Kerékcsere #3

Svájcban az idő múlását akár a kerékcserék számával is mérhetném. Ez már a harmadik házi kerékcsere volt amit svájci földön magam hajtottam végre. És ez a mostani volt a legszarabb. Kezdődött a kerekek pincéből való felcipelésével, benzinkútra való elfurikázásával és felfújásával, majd autómosóban való lemosásával. Ezután már gyerekjáték lenne a kocsi megemelése, a kerekek kézzel való le és felszenvedése (ugrálás a kulcson ismerős?) ha Svájc lapos lenne. De ez a rohadt ország nem lapos, tele van dombokkal és hegyekkel, és történetesen a mi parkolóhelyünk is lejt, két irányba. Sajna a legalsó kb. sima parkolóhely most foglalt volt, a fentiek pedig még jobban lejtenek mindenfelé. Ez akkor jelentett csak problémát, amikor kiderült, hogy a jobb első kereket nem tudom felemelni, pedig a szélrózsa minden irányából beálltam a lejtőre, mégis mindig a hátsó kerék emelkedett fel. Ezután jött az idegeskedés, kerékanyák visszahúzása, a lecserélt három kerék elrámolása, majd Anikóval annak közlése hogy "most azonnal el kell mennem sík terepet keresni, így felemásan mégse maradhat a kocsi". Kiderült, hogy még a viszonylag lapos részen sem egyszerű feladat vízszintes + nyugis, félreeső parkolóhelyet találani. Persze a csavarokat nem húztam meg elég alaposan, hogy gyorsan le tudjam majd kapni a kereket, akárhol, akármikor, hogy Forma-1-es sebességgel tudjak, akár a Hanzi kocsibeállóján is kereket cserélni még mielőtt a házigazda rájönne, hogy mit is csinál egy idegen a háza előtt. Mindegy, a lényeg, hogy helykeresés közben még a jobb első is nekiállt klattyogni. Végül beálltam a Coop parkolójába, ahol másodjára találtam egy olyan helyet, ahol már a jobb első is hajlandó volt felemelkedni, és a szombati bevásárlóturisták nagy örömére produkáltam egy kerékcserét.
Tavasszal viszont szakítok ezen nemes hagyománnyal, mert a nyári első gumik kopottak, így szerviz lesz a dologból. Már a múltkor a Volvo szervizben is mondták, hogy ilyen gumikkal eléggé knapp dolog lenne a police kontroll Svájcban:

Lidl

- Mióta megnyílt a mi falunkban is a Lidl, gyakran járunk oda. Vagy a Coop vagy a Lidl. A Migros kb. kiesett.
- Ez annak ellenére így van, hogy a gépolajos krumpli óta nem a régi a bizalom
- Az itteni Lidl egyébként szinte mindig tök üres, a parkoló jó ha negyedig telik csúcsidőben. Bent a boltban csak lézengenek az emberek, de legalább lehet nyugiban vásárolni.
- Ennek ellenére azt mondják, hogy elégedettek az üzletmenettel
- A parkoló egyébként akkora mint az otthoni Lidl-nél, szóval tényleg kevesen vannak.
- A parkolóban gyakran látni Porschékat
- Már 2x láttam magyarokat is
- A parkolóban fizetős a parkolás. Ezt a kérdést valamiért jobban boncolgatta a helyi újság, hogy miért kell ennek így lennie, amikor a város keleti részében sem a Coop-nál sem a Migros-nál nem kell fizetni (bezzeg, bezzeg), csak a város nyugati felében fizetős a parkolás (ami légvonalban alig 2 Km, de itt az már egy másik világ). Én azt sem értem, hogy ez egyáltalán miért kérdés mert másfél óra így is ingyenes a vásárlóknak.
- Szintén az újságban olvastam, hogy a Lidl jó munkaadónak számít idekint. Ez már önmagában is beszarás. Bejelentették, hogy a 20 éves, teljes munkaidős, szakképzetlen (ohne Berufsausbildung?) alkalmazottaik referenciabérét 5%-al megemelik és így az iparági átlag felett fizetnek. Beszarás Nr 2.- Az is kiderült, hogy az alkalmazottaknak van minden földi jó, továbbképzés egészen az üzletvezetői szintig. (hehe, persze a végén úgyis csak egy maradhat)
- A kérdésre, hogy hogyan ösztönzik barátságosságra a munkavállalókat azt mondták, hogy a főnököknek kell példát mutatni, meg fontos hogy az alkalmazottal elégedettek és büszkék legyenek a munkahelyükre, és akkor majd barátságosak lesznek.
- Belső detektívekről, meg menstruációs jelzésekről nem esett szó

