Rigi

Ma a jó idő örömére elmentünk Luzern mellé a Rigi-re. Már jó ideje tervezzük, mert csodás a panoráma a hegyről a Vierwaldstattersee-re és a hely igazi túrista paradicsom. Kiépített utak, vendéglők mindenütt. Mi felvonóval mentünk fel Kaltbad-ig onnan pedig a csúcsra és vissza, de lehet vonattal is menni végig.

Mondjuk az egész belefért kb 4 órába ebéddel mindennel, szóval eléggé light-osra sikerült, de azért jó volt. Az út maga végig panoráma nem győztünk benne gyönyörködni. Majd ha jön hozzánk valaki elmehetünk együtt ide, mert közel van és nagyon szép.

Kyburg

Ma eredetileg Rigi-re készültünk, de aztán időhiány miatt (elment volna az egész nap vele) inkább maradtunk a szokásos vasárnapi takarítás-főzésnél. Viszont azt se akartuk, hogy ilyen szép időben csak itthon üljünk, így reggel kitaláltam menjünk el Kyburg-ba.

Ez egy kicsi Burg Winterthurtól kb 20 percre kocsival. Az útról már láttuk máskor is és valakinek a blogján is olvastunk róla. Nem számítottunk semmi extrára, kicsi falu pöttömnyi "szokásos" burg-al. Ehhez képest nagyon kellemes meglepetés ért minket, mert egészen nagy volt a vár és nem csak a tipikus 3 szobás beredezés volt benne, hanem az összes helységet meg lehetett nézni (konyha, nappali, szalon, hálók, torony - kilátó, börtön, lovagterem stb). Persze nem egy Eszterházy kastályra kell gondolni, inkább egy középkori várra olyasmi, mint ami Meersburg-ban is van. Sőt most hogy belegondolok több minden van benne, mint a Meersburg-iban. Ráadásul interaktívan van berendezve, zenével, képekkel ilyesmi. Találtunk pár magyar vonatkozást is, valamelyik lovag felesége "Ágnes von Ungarn" volt. Az 1800 években pedig a vár magántulajdonban volt és a tulaj vendégkönyve pont ott van kinyitva, ahol egy magyar látogató is aláírta :) Vicces, hogy nézegettem, hogy honnan jöttek az emberek és véletlen megláttam.

Egyszóval remek volt, el is töltöttünk vele vagy másfél órát mire körbejártuk. Aztán még egy almásrétes kávéval és megvolt a vasárnapi boldogság :) Nagyon örülünk, hogy felfedeztük ezt a helyet, mert közel is van és nagyon szép a kilátás is a környező hegyekre-dombokra. Remek kirándulóhely egy délutánra majd, ha jön hozzánk megint valaki látogatóba!

Svájciak és a sport

Ma a munkahelyemen két kolléga épp a nyaralásról beszélgetett és kiderült, hogy a svájci titkárnőnk idén úgy döntött megmássza a Kilimandzsárót. Csak úgy.... tudjátok simán... miért is ne? Hisz már megmászta a Matterhorn-t meg volt gleccsertúrán a Jungfrau-n, meg amúgy is a múlt nyáron csak valami unalmas bicikli túrán voltak a férjével, szóval idén már igazán rá fér valami jó kis kaland :-) Hát igen, most edz, hogy felkészüljön az 5893 m magas hegyre, bár nem mintha nagyon kéne neki. Tudni kell róla, hogy kb. 50 éves 150 cm és 40 kg és a hipersportos svájciak közé tartozik, akik nem Porsche-t vesznek, mert már ki vannak égve hanem utaznak. Nahát ennyit erről, mert tény hogy mi azért nem vagyunk annyira sportosak, de még ha lennénk is az életben nem lehetne behozni őket. Ezek itt az anyatejjel szívják magukba a mozgást, úgyhogy nekünk csak 30 év hátrányunk van... esélytelen :) Az utcán állandóan futó, bicikliző, korizó emberek csak az alap, a fenti sztorik után megy el az embernek igazán az önbizalma :-) Van hova fejlődni...

