem magam és ahogy már írtam úgy tünik teljesen befogadtak a csapatba. Aztán a következő szombaton elmentünk a magyar estre, amit az a család szervez akiknek annak idején a gyerekeikre vigyáztam. Még csak nem rég indult a dolog, hogy minden hónapban egy este jöjjünk össze egy kicsit. Kiváncsiak voltunk milyen lesz és igazából nem csalódtunk a dologban. Persze voltak "érdekes" emberek is, de így legalább még több élménnyel lettünk gazdagabbak. Jövő héten lesz a következő alkalom, akkor is elmegyünk. Tegnap pedig átjött Lajos és A kolléga, aminek nagyon örülök, mert már régen nem láttuk őket. Kajáltunk, Wiiztünk és sztorizgattunk mint mindig. Megnéztük a Convoy-t, egy régi "klasszikust" Lajosnak hála. Jó azért néha a magyar szinkront hallani, még ha béna is :) Köszönjük, hogy itt voltatok!

Szülinap

Először is mindenkinek köszönöm a szülinapi jókívánságokat. Ahhoz képes, hogy nem vártam ezt a napot nagyon jól sikerült. Valahogy furcsa volt elképzelni, milyen lesz itt család-barátok nélkül, de nagy örömömre az egyik legjobb szülinap kerekedett a dologból. Először is a munkahelyen mindenki annyira aranyos volt, kaptam egy hatalmas csokrot meg egy csomó apróságot. Mostanában már amúgy is úgy érzem teljesen befogadtak és kezdem egyre jobban érezni magam benn. Aztán siettem hazafelé délután, hogy Gáborral lehessek és egyszer csak ott termett az utcán. Annyira jól sikerült ez a meglepetés, mert egyáltalán nem számítottam rá, hogy elém jön! Aztán persze minden ami kell, rózsacsokor, gyertyafényes vacsi. Nagyon jól sikerült az este, itthon vártak az sms-ek meg a mail-ek és jó volt tudni, hogy az otthoni barátok is gondolnak rám bármilyen messze is vagyok!

A tó

Még múlt hét pénteken a főnök kiadta, hogy mindenki menjen haza 3-kor. El nem tudom mondani mennyire örültem neki, mert mióta átállítottuk az órát mindig sötétben jövök haza. Annyira jó volt, hogy most hazafelé láttam is valamit a vonat ablakából. Megbeszéltük Gáborral, hogy hazaérve kimegyünk a tóhoz sétálni amig világos van. Ime, ez várt minket. Egy festői naplemente, így már jól indult a hétvége.

Sok programozó

XNA fórumon találtam: Hány éves vagy és mikor kezdtél programozni topic:
How old are you, and when did you begin programming? Érdekes.

Fittek leszünk

Mult héten pénteken megjött a Wii Fit Plus, azota örömmel hasznaljuk. A dologrol annyit kell tudni, hogy Aniko mar régota szeretett volna egy Wii Fit-et hogy jogazhasson, de elhalasztottuk a dolgot, mikor megtudtuk, hogy jön a Wii Fit Plus. Svajcban Oktober végén jelent meg, egy héttel késöbb körbejartam 4 boltot, de sehol sem volt. Mar azt tervezgettük, hogy bemegyünk Zürichbe, vagy atmegyünk, No-ba, amikor jött az isteni szikra, és megrendeltem neten. Négy bolt utan, nem volt kedvem még a hétvégét is rohangalassal tölteni ha hazhoz is hozhatja a posta. Szerda este megrendeltem, csütörtökön du. 4kor jött a levél, hogy szallitasra kész, pénteken Home Office-ban vartam a csomagot. Délben csöngettet a futar, de mire kiértem az ajtohoz, màr csak a lépcsöhaz ajtajanak csapodasat hallottam. Sebaj, valahogy bejutott, lerakta a bejarati ajtonk elé a földre, és mar huzott is tovabb. Belegondoltam, hogy mondjuk egy 10 emeltes haz folyosojan meddig maradna az ajtom elött a csomag, ha történetesen nincs otthon senki, de emlekeztettem magam, hogy ez itt Svajc, no para, és nem kaptam infarktust. Még mindig szokni kell ezt a Svajc dolgot.Becipeltem a szobaba a csomagot (ami 3x akkora mint a Wii Fit doboza, de ennek logisztikai okai lehetnek), majd este kiprobaltuk. A Wii grafikaja tovabbra is gagyi, nem valami cool de aranyos, a jatékélmény pedig verhetetlen. A Body Testnél kiderült, hogy 97 kilo vagyok, (majdnem) mint egy szép kerek mazsas diszno, és elhataroztam, hogy az ünnepekre 90 ala akarok menni. A Wii szerint 76 kilonak kéne lennem, de a magassagom miatt ez nyilvanvalo hülyeség. Anikonak meg hiznia kéne. Ugye a mai vilagban minden nö arrol almodozik, hogy azt mondjak neki: "Nem vagy kövér, hizzà csak pàr kilot aranyom, hàjjasoggyà csak." Egyebként, volt egyvalami aminek örültem: a Wii emléleztetett a kvantitativ mérhetö célok megfogalmazasanak fontossagara. Nincs értelme azt mondani, hogy ezentul sokat sportolok, meg hogy most lefogyok. Azt kell mondani kokrétan, hogy 2 honapon belül le akarok adni 8 kilot. Idaig remekül megy a dolog, 1 hét alatt lement egy-masfél kilo. Minden nap vagy Wiizek bö fél orat (-200-300 kcal), vagy edzésre megyek (a héten még a gyerekedzésre is beugrottam segiteni, de ez egy masik poszt), az IRL igazi kocogas viszont kimardt, hianyzik is. A Wii miatt igazi fogyokurafanatik lettem. Elökerült a konyhai mérleg és nézegetem a grammokat meg a napi kaloriabevitelt (csak ugy Norbisan). Szoval az input is kontroll alatt van. A kaloriaméregetés nekem uj, soha nem csinaltam, és érdekes dolgok derültek ki. A fö ellenség a pizza és a bolognai spagetti. Igazi kaloriabombak. Na jo, ennyit erröl. Köszönjük a figyelmet. Gabor fogyokuras tippjeit olvasta.