Meghívó Vizsgára

Jött egy levél, amiben a helyi közlek. hivatal megkér, hogy fáradjak be hozzájuk megvizsgáltatni a kocsit. Einladung zur Fahrzeugprüfung. Ez kb. olyan mint a műszaki. Fogalmam sem volt mikor kéne menni, de a nagy testvér észben tartja helyettem is és most meg vagyok hívva. Nem beidézve, felszólítva vagy értesítve, hanem meghívva. 10 év komenizmus és 20 év kapitalizmus után ez nekem nagyon furcsa.
Egy hónap múlva esedékes szóval már nem halogathatom sokáig a kerékcserét...

Címhalmozás

A tudományos címek, fokozatok végzettségek halmozódása, állandó feltüntetése, részletes és precíz megkülönböztetése egy olyan dolog ami nekem még mindig nem tiszta ebben a német kultúrkörben. Már a névjegykártyán is látszik, hogy valaki nem csak simán Informatikus, hanem egyenesen Diplomás Informatikus. Utóbbiból is megkülönböztetik a főiskolás diplomás informatikust az Egyetemi Diplomás Informatikustól. Aztán, hogy ez itt mennyiben számít a másik megítélésénél az nekem továbbra is rejtély. De valamiért biztos fontos. Gondolom. Ha már egyszer feltüntetik.

A mindenvivő tuti ászok pedig a Univ.-Prof. Dr. med. Dr. techn. Dipl-Ing Kovács János típusú emberek.

Ez csak onnan jutott az eszembe, hogy ma kiderült az egyik kolléga aláírásából, hogy ő bizony geológus. Ez SAP IS-OIL területen még akár előny is lehet...

Home Office

Most éppen jo idök jarnak, és sokat dolgozok otthon, heti 1-3 Home Office napom van. Most épp ilyen a projekt.
A home office-t egyébként szeretem, mert otthonos, rugalmas, meg mert nem kell koran kelni (8:55kor kipattanok, 9:00kor online vagyok), és nem szeretem, mert maganyos és mert ilyenkor kevesebbet mozdulok ki a lakasbol (nincs munkaba jaras (azért most kimegyek megnézni a postaladat)).
Azért az otthoni dolgozas nemegyenlö nemdolgozassal (mult héten pl. éjfélig debugoltam), mint ahogy az irodaban ücsörgés sem mindig jelent aktiv munkavégzést. Ergo, nem igaz, hogy aki bent van az dolgozik és jomunkasember, aki meg nincs bent az nemdolgozik és rosszmunkasember. És ezt a fönök is belatja. Persze, ha gondok vannak az output-tal akkor az ugyis kiderül. Ha meg nincs gond, akkor a cégnek jobb is ha otthon vagyok. Elég egy kisebb irodat bérelniük. Amugy meg chat, mail és telefon.

Kocsi - Km

Ma ranéztem a kocsi kilometerorajara: az elmult egy év alatt 40.000 Km került bele. Ebböl 12.000 volt a céges ut, 10.000 az a par alkalom amikor kocsival mentünk haza, a maradék pedig a hosszabb-rövidebb helyi utajainkra ment el. Ha nullkilométersen vettem volna, akkor 2.5 éves korara elérte volna a 100 ezret, 5 évesen a 200-at, 7 évesen 300, 10 évesen pedig 400 ezer Km körül jarna. Esetleg valami ottoni kereskedönél kötne ki, aki "szazezer+kicsi" Km-el tovabbadna.