Schäfler

Vasárnap elmenetünk túrázni, hogy Anikó megmozgassa magát a 6 napos munkahete után. Már korábban kinéztük Apenzellben a Schäfler nevű csúcsot, hogy majd egyszer megmásszuk és erre most sor is került. Persze csak egy kis túrát terveztünk, mert felvonóval mentünk fel Ebenalpig és onnan másztunk felfelé. Az idő csodaszép volt és napos amit a hatalmas szélnek köszönhettük, ez később a csúcson már nem volt olyan kellemes. Nagyon sokan voltak, kihasználva a közel 20 fokos oktoberi időt. Lefelé jövet visszeérve a felvonóhoz sajnos egy tábla fogadott ami szerint az erős szél miatt a felvonó leállt. Erre nem számítottunk, így sajnos a 300 méter felfele gyaloglás után jött a fekete leves az 1000 méter lefele ami plusz egy óránkba került. Összeségében azért megérte a küzdelem, a látvány magáért beszél:

Walenstadt

Úgy két hete elmentünk Lajoshoz látogatóba és átugrottunk ebédelni Walenstadt-ba. Ez a falu a Walensee másik oldalán van, ezzel kb. szemben kirándultunk legutóbb. Talán még ez a vége a tónak szebb is, mert a hegyek közelebb vannak és magasabbak amitől még gyönyörűbb a látvány. Sajnos miközben ott jártunk szemtanui voltunk egy halálos siklóernyős balesetnek is :((( Légyszi ti ne üzzetek ilyen sportot!

Walensee

Mióta tavasszal elköltöztünk megpróbáljuk bejárni az ország középső részét is, hogy minél több szép helyet lássunk amíg itt élünk. Tegnap elmentünk a Walnesee-hez amit már régóta tervezünk. Ez egy igazi üdülőparadicsom, mert a tó 2000-es hegyek között van és csak kis faluk férnek el a tó partján. Így aztán nem annyira zsúfolt és klímája állítólag szinte "mediterrán" még kivi is terem. Mi igaz kivit nem, de pálmafákat láttunk ami kicsit vicces volt a mező és a tehénistálló mellett :) Csak pár órára mentünk sétálni, de legközelebb teszünk majd egy túrát is egy kis hajókázással egybekötve.

Jungfrau

Tavaly januárban egyszer már elmentünk a Jungfrau alá, de akkor csak a Kleine Scheidegg-ig jutottunk, a csúcstámadás halasztódott mostanáig. Anikó névnapját Lauterbrunnen-ban-ben ünnepeltük, majd másnap reggel korán keltünk és felmentünk a felső kilátóhoz. Remek volt, de kell rá időt szánni, 4 óra vonatozás meg amit még fent tölt el az ember, mert itt fent is van ám program bőven. Fent is bő 3-4 órát elvoltunk, lehet jégmezőn, jégbarlangban mászkálni, kilátóba liftezni, fényképezni, gelccsertúrázni, napozni, szánkózni, szóval kell rá idő, nem csak egy sima csúcs ahonnan körbenéz az ember aztán lemegy. Lent a völgyben 25 fok volt, fent -6, hó és napsütés. Le is égett az arcom, most hámlik a bőr. Azért nem fogunk gyakran menni, a teljes árú jegy 160 CHF / fő, de egyszer megérte.

Tavasz?

Ma úgy volt, hogy elmegyünk szánkózni végre, mert már régóta tervezzük. Tudom hülyén hangzik, mert mindenki a tavaszt várja már és elege van a télből, de mivel februárban nem jutottunk el (Gábor "projektje" miatt) ezért gondoltuk majd most. Az idő is jónak ígérkezett, mert hogy itt is visszajött a hideg szóval gondoltuk jó lesz. Hát nem :) Arra ébredtem, hogy orkán erejű szél süvít kinn és mikor kinéztem még csak szállingózott a hó később viszont a látási viszonyok 0-ra csökkentek. Kirándulás lefújva, ki nem teszem ma a lábam a házból a -3-ba ekkora szélben, mert ha itt ez van mi lehet feljebb (-10 megnéztem)! A nőnapi virágom az asztalon jobban néz ki nem? :)

Appenzell túra 3.

Tegnap megint elmentünk Appenzell-be túrázni, de persze nem ment ez nálunk olyan egyszerűen. Először is a szokásos menjünk-ne menjünk dilemma részemről reggel 10kor, amikor Gábor még az ágyban :) Aztán csak elindultunk kb 12.30-ra ott is voltunk. Pont ment a felvonó amire először szálltam fel életemben. Túléltem, sőt nem is volt annyira gáz, úgyhogy egy dolog kipipálva, legközelebb is jöhetünk erre. A fentről ilyen volt a látvány, alul a tóval ahová indultunk.

