Android

Új telefonom van. Dolog előzményei még decemberre nyúlnak vissza, mert akkor adtam le a céges telefont, helyette pedig kellett valami más. Újra szolgálatba állt a svájci privát prepaid kártyám és a régi SE K600i, ami ugyan jó régi, már lassan 5 éves, de még mindig bírja a strapát. Két(3) baj volt ezzel a megoldással:
1) az akksi már nem a régi, Bluetooth-al egy nap alatt lemerül, ami most gáz, mert sokat vezetek
2) sokat telefonálok lakásügyben, és idegesített, hogy minden hívás 80 Rappen, és állandóan tölteni kell az egyenleget
+1) a kamerája is vacak, márpedig megszoktam, hogy a blogra a telefonnal fényképezek.

Gondoltam veszek egy olcsó Sony-Ericsson-t megint, Anikó húzott az iPhone felé, mert neki bevált, tényleg jó kis telefon, és akkor egységes lett volna a családban a töltő. Komoly szempont. Mi is szabványosítunk. Meg ami netes telefont próbáltam Samsung/LG/Sony, az mind kaka volt az iPhone-hoz képest. Aztán kijöttek az első hírek a Nexus One-ról, néztem videókat, előjött a veszélyes kütyümánia, és megtetszett. Aztán kiderült, hogy Svájcban még várni kell rá kicsit - sokat, már ha előfizetéssel akarom venni, készpénzre meg szvsz nem érdemes, mert 1) 100k-t elvből nem adok telefonért 2) ha adnék is, a Swisscom akkor sem adná olcsóbban az adatcsomagot, a havidíj ugyanannyi, adatcsomag nélkül meg ugye nem érdemes netes telefont venni.

Szóval olvasgattam cikkeket, teszteket, speckókat, kiderült az is, hogy az egyik kollégának HTC Hero-ja van, azt is megtapiztam, és a kolléga büszkén mutogatta az Android Marketet. Végül úgy voltam vele, hogy nem érdekel, hogy TFT vagy Amoled a kijelző, hogy mekkora a felbontása, a PDA-m is tök felesleges volt a 640x480, meg az se, hogy milyen erős a processzor benne. Mikor lemerült a prepaid egyenlegem, bementem a legközelebbi Swisscom Shopba és vettem egy 2 generációval korábbi Androidos telefont komoly 1 CHF-ért: HTC MagicKértem egy működő pédányt, mire
az eladó csávó büszkén elővette és odaadta a sajátját (ez az Androidos is valami titkos összetartó kisebbségi gang, mint az Alfások, vagy mint a monoklis összekacsintó csávók a Fight Club-ban), neki is ilyen van ami azért jelent valamit, és hát látja ő, hogy én is közibük akarok tartozni. Meg lesz rá 2.0 frissités is. Odaadta, hogy próbálgassam, de a kisbabája volt a háttérkép, én meg nem szívesen turkálok mások telefonjában, így aztán nem szívesen próbálgattam. Azért tetszett. Közben jött egy fiatal Kundin, hozta az iPhone-ját, érdekes baja volt: minden ikont kétszer akkorában rajzolt ki mint amekkorába kellett volna, mintha bekapcsolt volna valami zoomolos accesibility-s cucc. Eladó csávó resetelte a telefont, ugyanolyan bazinagy maradt minden, de mivel a felső részt látta csak, nem tudott lescrollozni, hogy unlockolja a telefont. Ment is a szervízbe. Aztán jött vissza Androidot mutogatni. Hát igen, az iPhone.

Amúgy nagyon hülye/furcsa/vicces dolog úgy telefont venni, hogy az ember már készítené a bankkártyát a fizetéshez, aztán mégis inkább betúrok az apró közé 1 frankért.

A telefon amúgy bejött, van egy-két dolog ami döcögősebb rajta mint az iPhone-on, a scrollozás nem olyan jó, két ujjas zoomolás sincs, a gyári csengőhangokra való ébredés is horror, meg néha kicsit akadoznak a dolgok. De tetszik, hogy sokkal jobban testre szabható, az is, hogy egyből megkapom a leveleimet, és ki lehet lyukadni a linuxos filerendszerbe. Na meg a nagy vonzerő, hogy később programozhatom is, majd az XBox után talán fogom is. Anikónak is tetszik. Neki azért mert ez kisebb, könnyebb és csajosabb mint az iPhoneja. (Hát igen, a boltból kifelé gyalogolva én is gondoltam arra, hogy a fehér telefon lehet hogy mégsem annyira kúúl hanem mégis inkább csajos = buzoid.) Anikó pedzegetett valami cserét is, de inkább leállítottam. Aki fogékony a bütykölésre meg a linux kernel verziószámra annak Android, az összes többi jobban jár az iPhone-al. Szerintem annak kifinomultabb az usability-je.