Blogolás

Akik esetleg hiányolták, hogy nem blogolok mostanában azoknak röviden annyi, hogy igen jól látjátok beszürkült háziasszony lettem:) Megyek a bányába 7-kor hazaérek 7-kor idestova 4 hónapja, próbálok rendet varázsolni és egyéb közhelyek... mit is írhatnék? Vicces baromságainkat meghagyom az uramnak, hadd örüljön. Részemről manapság azzal vagyok elfoglalva csepp kis szabadidőmben, hogy lakásokat nézegetek a költözéshez. Nem kis feladat ez itt svicc-ben az tény, majd ha végre találunk egyet beszámolok a részletekről. Egyébként meg itt egy szám, ami remekül kifejezi mostani hangulatom (no ne féljetek most épp nincs honvágyam). Viszont tény, hogy svicc nélkül még sokáig nem lett volna saját fészkünk, de az otthon az valami más....

Appenzell túra 3.

Tegnap megint elmentünk Appenzell-be túrázni, de persze nem ment ez nálunk olyan egyszerűen. Először is a szokásos menjünk-ne menjünk dilemma részemről reggel 10kor, amikor Gábor még az ágyban :) Aztán csak elindultunk kb 12.30-ra ott is voltunk. Pont ment a felvonó amire először szálltam fel életemben. Túléltem, sőt nem is volt annyira gáz, úgyhogy egy dolog kipipálva, legközelebb is jöhetünk erre. A fentről ilyen volt a látvány, alul a tóval ahová indultunk.

Még itthon megnéztük milyen útvonalak vannak a hegygerincen, mert eddig még csak lent a völgyben a tóig mentünk meg vissza. A terv annyi volt, hogy felmegyünk felvonóval, onnan le a tóhoz és onnan le a kocsiig. Eddig egyszerűen is hangzik, de persze kitaláltuk, hogy nehogy már a kis "easy" két órás rögtön lemegyünk verziót válasszuk, meg persze az nem is ott visz le a tóhoz amerre mi szeretnénk. Menjünk a másikon amit nehéz belőni, hogy melyik is az igazából kb 3 óra, jó lesz az:) No persze több baki is csúszott a tervbe, először is a "nehéz belőni út" abból állt, hogy elindultunk és tök feleslegesen tettünk egy majdnem teljes kört. Persze ezt menet közben még nem tudtuk. Aztán minden kereszteződésnél a táblák alatt dilemmáztunk egy sort, hogy melyik utat válasszuk. Ehhez hozzátenném, hogy itt tényleg nem kell térkép ki van táblázva jól minden, menetidővel együtt. Meg van egy csomó vendégház, úgyhogy csak mi tudjuk ezt így túlbonyolítani. Szó mi szó a lényeg, hogy jól "elsétálgattunk" ami abból állt, hogy fel-le térdig érő hóban, ragyogó napsütésben kb 18 fokban mászkáltunk egy hegygerincen :)

Igen hóban, merthogy azt láttuk a webcam-en hogy fenn hófoltok vannak, de persze arra a fene se gondolt, hogy az a kis hó a hegyoldalon pont a jó kis ösvényen áll meg kupacokba rendeződve. No itt aztán volt egy pont ahol sikerült ráparáznom "a mindjárt lecsúszok az ösvényről", mert a hó az ugye olvadt, meg nem volt hová lépni ... meg "hol van már a lefelé út, mert hogy k-ra elmentünk a fenébe felfelé" című történetek (a harmadik képen az a szürke folt én vagyok). Persze Gábor se volt semmi, amikor néha belesüllyedt combig a hóba és alig bírt kijönni ... hátulról nézve majd halálra röhögtem magam, csak utána észbe kaptam hogy ott nekem is át kell mennem.