Amiga

Kockaposzt következik. Soha nem volt Amigám (C Plus4 után PC jött), de mindig is kíváncsi voltam rá. Most aztán beszereztem, mindjárt hármat is, van 500-as 1200-es meg 4000-es is, igaz csak virtuálisan. Lehet Workbench-et installálni, meg azt nézni mi minden belefér 3 megába:És lehet nagyon-nagyon retro játékokkal jàtszani, meg lemezt cserélgetni. 20 éves a North and South, de még mindig mosolyt csal az arcomra. Elkeseredett küzdelem folyik az USA-ban:Szarrálőtt a gép, látszik, hogy öregszek. Kiesett, hogy a SHIFT-el lehet csapatot váltani, utána kellett olvasni

Patkányfogó 2

Patkányok még nincsenek benne:

Svájci hidegtál

Az utóbbi időben kétszer is volt olyan amikor a cégnél közös ebédet szerveztek. Ez eddig szép és jó, de a poén az a kaja volt. Annyit tudtunk első alkalommal, hogy a titkárnőt kérték meg, hogy intézze a dolgot (aki svájci) és mondták, hogy valami szendvicses-hidegtálas dolog lesz. Gondoltam biztos valami olyasmi, amit régen a bigblue-nál rendeltünk amikor dolgoztunk hétvégén. Jó kis bagettek kb 20 féle variációs feltéttel, nyamm:) Persze nem. Az alap a béna angolos toast kenyér volt (ami toastnak remek, de szendvicsnek ki nem állhatom) rajta sonka-szalámi feltét meg némi zöld ami helyenként bébi kukorica volt (no nekem már ez is fura). A slusz poén pedig a tetején leöntve zselatinnal, amitől szép csillogós kocsonya kinézete van a dolognak. Khmm. Ime a felhozatal, de mivel sajnos nincs közeli képem hogy eme csodát el tudjátok képzelni találtam egy hasonlót a neten ezt is mellékelem. Menet közben kiderült, hogy nem csak nekem nem jön be a dolog, se a angol, se a német kolléga nem díjazta a ételt. Az meg persze egy másik dolog, hogy jól amúgy se lehet ilyesmivel lakni ha nincs elég mennyiség. Utólag eltöprengve a dolgon eszembe jutott egy régebbi beszélgetés a német kolléganőmmel, aki mindig ha valami tortát vagy sütit hoz a főnök délutánra megjegyzi, hogy olyan gázok ezek a svájciak, hogy mindenre zselatint raknak. Gondoltam jó ok, hát én se vagyok nagy fan, de azért nem olyan rossz úgy se az a torta, a csaj meg azért nem szereti mert vega és ugye elvileg a zselatin az állati csontvelőből van. Arra már nem figyeltem, hogy "mindenre ezt raknak". Hát most megkaptam az ízelítőt. Állítólag az ok az, hogy így frissebbnek látszik a szenya ha szépen csillog. Hát nem tudom szerintem gusztustalan, meg ráadásul az íze se jó. Második alkalommal megkíméltek ettől a borzalomtól és kaptunk bagettes szenyát viszont akkor meg a mennyiséggel még inkább gond volt. Nem esznek túl sokat ezek a svájciak, mondjuk ha látnátok a hiper sportos 150 cm-es titkárnőt lehet ti már kitaláltátok volna, hogy legközelebb vinni kell saját kaját is...

Paprikakrém

Ilyet vettem a Coop-ban. Kellett is, mert az otthonról importált Piros Arany elfogyott. Amúgy a nemzetközi konyhás / fűszeres részen árulják, és van Csemege és Erős kivitel is. A Csemege jobban fogy, szinte üres volt a tálca, míg az Erősből csak egy hiányzott, én vittem el a másodikat.

ZeneTV

A TV szolgáltató berakott a csomagba egy új HD csatornát, aminek örülni kéne, mert kevés HD csatorna van (összesen 8 a 170-ből), bár a Classics HD komolyzenei műsora nem fog tömegeket vonzani. A zenebarátoknak biztos nagy öröm Kent Nagano-t nagyfelbontásban nézni, én meg nem értem, hogy miért ilyesmire használják a sávszélességet. Lehet egyszerűbb / olcsóbb megszerezni ehhez a jogokat, vagy csak ilyen erős a komolyzenei lobbi?