Még itthon megnéztük milyen útvonalak vannak a hegygerincen, mert eddig még csak lent a völgyben a tóig mentünk meg vissza. A terv annyi volt, hogy felmegyünk felvonóval, onnan le a tóhoz és onnan le a kocsiig. Eddig egyszerűen is hangzik, de persze kitaláltuk, hogy nehogy már a kis "easy" két órás rögtön lemegyünk verziót válasszuk, meg persze az nem is ott visz le a tóhoz amerre mi szeretnénk. Menjünk a másikon amit nehéz belőni, hogy melyik is az igazából kb 3 óra, jó lesz az:) No persze több baki is csúszott a tervbe, először is a "nehéz belőni út" abból állt, hogy elindultunk és tök feleslegesen tettünk egy majdnem teljes kört. Persze ezt menet közben még nem tudtuk. Aztán minden kereszteződésnél a táblák alatt dilemmáztunk egy sort, hogy melyik utat válasszuk. Ehhez hozzátenném, hogy itt tényleg nem kell térkép ki van táblázva jól minden, menetidővel együtt. Meg van egy csomó vendégház, úgyhogy csak mi tudjuk ezt így túlbonyolítani. Szó mi szó a lényeg, hogy jól "elsétálgattunk" ami abból állt, hogy fel-le térdig érő hóban, ragyogó napsütésben kb 18 fokban mászkáltunk egy hegygerincen :)

Igen hóban, merthogy azt láttuk a webcam-en hogy fenn hófoltok vannak, de persze arra a fene se gondolt, hogy az a kis hó a hegyoldalon pont a jó kis ösvényen áll meg kupacokba rendeződve. No itt aztán volt egy pont ahol sikerült ráparáznom "a mindjárt lecsúszok az ösvényről", mert a hó az ugye olvadt, meg nem volt hová lépni ... meg "hol van már a lefelé út, mert hogy k-ra elmentünk a fenébe felfelé" című történetek (a harmadik képen az a szürke folt én vagyok). Persze Gábor se volt semmi, amikor néha belesüllyedt combig a hóba és alig bírt kijönni ... hátulról nézve majd halálra röhögtem magam, csak utána észbe kaptam hogy ott nekem is át kell mennem.

Persze aztán happy end a vége és leértünk egy "soha többé nem jövünk erre" típusú lefelé szakasz után. Beültünk a kis vendégházba, ettünk gyorsan egy Pommes-Wurst-ot és 6-kor leindultunk a kocsihoz totál kicentizve, hogy sötétedés előtt beszálljunk a kocsiba :)

Säntis

Ma elautóztunk megint Appenzell-be, de ezúttal a hegy másik oldalára és felmentünk a Säntis-re. Rövid képes összefoglaló következik:
1) Oda mentünk fel a felhők közé, a felvonóba 70 ember fért, negyed óránként járt, és a parkoló szinte tele volt mire odaértünk:
2) Megnéztük a régi vendégházat, örültünk a tiszta időnek, és élveztük a kilátást meg a havat.
3)Aztán az új épület felé vettük az irányt:
4) Az új épület amúgy eléggé futurisztikus, a tetején lévő rakéta egy 123 méteres rádió/TV átjátszó torony (az hiszem):

5) Majd kajáltunk egyet az egyik teraszon. Az étterem bejáratánál volt egy kép, nem tudom mit ábrázol, de érdekes, lehet szájjal való kötélhúzás, egymás szájából kaját kievő helyiek, szivarozó svájciak, vagy fogmosásra buzdító reklám:
6) A teraszon itt is voltak kajára vadászó madarak, az egyik le is szart. Apu szerint azért szartak le mert smucig voltam és nem adtam nekik a sült krumplimból. Remek volt.

Tejben-vajban

A múltkori appenzelli képek közül ez kimaradt: lehet kempingezni meg tejben vajban fürdeni a Seealpsee mellett. A képet direkt nagyban töltöttem fel, hogy el lehessen olvasni a svájci német üzenetet. A Molkebad egyébként 35-40 fokos tej-víz keverék, ellátja a bőrt tejzsírokkal, hamvassá teszi, javítja a folyadékáramlást éssatöbbi. Google: Molkebad.