Persze aztán happy end a vége és leértünk egy "soha többé nem jövünk erre" típusú lefelé szakasz után. Beültünk a kis vendégházba, ettünk gyorsan egy Pommes-Wurst-ot és 6-kor leindultunk a kocsihoz totál kicentizve, hogy sötétedés előtt beszálljunk a kocsiba :)

Sajtreklám

Retro Sci-Fi

Mikor tízéves kissrác voltam és bekötötték a SKY Channel-t meg a Super Channel-t, akkor két dolog volt a TV-ben, amit legalább annyira menőnek, hacsak nem még menőbbnek tartottam mint a Star Wars-t, vagy a GI Joe-t: az egyik nagy kedvenc a Captain Power and the Soldiers of the Future volt, a másik pedig a Robotech / New Generation. YouTube-nak hála újra élvezhetőek, és az sem zavar hogy most már értem a (néha nem túl épületes) párbeszédeket. Sebaj, akkor sem a szöveg volt a lényeg, csak a tyűűű-tyűűű.
Vigyázat! A Captain Power-ban 0:25-nél lévő jelenet 18+os. Robotok vadásszák le az embereket és az áldozatok különösen borzasztó halált halnak: digitalizálják őket.

ABAP turka 5

Projektkrízis van, megint. Hétfőn engem is elvittek az ügyfélhez (szigorúan bohócruhában), mert már nagyon elégedetlenkednek (előre fizettek a szerencsétlenek), és az ottani manager aki régen maga is programozó volt, látni akart valami technikai embert, mert már unja a tanácsadóink rizsáját. Déltől este 8-ig volt egy maratoni megameeting, ami alatt többször rámnézett a faszi, jelezve, hogy most hagyjuk a süketelést, és konkrét technikai választ vár + konkrétan tőlem, éspedig arra, hogy most akkor mi hogyan is működik a programban. Sajna nem mondhattam neki hogy én is csak sejtem mit csinál az előző kolléga után hátramaradt 8000 soros report. (Na jó, egyszer kicsúszott a számon hogy "Nem tudom", de aztán pontosítottam a választ.) Egyáltalán, hogy lehet 8000 sor tagolatlan kódot folyamatosan leírni? (kézlevágás) Ja, hogy a kolléga Copy-Pase-el programozott. Van ugyan pár PERFORM benne, de a kolléga paraméterátadásról sem hallott, és minden globális változókon keresztül megy. De még a meglevő pár PERFORM is csak dísznek van, mert sokukat összesen 1x (egyszer!) hívja meg. Afféle Include helyettesítő eszköz nála a PERFORM.
Az új megközelítés szerint már meg sem próbálom megérteni a régi fost, pláne nem belejavítani, csak építek amúgy black box módra egy wrappert köré, és az un. PostProcessing során (post processing - ugye milyen jól hangzik? diplomatikusan így nevezzük a dolgot) kijavítok minden fost ami kijön belőle. Na így hízott 9000 sorra a cucc, performance kaka, de a főnökség szerint ez megint utolsó szempont. Csak működjön már valahogy a dolog, éljül túl, nem baj ha nem szép, nem baj ha lassú, nem baj, csak ne dumpojon megint. Hát ez igazán remek. És ha közben találok valami érdekességet akkor már meg sem lepődök. Azt hogy mindenhova MOVE-okat írt a csávó az alap. Pedig fiatal volt a kolléga, mikor kezdhette a pályát a MOVE már akkor évek óta obsolete volt és már rég átálltak a =-re. Na mindegy, én már vágom a centit, az örökösömet pedig majd megpróbálom kiokítani, hogy neki jobb legyen. Azért, hogy mára is jusson pár érdekesség:
DESCRIBE ... LINES helyett:Ezt meg tényleg nem értem:

Hétvége: Csokik + Lakás, Kecó, V 5.0 gamma

Folyamatosan esik az eső így a hétvégén csak gasztronómiai kirándulást tettünk. Beszereztem 3 tábla csokit, és kipróbáltuk milyenek:A tiramisus egész jó volt, a chilis magyar szemmel nézve éppen csak csípős, de így is eléggé tudathasadásos dolog olyan csokit enni ami csíp, a tömény kakaós meg a maga nemében biztos remek, de aki tejcsokihoz van szokva annak nem ajánlott.