Macskaajtó

Függetlenség Önnek és Macskájának! Potom 200 CHF-ért Ön is megveheti az infravörös macskaajtót, amit csak a saját macsek tud kinyitni a nyakában fityegő infravörös jeladóval. Igy már kedvencének is saját kulcsa lehet a házhoz, és kedve szerint jöhet-mehet.

Kerékcsere #3

Svájcban az idő múlását akár a kerékcserék számával is mérhetném. Ez már a harmadik házi kerékcsere volt amit svájci földön magam hajtottam végre. És ez a mostani volt a legszarabb. Kezdődött a kerekek pincéből való felcipelésével, benzinkútra való elfurikázásával és felfújásával, majd autómosóban való lemosásával. Ezután már gyerekjáték lenne a kocsi megemelése, a kerekek kézzel való le és felszenvedése (ugrálás a kulcson ismerős?) ha Svájc lapos lenne. De ez a rohadt ország nem lapos, tele van dombokkal és hegyekkel, és történetesen a mi parkolóhelyünk is lejt, két irányba. Sajna a legalsó kb. sima parkolóhely most foglalt volt, a fentiek pedig még jobban lejtenek mindenfelé. Ez akkor jelentett csak problémát, amikor kiderült, hogy a jobb első kereket nem tudom felemelni, pedig a szélrózsa minden irányából beálltam a lejtőre, mégis mindig a hátsó kerék emelkedett fel. Ezután jött az idegeskedés, kerékanyák visszahúzása, a lecserélt három kerék elrámolása, majd Anikóval annak közlése hogy "most azonnal el kell mennem sík terepet keresni, így felemásan mégse maradhat a kocsi". Kiderült, hogy még a viszonylag lapos részen sem egyszerű feladat vízszintes + nyugis, félreeső parkolóhelyet találani. Persze a csavarokat nem húztam meg elég alaposan, hogy gyorsan le tudjam majd kapni a kereket, akárhol, akármikor, hogy Forma-1-es sebességgel tudjak, akár a Hanzi kocsibeállóján is kereket cserélni még mielőtt a házigazda rájönne, hogy mit is csinál egy idegen a háza előtt. Mindegy, a lényeg, hogy helykeresés közben még a jobb első is nekiállt klattyogni. Végül beálltam a Coop parkolójába, ahol másodjára találtam egy olyan helyet, ahol már a jobb első is hajlandó volt felemelkedni, és a szombati bevásárlóturisták nagy örömére produkáltam egy kerékcserét.
Tavasszal viszont szakítok ezen nemes hagyománnyal, mert a nyári első gumik kopottak, így szerviz lesz a dologból. Már a múltkor a Volvo szervizben is mondták, hogy ilyen gumikkal eléggé knapp dolog lenne a police kontroll Svájcban:

Lidl

- Mióta megnyílt a mi falunkban is a Lidl, gyakran járunk oda. Vagy a Coop vagy a Lidl. A Migros kb. kiesett.
- Ez annak ellenére így van, hogy a gépolajos krumpli óta nem a régi a bizalom
- Az itteni Lidl egyébként szinte mindig tök üres, a parkoló jó ha negyedig telik csúcsidőben. Bent a boltban csak lézengenek az emberek, de legalább lehet nyugiban vásárolni.
- Ennek ellenére azt mondják, hogy elégedettek az üzletmenettel
- A parkoló egyébként akkora mint az otthoni Lidl-nél, szóval tényleg kevesen vannak.
- A parkolóban gyakran látni Porschékat
- Már 2x láttam magyarokat is
- A parkolóban fizetős a parkolás. Ezt a kérdést valamiért jobban boncolgatta a helyi újság, hogy miért kell ennek így lennie, amikor a város keleti részében sem a Coop-nál sem a Migros-nál nem kell fizetni (bezzeg, bezzeg), csak a város nyugati felében fizetős a parkolás (ami légvonalban alig 2 Km, de itt az már egy másik világ). Én azt sem értem, hogy ez egyáltalán miért kérdés mert másfél óra így is ingyenes a vásárlóknak.
- Szintén az újságban olvastam, hogy a Lidl jó munkaadónak számít idekint. Ez már önmagában is beszarás. Bejelentették, hogy a 20 éves, teljes munkaidős, szakképzetlen (ohne Berufsausbildung?) alkalmazottaik referenciabérét 5%-al megemelik és így az iparági átlag felett fizetnek. Beszarás Nr 2.- Az is kiderült, hogy az alkalmazottaknak van minden földi jó, továbbképzés egészen az üzletvezetői szintig. (hehe, persze a végén úgyis csak egy maradhat)
- A kérdésre, hogy hogyan ösztönzik barátságosságra a munkavállalókat azt mondták, hogy a főnököknek kell példát mutatni, meg fontos hogy az alkalmazottal elégedettek és büszkék legyenek a munkahelyükre, és akkor majd barátságosak lesznek.
- Belső detektívekről, meg menstruációs jelzésekről nem esett szó

Meghívó Vizsgára

Jött egy levél, amiben a helyi közlek. hivatal megkér, hogy fáradjak be hozzájuk megvizsgáltatni a kocsit. Einladung zur Fahrzeugprüfung. Ez kb. olyan mint a műszaki. Fogalmam sem volt mikor kéne menni, de a nagy testvér észben tartja helyettem is és most meg vagyok hívva. Nem beidézve, felszólítva vagy értesítve, hanem meghívva. 10 év komenizmus és 20 év kapitalizmus után ez nekem nagyon furcsa.
Egy hónap múlva esedékes szóval már nem halogathatom sokáig a kerékcserét...