Pilatus 2

Múlt hétvégén felmentünk Dórival meg Krisztiánnal a Pilatusra. Az időjárás kegyesebb volt mint a múltkor, tiszta volt az ég és el lehetett látni a Jungfrauig is.Mikor felértünk történt egy baleset. Egy siklóernyős felszálláshoz készülődött, majd annyit láttam, hogy az ernyője a teraszon a látogatók között, huhogás, a fickó meg az épület alatt fekszik, valószínűleg nekicsapta a szél az épület oldalának. Na ezért van az, hogy ez a sok ember itt nem a hegyekben gyönyörködik.Aztán jött a mentőhelikopter és ismét özönlött a tömeg, hogy az első sorból lásson mindent, hátha a helikoptert is közéjjük tolja egy széllökés - akkor tutira bekerültünk volna a híradóba.Lefelé menet észrevettünk egy táblát, mely szerint jegy nélkül utazni "unfair". Nem törvénytelen, nem az XX paragrafus, rendelet vagy az utazási szabályzat megsértése, hanem "unfair". Figyelem, a BKV viszonylatain érvényes menetjegy vagy bérlet nélkül utazni illetlenség és nem korrekt dolog!

Appenzell túra 2.

Tegnap elmentünk kirándulni megint Appenzell mellé a Seealpsee-hez. Gondoltam én nagy okos, hogy a "hegyekben" biztos nincs olyan meleg, de persze tűzött a nap úgyhogy nem fáztunk. Ezért aztán megint csak egy kis kört mentünk, de az is jól esett. Ránk fért már egy kis mozgás az tény. A hely még mindig gyönyörű, rengetegen voltak kicsik-nagyok és öregek vegyesen. Lehet, hogy csak a nemzeti ünnep miatt, de lehet hogy mindig ennyien vannak nyáron. Mindenesetre mostmár tényleg eltökéltük, hogy jövünk sűrűbben is, mert van egy csomó túraútvonal és a látvány magáért beszél. Egy kis ízelítő:

Izland +pár dolog

1) Már kifelé a gépen találkozunk 66°North reklámokkal (aki akar izlandi beszédet hallani az nézze meg a honlapjukat), és kint is eléggé nyomatták ezt a márkát nekünk, a turisztoknak. Ez egyébként egy outdoor márka, csak kicsit egzotikusabb errefelé mint a Mammut, vagy a Jack Wolfskin amiben a németek nyomulnak. Cool reklámjaik vannak, gondoltam veszek is magamnak egy polárt, csak még mindig nem szánok egy polárra 50k HUFt egy kabátra meg 100k HUFt. Van viszont webshopjuk, és van boltjuk Svájcban is. Talán majd egyszer. Plakát a reptéren. Utolsó esély a hazatérő turistának a vásárlásra, mert ugye a reptéren is van boltjuk (gyanús). Izlandikumként vettem Opal-t és Brennivín-t. Utóbbi a fekete halál, izlandi schnapps, és a story szerint azért lett fekete a címkéje is, hogy unattraktív legyen és eltántorítsa az embereket az alkoholfogyasztástól.
2) Izlandban amúgy az is jó, hogy mindenki beszél angolul, és a többség ráadásul jól. Ide tartozik a bolti pénztáros néni is. Néha betértünk a turisták helyett az izlandi átlagembernek szánt boltokba is. A legtöbb márka ismerős volt, viszont volt pár izlandi piacra szánt izlandi termék. A piac kicsi, nekik nem jut annyi a designos csomagolásra. Vettünk kakaós tejet vicces dobozban.3) Reykjavikban fejlesztik az EVE-Onlinet. Már felfüggesztettem az accountomat, pedig már volt Navy Issue Apocom is. Egy évvel korábban még elzarándokoltam volna feléjük egy fotó erejéig. Érdekes, hogy IT cég, de nem valami elővárosi ipari parkban vannak, hanem a kikötőben, pont a turisták szájában.
4) Fontolóra vettem az Izlandi munkavállalást is, csak a válság ellenére drágák az ingatlanok, kevés a SAPos állás, és Anikó sem rajongott az ötletért. A dolog hamvába halt.