Az "egyszer/majdan/esetleg" eljövendő költözésbe Anikó teljesen beleélte magát és átlegózta a lakást, ami most hétvégén kísérleti üzemmódban fut. A nappali kicsit át lett variálva, a kanapé bekerült keresztbe a TV-vel szembe, a ebédlőasztal pedig a kanapé helyére a képek alá. A helykihasználásunk így most pocsék, viszont sokkal kényelmesebb a TV-vel szemben ülve bambulni.

Nagytelefonok

A szombat délelőtt ügyintézéssel telt. Voltam a postán levelet feladni, és ott találtam az alábbi nagy telefonokat: jó nagy rajtuk minden és teljesen le vannak egyszerűsítve. Ha még magyarul is beszélnének, akkor a nagyszülőknek ideálisak lennének.

Izlandi Zene

Megtaláltuk az iTunes elvesztett jelszavát így aztán sikerült frissíteni az iPhone-t. Ha már ott voltunk, életünkben először hagytunk pénzt az iTunes-ban, és letöltöttünk egy fizetős számot. Másfél frankkal támogattuk a kultúrát:

Hétvégén Fegyvergyűjtés

Nem papírgyűjtés, hanem fegyvergyűjtés. Ebéd közben átlapoztam a helyi újságot és megtudtam, hogy a feleslegessé vált fegyvereimet, fegyveralkatrészeimet, lőszereimet és egyéb robbanóanyagaimat most hétvégén ingyen leadhatom a helyi rendőrség és tűzoltóság által szervezett gyűjtésen.
Hát, ezt jó tudni.

Ismét Svájcban

Gyorsan eltelt ez a pár nap odahaza, tegnap este visszaérkeztünk és újra Svájcban rontjuk a levegőt. Az alábbi érdekességek történtek zanzásítva:
- Viharban jöttünk-mentünk, és nem jó dolog viharban repülni
- Otthon csak rohantunk, volt család/barát látogatás, de majd most (a melóban) kipihenjük a hétvégét
- Gábor evett ismét lángos, de most beújított egy RÉTESsel is (Esztiéknek hála), nyami, és volt nagyi féle szilvás gombóc is
- Visszafelé a 3. sorba kaptunk helyet, így Business Class méretű székekben utaztunk, van különbség, nem is kicsi
- Anikó vitt a kollégáinak TuróRudi-t, Szamos Marcipánt és Konyakos meggyet
- Gábor kollégái egy hangos "Jó Reggelt Mindeki"-t kaptak: Hallo Zämä!
- Ebből is látszik, hogy Anikó kollégájának jobb lenni mint Gáborénak
- Végkövetkeztetés: mindkét országban ugyanolyan hideg van

Mindjárt indulunk

Már csak pár óra és otthon leszünk. Anikó már bő 4 hónapja nem volt otthon, este madarat lehetett volna vele fogatni. Izgatottan bepakolt, és most még izgatottabban várja az indulást :)

Origon a képem

Pár napja kikerült egy képem az Origora, legalább valaki használja őket valamire:

Bérleti díj

Üzenet jött a postára, személyesen átvevős, aláírandós. Mint a behívó a seregtől. Már a borítékon látszott, hogy a rohadék háziúr meg annak a grundolt ingatlancége küldte. Naná, már egy esztendeje lakunk itt, ideje "módosítani" a bérleti díjat, a mocskos kapitalista vérszívó, persze aláíradósan, csak hogy ne tagadhassuk le, hogy átvettük, basszameg! Odahaza átnéztem az írást, valami bonyolult számvetés, hogy mit-miért változtatnak, meg a kamatláb, meg az adóváltozás, meg hogy így meg úgy, kb leszarom, volt pofájuk a bérleti díjat ötven, azaz 50! frankkal, persze mindezt most, a legnagyobb válság közepén csökkenteni. Hogy rohaggyanak meg! Milyen ország ez, hogy mennek itt a dolgok!!? Szemét vérszívó kapitalisták. Az idegtől enni se bírok. Na mindegy, majd valahogy kigazdálkodjuk.