Címhalmozás

A tudományos címek, fokozatok végzettségek halmozódása, állandó feltüntetése, részletes és precíz megkülönböztetése egy olyan dolog ami nekem még mindig nem tiszta ebben a német kultúrkörben. Már a névjegykártyán is látszik, hogy valaki nem csak simán Informatikus, hanem egyenesen Diplomás Informatikus. Utóbbiból is megkülönböztetik a főiskolás diplomás informatikust az Egyetemi Diplomás Informatikustól. Aztán, hogy ez itt mennyiben számít a másik megítélésénél az nekem továbbra is rejtély. De valamiért biztos fontos. Gondolom. Ha már egyszer feltüntetik.

A mindenvivő tuti ászok pedig a Univ.-Prof. Dr. med. Dr. techn. Dipl-Ing Kovács János típusú emberek.

Ez csak onnan jutott az eszembe, hogy ma kiderült az egyik kolléga aláírásából, hogy ő bizony geológus. Ez SAP IS-OIL területen még akár előny is lehet...

Home Office

Most éppen jo idök jarnak, és sokat dolgozok otthon, heti 1-3 Home Office napom van. Most épp ilyen a projekt.
A home office-t egyébként szeretem, mert otthonos, rugalmas, meg mert nem kell koran kelni (8:55kor kipattanok, 9:00kor online vagyok), és nem szeretem, mert maganyos és mert ilyenkor kevesebbet mozdulok ki a lakasbol (nincs munkaba jaras (azért most kimegyek megnézni a postaladat)).
Azért az otthoni dolgozas nemegyenlö nemdolgozassal (mult héten pl. éjfélig debugoltam), mint ahogy az irodaban ücsörgés sem mindig jelent aktiv munkavégzést. Ergo, nem igaz, hogy aki bent van az dolgozik és jomunkasember, aki meg nincs bent az nemdolgozik és rosszmunkasember. És ezt a fönök is belatja. Persze, ha gondok vannak az output-tal akkor az ugyis kiderül. Ha meg nincs gond, akkor a cégnek jobb is ha otthon vagyok. Elég egy kisebb irodat bérelniük. Amugy meg chat, mail és telefon.

Kocsi - Km

Ma ranéztem a kocsi kilometerorajara: az elmult egy év alatt 40.000 Km került bele. Ebböl 12.000 volt a céges ut, 10.000 az a par alkalom amikor kocsival mentünk haza, a maradék pedig a hosszabb-rövidebb helyi utajainkra ment el. Ha nullkilométersen vettem volna, akkor 2.5 éves korara elérte volna a 100 ezret, 5 évesen a 200-at, 7 évesen 300, 10 évesen pedig 400 ezer Km körül jarna. Esetleg valami ottoni kereskedönél kötne ki, aki "szazezer+kicsi" Km-el tovabbadna.

Blogolás

Akik esetleg hiányolták, hogy nem blogolok mostanában azoknak röviden annyi, hogy igen jól látjátok beszürkült háziasszony lettem:) Megyek a bányába 7-kor hazaérek 7-kor idestova 4 hónapja, próbálok rendet varázsolni és egyéb közhelyek... mit is írhatnék? Vicces baromságainkat meghagyom az uramnak, hadd örüljön. Részemről manapság azzal vagyok elfoglalva csepp kis szabadidőmben, hogy lakásokat nézegetek a költözéshez. Nem kis feladat ez itt svicc-ben az tény, majd ha végre találunk egyet beszámolok a részletekről. Egyébként meg itt egy szám, ami remekül kifejezi mostani hangulatom (no ne féljetek most épp nincs honvágyam). Viszont tény, hogy svicc nélkül még sokáig nem lett volna saját fészkünk, de az otthon az valami más....

Appenzell túra 3.

Tegnap megint elmentünk Appenzell-be túrázni, de persze nem ment ez nálunk olyan egyszerűen. Először is a szokásos menjünk-ne menjünk dilemma részemről reggel 10kor, amikor Gábor még az ágyban :) Aztán csak elindultunk kb 12.30-ra ott is voltunk. Pont ment a felvonó amire először szálltam fel életemben. Túléltem, sőt nem is volt annyira gáz, úgyhogy egy dolog kipipálva, legközelebb is jöhetünk erre. A fentről ilyen volt a látvány, alul a tóval ahová indultunk.

Még itthon megnéztük milyen útvonalak vannak a hegygerincen, mert eddig még csak lent a völgyben a tóig mentünk meg vissza. A terv annyi volt, hogy felmegyünk felvonóval, onnan le a tóhoz és onnan le a kocsiig. Eddig egyszerűen is hangzik, de persze kitaláltuk, hogy nehogy már a kis "easy" két órás rögtön lemegyünk verziót válasszuk, meg persze az nem is ott visz le a tóhoz amerre mi szeretnénk. Menjünk a másikon amit nehéz belőni, hogy melyik is az igazából kb 3 óra, jó lesz az:) No persze több baki is csúszott a tervbe, először is a "nehéz belőni út" abból állt, hogy elindultunk és tök feleslegesen tettünk egy majdnem teljes kört. Persze ezt menet közben még nem tudtuk. Aztán minden kereszteződésnél a táblák alatt dilemmáztunk egy sort, hogy melyik utat válasszuk. Ehhez hozzátenném, hogy itt tényleg nem kell térkép ki van táblázva jól minden, menetidővel együtt. Meg van egy csomó vendégház, úgyhogy csak mi tudjuk ezt így túlbonyolítani. Szó mi szó a lényeg, hogy jól "elsétálgattunk" ami abból állt, hogy fel-le térdig érő hóban, ragyogó napsütésben kb 18 fokban mászkáltunk egy hegygerincen :)

Igen hóban, merthogy azt láttuk a webcam-en hogy fenn hófoltok vannak, de persze arra a fene se gondolt, hogy az a kis hó a hegyoldalon pont a jó kis ösvényen áll meg kupacokba rendeződve. No itt aztán volt egy pont ahol sikerült ráparáznom "a mindjárt lecsúszok az ösvényről", mert a hó az ugye olvadt, meg nem volt hová lépni ... meg "hol van már a lefelé út, mert hogy k-ra elmentünk a fenébe felfelé" című történetek (a harmadik képen az a szürke folt én vagyok). Persze Gábor se volt semmi, amikor néha belesüllyedt combig a hóba és alig bírt kijönni ... hátulról nézve majd halálra röhögtem magam, csak utána észbe kaptam hogy ott nekem is át kell mennem.

Persze aztán happy end a vége és leértünk egy "soha többé nem jövünk erre" típusú lefelé szakasz után. Beültünk a kis vendégházba, ettünk gyorsan egy Pommes-Wurst-ot és 6-kor leindultunk a kocsihoz totál kicentizve, hogy sötétedés előtt beszálljunk a kocsiba :)

Sajtreklám

Retro Sci-Fi

Mikor tízéves kissrác voltam és bekötötték a SKY Channel-t meg a Super Channel-t, akkor két dolog volt a TV-ben, amit legalább annyira menőnek, hacsak nem még menőbbnek tartottam mint a Star Wars-t, vagy a GI Joe-t: az egyik nagy kedvenc a Captain Power and the Soldiers of the Future volt, a másik pedig a Robotech / New Generation. YouTube-nak hála újra élvezhetőek, és az sem zavar hogy most már értem a (néha nem túl épületes) párbeszédeket. Sebaj, akkor sem a szöveg volt a lényeg, csak a tyűűű-tyűűű.
Vigyázat! A Captain Power-ban 0:25-nél lévő jelenet 18+os. Robotok vadásszák le az embereket és az áldozatok különösen borzasztó halált halnak: digitalizálják őket.

ABAP turka 5

Projektkrízis van, megint. Hétfőn engem is elvittek az ügyfélhez (szigorúan bohócruhában), mert már nagyon elégedetlenkednek (előre fizettek a szerencsétlenek), és az ottani manager aki régen maga is programozó volt, látni akart valami technikai embert, mert már unja a tanácsadóink rizsáját. Déltől este 8-ig volt egy maratoni megameeting, ami alatt többször rámnézett a faszi, jelezve, hogy most hagyjuk a süketelést, és konkrét technikai választ vár + konkrétan tőlem, éspedig arra, hogy most akkor mi hogyan is működik a programban. Sajna nem mondhattam neki hogy én is csak sejtem mit csinál az előző kolléga után hátramaradt 8000 soros report. (Na jó, egyszer kicsúszott a számon hogy "Nem tudom", de aztán pontosítottam a választ.) Egyáltalán, hogy lehet 8000 sor tagolatlan kódot folyamatosan leírni? (kézlevágás) Ja, hogy a kolléga Copy-Pase-el programozott. Van ugyan pár PERFORM benne, de a kolléga paraméterátadásról sem hallott, és minden globális változókon keresztül megy. De még a meglevő pár PERFORM is csak dísznek van, mert sokukat összesen 1x (egyszer!) hívja meg. Afféle Include helyettesítő eszköz nála a PERFORM.
Az új megközelítés szerint már meg sem próbálom megérteni a régi fost, pláne nem belejavítani, csak építek amúgy black box módra egy wrappert köré, és az un. PostProcessing során (post processing - ugye milyen jól hangzik? diplomatikusan így nevezzük a dolgot) kijavítok minden fost ami kijön belőle. Na így hízott 9000 sorra a cucc, performance kaka, de a főnökség szerint ez megint utolsó szempont. Csak működjön már valahogy a dolog, éljül túl, nem baj ha nem szép, nem baj ha lassú, nem baj, csak ne dumpojon megint. Hát ez igazán remek. És ha közben találok valami érdekességet akkor már meg sem lepődök. Azt hogy mindenhova MOVE-okat írt a csávó az alap. Pedig fiatal volt a kolléga, mikor kezdhette a pályát a MOVE már akkor évek óta obsolete volt és már rég átálltak a =-re. Na mindegy, én már vágom a centit, az örökösömet pedig majd megpróbálom kiokítani, hogy neki jobb legyen. Azért, hogy mára is jusson pár érdekesség:
DESCRIBE ... LINES helyett:Ezt meg tényleg nem értem:

Hétvége: Csokik + Lakás, Kecó, V 5.0 gamma

Folyamatosan esik az eső így a hétvégén csak gasztronómiai kirándulást tettünk. Beszereztem 3 tábla csokit, és kipróbáltuk milyenek:A tiramisus egész jó volt, a chilis magyar szemmel nézve éppen csak csípős, de így is eléggé tudathasadásos dolog olyan csokit enni ami csíp, a tömény kakaós meg a maga nemében biztos remek, de aki tejcsokihoz van szokva annak nem ajánlott.