Országimázs N+1

A jövő sci-fi hadseregében nem angolul, németül vagy kínaiul fognak beszélni, hanem magyarul. Legalábbis a HALO 3: ODST reklámja szerint, amit otthon forgattak de külföldön is magyarul adnak. Ez tény. Hogy miért? Talán mert a magyarok a Szíriuszról származnak, szóval egy Starship Trooper hadsereg nehogy má másképp beszéljen. Bara ÁÁÁT! Díszsortűz! Újoncarcok vigyázzanak! Gyerünk gyerünk gyerekek! - az angol kommentelők meg nem tudják, hogy most akkor mi van

Baleset

Ma kis híján elütöttem egy biciklist, simán kikerekezett elém keresztbe. Borulás nem volt, de kicsit koccant a lökhárítón, én meg magyarázhattam volna hogy kinek volt zöld a lámpa. Ami fontos, hogy nem lett semmi baja. Utána nem kicsit lettem ideges. Engem már ütöttek el, de gázolónak sem jó lenni. Hazafelé Anikó vezetett.

Reggelire perec lesz

Ma én intéztem a pénteki bevásárlást. Ilyenkor megveszek mindent ami
a) a bevásárlólistán van
b) sokáig eláll és diszkont/akciós áron kapható (volt 32 darabos WC papír, 40%-os rabattal !!! wow!!! csak sokalltam a 32-t...)
c) kipróbálok pár új dolgot
Próbaképp vettem egy csomag sütőben kisüthető mirelit perecet, mire Anikó hazajött kisütöttem, és így volt egy kis meglepi. Belül puha, kívül sós, bejövős. 8 volt a dobozban, amit nem bírtunk ma este legyűrni az megmarad reggelire.

Svájc története

Ezt a linket elrakom:

http://toriblog.blog.hu/2009/10/01/vendegoldal_montet_svajc_tortenete_sorozat_ut_a_csucs_fele

Szavazás

A hétvégén lezajlott a szavazás, és a köznép NEM szavazta meg az adócsökkentős revíziós javaslat. Hogy miért, azt nem tudom. Adózás marad a régiben.

Országimázs megint

Este van, háttérben a BBC Three megy. Éppen valami vicces sorozatot adnak, "How Not to Live Your Life" a címe. A főszereplő csávó egy kávé/teaház szerűségben ücsörög egy haverjával, amikor észreveszi, hogy a másik asztalnál egy nagydarab fickó éppen durva hangnemben magyaráz a pincérnőnek. Erre 4 vicces jelentben elképzeli hogyan fogja megvédeni a csajt, az utolsóban pl. hangtompítós pisztollyal beleereszt párat a csávóba. Vége a képzelődésnek, tényleg odamegy, nem túl bátran, de mond valamit "Leave her alone!" majd visszaiszkol az asztalához. Bunyó nincs, pincérnő jön, hálás, "Thank you", semmiség, főhősünk rendelne valamit, de a pincérnő nem érti, mire a főhős is olyan idegesen kezd magyarázni neki mint az faszi akitől az imént megvédte. Nem is a poén a lényeg, hanem hogy a pincércsaj MAGYAR és azért nem érti a rendelést mert egy kukkot sem beszél angolul. Csak annyit, hogy "Thank You", közben meg olyanokat mond FULLMAGYARUL az angol TV-ben, hogy "Nem értem", "Nem beszélek angolul". Aztán összejönnek, és még pár poén épül arra, hogy nem beszélik egymás nyelvét.
Ilyeneket is mond még később, hogy: "Azt hiszem hogy van valami amit tudni kell rólam és azt hogy gyilkosságért keresnek Budapesten.", "És azt hogy alkoholista vagyok.", "Az apám építész." Végül a főhős megkéri a magyarul beszélő haverját, hogy szex közben az ágy végében ücsörögve tolmácsoljon nekik, majd egyetértenek abban hogy ez így nagyon "Weird".
Lusta vagyok linkelni, akit érdekel rákeres: How Not To Live Your Life - Series 2 - 3. Don the Singer, Sabrina Javor