Az "egyszer/majdan/esetleg" eljövendő költözésbe Anikó teljesen beleélte magát és átlegózta a lakást, ami most hétvégén kísérleti üzemmódban fut. A nappali kicsit át lett variálva, a kanapé bekerült keresztbe a TV-vel szembe, a ebédlőasztal pedig a kanapé helyére a képek alá. A helykihasználásunk így most pocsék, viszont sokkal kényelmesebb a TV-vel szemben ülve bambulni.

Nagytelefonok

A szombat délelőtt ügyintézéssel telt. Voltam a postán levelet feladni, és ott találtam az alábbi nagy telefonokat: jó nagy rajtuk minden és teljesen le vannak egyszerűsítve. Ha még magyarul is beszélnének, akkor a nagyszülőknek ideálisak lennének.

Izlandi Zene

Megtaláltuk az iTunes elvesztett jelszavát így aztán sikerült frissíteni az iPhone-t. Ha már ott voltunk, életünkben először hagytunk pénzt az iTunes-ban, és letöltöttünk egy fizetős számot. Másfél frankkal támogattuk a kultúrát:

Hétvégén Fegyvergyűjtés

Nem papírgyűjtés, hanem fegyvergyűjtés. Ebéd közben átlapoztam a helyi újságot és megtudtam, hogy a feleslegessé vált fegyvereimet, fegyveralkatrészeimet, lőszereimet és egyéb robbanóanyagaimat most hétvégén ingyen leadhatom a helyi rendőrség és tűzoltóság által szervezett gyűjtésen.
Hát, ezt jó tudni.

Ismét Svájcban

Gyorsan eltelt ez a pár nap odahaza, tegnap este visszaérkeztünk és újra Svájcban rontjuk a levegőt. Az alábbi érdekességek történtek zanzásítva:
- Viharban jöttünk-mentünk, és nem jó dolog viharban repülni
- Otthon csak rohantunk, volt család/barát látogatás, de majd most (a melóban) kipihenjük a hétvégét
- Gábor evett ismét lángos, de most beújított egy RÉTESsel is (Esztiéknek hála), nyami, és volt nagyi féle szilvás gombóc is
- Visszafelé a 3. sorba kaptunk helyet, így Business Class méretű székekben utaztunk, van különbség, nem is kicsi
- Anikó vitt a kollégáinak TuróRudi-t, Szamos Marcipánt és Konyakos meggyet
- Gábor kollégái egy hangos "Jó Reggelt Mindeki"-t kaptak: Hallo Zämä!
- Ebből is látszik, hogy Anikó kollégájának jobb lenni mint Gáborénak
- Végkövetkeztetés: mindkét országban ugyanolyan hideg van

Mindjárt indulunk

Már csak pár óra és otthon leszünk. Anikó már bő 4 hónapja nem volt otthon, este madarat lehetett volna vele fogatni. Izgatottan bepakolt, és most még izgatottabban várja az indulást :)

Origon a képem

Pár napja kikerült egy képem az Origora, legalább valaki használja őket valamire:

Bérleti díj

Üzenet jött a postára, személyesen átvevős, aláírandós. Mint a behívó a seregtől. Már a borítékon látszott, hogy a rohadék háziúr meg annak a grundolt ingatlancége küldte. Naná, már egy esztendeje lakunk itt, ideje "módosítani" a bérleti díjat, a mocskos kapitalista vérszívó, persze aláíradósan, csak hogy ne tagadhassuk le, hogy átvettük, basszameg! Odahaza átnéztem az írást, valami bonyolult számvetés, hogy mit-miért változtatnak, meg a kamatláb, meg az adóváltozás, meg hogy így meg úgy, kb leszarom, volt pofájuk a bérleti díjat ötven, azaz 50! frankkal, persze mindezt most, a legnagyobb válság közepén csökkenteni. Hogy rohaggyanak meg! Milyen ország ez, hogy mennek itt a dolgok!!? Szemét vérszívó kapitalisták. Az idegtől enni se bírok. Na mindegy, majd valahogy kigazdálkodjuk.

Országimázs N+1

A jövő sci-fi hadseregében nem angolul, németül vagy kínaiul fognak beszélni, hanem magyarul. Legalábbis a HALO 3: ODST reklámja szerint, amit otthon forgattak de külföldön is magyarul adnak. Ez tény. Hogy miért? Talán mert a magyarok a Szíriuszról származnak, szóval egy Starship Trooper hadsereg nehogy má másképp beszéljen. Bara ÁÁÁT! Díszsortűz! Újoncarcok vigyázzanak! Gyerünk gyerünk gyerekek! - az angol kommentelők meg nem tudják, hogy most akkor mi van

Baleset

Ma kis híján elütöttem egy biciklist, simán kikerekezett elém keresztbe. Borulás nem volt, de kicsit koccant a lökhárítón, én meg magyarázhattam volna hogy kinek volt zöld a lámpa. Ami fontos, hogy nem lett semmi baja. Utána nem kicsit lettem ideges. Engem már ütöttek el, de gázolónak sem jó lenni. Hazafelé Anikó vezetett.

Reggelire perec lesz

Ma én intéztem a pénteki bevásárlást. Ilyenkor megveszek mindent ami
a) a bevásárlólistán van
b) sokáig eláll és diszkont/akciós áron kapható (volt 32 darabos WC papír, 40%-os rabattal !!! wow!!! csak sokalltam a 32-t...)
c) kipróbálok pár új dolgot
Próbaképp vettem egy csomag sütőben kisüthető mirelit perecet, mire Anikó hazajött kisütöttem, és így volt egy kis meglepi. Belül puha, kívül sós, bejövős. 8 volt a dobozban, amit nem bírtunk ma este legyűrni az megmarad reggelire.

Svájc története

Ezt a linket elrakom:

http://toriblog.blog.hu/2009/10/01/vendegoldal_montet_svajc_tortenete_sorozat_ut_a_csucs_fele

Szavazás

A hétvégén lezajlott a szavazás, és a köznép NEM szavazta meg az adócsökkentős revíziós javaslat. Hogy miért, azt nem tudom. Adózás marad a régiben.

Országimázs megint

Este van, háttérben a BBC Three megy. Éppen valami vicces sorozatot adnak, "How Not to Live Your Life" a címe. A főszereplő csávó egy kávé/teaház szerűségben ücsörög egy haverjával, amikor észreveszi, hogy a másik asztalnál egy nagydarab fickó éppen durva hangnemben magyaráz a pincérnőnek. Erre 4 vicces jelentben elképzeli hogyan fogja megvédeni a csajt, az utolsóban pl. hangtompítós pisztollyal beleereszt párat a csávóba. Vége a képzelődésnek, tényleg odamegy, nem túl bátran, de mond valamit "Leave her alone!" majd visszaiszkol az asztalához. Bunyó nincs, pincérnő jön, hálás, "Thank you", semmiség, főhősünk rendelne valamit, de a pincérnő nem érti, mire a főhős is olyan idegesen kezd magyarázni neki mint az faszi akitől az imént megvédte. Nem is a poén a lényeg, hanem hogy a pincércsaj MAGYAR és azért nem érti a rendelést mert egy kukkot sem beszél angolul. Csak annyit, hogy "Thank You", közben meg olyanokat mond FULLMAGYARUL az angol TV-ben, hogy "Nem értem", "Nem beszélek angolul". Aztán összejönnek, és még pár poén épül arra, hogy nem beszélik egymás nyelvét.
Ilyeneket is mond még később, hogy: "Azt hiszem hogy van valami amit tudni kell rólam és azt hogy gyilkosságért keresnek Budapesten.", "És azt hogy alkoholista vagyok.", "Az apám építész." Végül a főhős megkéri a magyarul beszélő haverját, hogy szex közben az ágy végében ücsörögve tolmácsoljon nekik, majd egyetértenek abban hogy ez így nagyon "Weird".
Lusta vagyok linkelni, akit érdekel rákeres: How Not To Live Your Life - Series 2 - 3. Don the Singer, Sabrina Javor

Felmondás

Tegnap felmondtam a cégnél. Már érett egy ideje a gondolat, főleg az utazgatós része nem tetszett a melónak.

A váltás gondolatával először március környékén játszottam el, amikor a válság miatt kevesebb melója volt a cégnek. Egyrészt unalmas volt, szakmailag csak vegetáltam, másrészt meg paráztam, hogy a kevés meló miatt leépítenek. Hiába mondták a főnökök, hogy nem fognak elküldeni senkit, a mateknak titokban jobban hiszek.

Aztán átdobtak Bernbe pár hétre én meg jó deszantosként mentem a dolgomra. A pár hétből egész nyár lett - a heti 3 nap melóból pedig heti 5, néha hétvégi munkavégzés is bejött. Egy nap meló pedig 12 óra nonstop munka (semmi duma, séta, pia/tea/cigiszünet) és egy fix adag stressz, de sebaj, ilyen a tanácsadók élete. Rövidtávon még örültem is, újra van meló és gyűlnek a túlórák, de amikor szóba került, hogy tovább tart a projekt és esetleg még egy teljes évet maradnom kell akkor megírtam a CV-met. Júliusban küldözgettem a maileket, Augusztusban interjúkra jártam, szeptember végén aláírtam.
Közben két dolog történt:

Egyik dolog: Feltűnt, hogy a német kollégák gyakran bonyolítanak "olyan gyanús" telefonhívásokat, aztán kiderült, hogy a nyáron a kollégák 5%-át leépítették. Azokat akiknek nem voltak kihasználva, vagy nagy volt a pofájuk és sokat okoskodtak.
A főnökség viszont egyáltalán nem kommunikálta a dolgot, nem lett megnyugtatva a pórnép, hogy "nektek nem kell fosnotok, ti már nem lesztek kirúgva". Persze azért kiszivárgott a dolog, és a pletykás német kollégák (akik majdnem olyan pletykásak mint a magyarok) nekiálltak sugdosni a történtekről. Meg néha telefonálgattak is. Így aztán most van pár önként távozó ami meglepte a főnökséget, mert velük nem terveztek. Most aztán jó esély van rá, hogy a létszám a tervezett alá csökken ami megint csak nem jó a projekteknek.

Másik dolog: Váratlanul kivontak Bernből (ugye itt a munkát "bevetésnek" mondják, szóval most csapatkivonás volt), mert kellek egy újonnan induló PI projekthez, ami nagyrészt remote végezhető. Ez jó is lenne, ismét lehetne a faluban dolgozni, lehetne edzésekre járni, nem kellene utazgatni és meló is lenne kb. fél évre, csakhogy közben nekem összejött egy másik ajánlat. Múlt héten megkaptam a végeleges választ és aláírtam az új szerződést. Januártól véget ér a tanácsadósodás és ismét belsős leszek. Egy Zürich melletti gyárban fogok dolgozni és ismét elővehetem az irodai papucsomat.

Hétfőn beszéltem a közvetlen főnökömmel, aki egyébként kedvelek. Őt meglepte a dolog, sajnálja hogy megyek, de neki is van családja így aztán megérti a döntésemet. Megköszönte a munkámat, az egyenes beszédet, volt kézfogás, és szerencsére nem volt akadékoskodás, csak megbeszéltük a további tennivalókat.

Tegnap aztán hivatalosan is felmondtam. Elintéztem az adminisztratív dolgokat a titkárnőkkel, mennyi túlórám van hátra, mennyi szabim van még, mikor adom le a notebookot, telefont, nyugdíjkassza, stb. és aláírattam a hivatalos írásbeli felmondást a nagyfőnökkel is. Ő is sajnálja, Schade, és ő is megérti a helyzetet. Papír aláírva, Point of no return.

Most itt tart a dolog. Elkezdett ketyegni a 3 hónapos felmondásom, ami után 3 hónap próbaidő jön, így aztán a következő fél év izgalmas lesz. Közben fontolgatjuk a Svájcon belüli átköltözés gondolatát is, hogy mindkettőnk melóhelyéhez közelebb legyünk. Mozgalmas hónapoknak nézünk elébe.

Zenés aikido

Ilyen nincs, ezt nem hiszem el, de azért vigyorogtam 1000-el. Tegnap pusztakezes edzés volt, a végén egy kis többtámadós de zombisebességű és maszatolós jiu waza-val. Kivételesen benyomtak alá zenét is, és egészen újszerű (inkább tudathasadásos) élmény volt erre edzeni:

Helyesbbítek, lehet, hogy valójában ez ment:

Holnap Időugrás

Ma lesz a Jóbarátok / Friends utolsó része az E4-on. Ez az egyetlen dolog, amit többé-kevésbbé rendszeresen nézünk TV-ben. Minden nap leadnak 2 részt, amit aztán este megismételnek, és ma este lesz az utolsó évad utolsó epizódja, The Last One, hogy aztán holnap újrakezdhessék az egészet: Pilot (The One Where Monica Gets a Room-mate). Ez már a második újrakezdés lesz az E4-on mióta mi nézzük, és ezzel a napi Jóbarátok betevő újabb 4-5 hónapra biztosítva van. Vicces lesz holnap újra látni a 10 évvel fiatalabb szereplőket. :)

Olasz Svájc

Ahogy ígértük íme egy kis beszámoló a múlt hétvégéről, amit Svájc olasz részén töltöttünk. Szombaton bár nem volt olyan jó az idő végül mégis elindultunk Luganoba, hogy kicsit körülnézzünk a déli részen. Az út felénk még napos a hegyek közé érve már esős-ködös volt, de ennek ellenére is jól lehetett látni, hogy a táj az itt már teljesen más. Szerpentinek, hegyek mindenfelé és végül Lugano a tó partján pálmafákkal, körös-körül csak hegyekkel. A kulturális különbségek is rögtön láthatók, dudálás, lazaság mintha csak olaszországban lennénk. A hely gyönyörű és az is biztos, hogy nyáron itt mozdulni sem lehet a turistáktól, hisz itt a legtöbb a napsütéses órák száma. Délután megnéztük a városkát, végigsétáltunk a tóparton majd felmentünk a Monte Brè hegyre siklóval, hogy megcsodáljuk a kilátást.

Másnap visszafelé útba ejtettük Locarnot, ami Luganohoz hangulatos tóparti üdülőváros, de nekünk valahogy Lugano hangulatosabbnak tűnt. Így nem is időztünk sokáig inkább továbbmentünk Bellinzona-ba ami Tessin kanton székhelye és várai, városközpontja a világörökség része. Nem is csoda hiszen a három "szikladombon" álló várból csodálatos a kilátás és nagyon jó állapotban vannak.
Annak idején ez az erődítmény rendszer szolgálta Olaszország védelmét az Alpok déli kijáratánál. Egy szó mint száz nagyon hangulatos kis hely, ahol búcsúzóul még ettünk egy jó kis olasz pizzát. Jövőre ha újra itt a jó idő az biztos, hogy eljövünk megint és átmegyünk Olaszországba is :)