Telefon

Beruháztunk Anikónak egy telefonba, lecserélve az MBudgetes megoldást. Az új telefon egy iPhone 3GS lett, amit még Júni 17-én rendeltünk meg, pár nappal a premier előtt. Engem nem hatott meg az iPhone, a premier dolog is csak azért érdekes mert 1) nem tudtuk hogy akkor van 2) emiatt csak várólistára kerültünk, a premier napjára kapott készletet ugyanis már lefoglalták jóval előttünk. A mienkét Júni végére ígérték - hát, ma hívtak, hogy átvehetem. Holnapig fenntartják. Remek, mázli hogy itthon vagyok. Volt még egy gond: mikor megrendeltem a telefont, és áthozattam Anikó régi MBudget számát a Swisscomhoz, akkor úgy intéztem, hogy a legkevesebb zsozsóért elvihessük a telcsit, cserebe a legnagyobb havidíjért. Közben meggondoltuk magunkat, legyen nagyobb a kezdőösszeg, cserebe alacsonyabb a havidíj. Mivel a Swisscom még a Matávnál is nácibb cég nem hittem benne, hogy sikerül 3 hét távlatában módosítani a szerződést és a csomagot, pláne kisebbre váltani, de sikerült. Az ügyintéző betelefonált a központba, ahol jóváhagyták a dolgot, majd nekiállt a rendszerben is rögzíteni a dolgokat. Azaz csak áll volna, mert a rendszer nem működött. Elnézést kért, felírta a dolgokat egy PostIt-ra és felragasztotta a monitorra, hogy majd később elintézi. Bazz, ha ezt a CRMes kollégák látnák! Fizettem, távoztam, és úgy voltam vele, hogy ha a cetlis dolog mégsem működne, akkor még mindig ott a számla a kezemben. Egyébként az is kiderült, hogy a Swisscom szerint német állampolgár vagyok, amit nem tudom honnan szedtek. Sebaj, most az a lényeg, hogy az iTunes installálva van és megvan a kütyü is, originál bontatlan dobozban. Este lesz egy kis meglepetés a munkában megfáradt feleségemnek. :)

Van Internetem!!!

Reggel amíg dolgoztak az elektromos szerelők, jött az SMS a Swisscom-tól, hogy aktiválták a telefonvonalamat. Ez szép és jó, de tárcsahang még mindig nem volt, a Swisscom által ígért szerelő cég pedig még mindig nem hívott. 1 hét kevés volt nekik. Így hát felhívtam én őket. Kezdem megszokni, hogy itt így mennek a dolgok.
Amúgy itt vannak két sarokra tőlem, és elhatároztam, hogy ha arra hivatkoznának, hogy le vannak terhelve, meg majd következő héten, akkor sírok nekik egy sort a munkáról a nagy szükségről, és kilátásba helyezek egy kis extrát is - esetleg. De nem volt ilyesmire szükség, délután kijöttek, bekötötték a lépcsőházban lévő dobozban a telefont és már ment is a Net.

Azaz kicsit tökölni kellett a beállításokkal, még a Swisscom ügyfélszolgálatát is fel kellett hívnom.
Ott kiválasztottam az angol nyelvet, eljutottam egy ügyintézőig, aki aztán franciául akart beszélni. Kérdem, hogy beszél-e angolul: "Yes, a little". Ilyen a Swisscom angol ügyfélszolgálata. Angolul folytattuk, de sem szakmailag, sem nyelvileg nem volt a csúcson a fickó. Az volt az érzésem, hogy mégsem francia, és hogy csak félrehallottam volt az első mondatát. Valójában a Swisscom outsourcingolta a Helpdesk-et, és én egy indiaival beszélek, aki valahol Bangalore-ban ül. Ma tölti az elő napját az irodában, ahol mindenféle előzetes tréning nélkül ráadták a headsetet, hogy fogadja a hívásokat, és segítsen az ügyfeleknek. Egyébként indiaiból is sok van idekint.
Jó volt valakivel végre angolul beszélni. Ugyan segíteni nem nagyon tudott, de adott egy jó tippet és a probléma végül megoldódott.

Este elrohantam WIFI routert venni, meg vettem egy gagyi telefont is 9 CHF(ha már van vonalam) és mivel összegyűltek a dobozok, kábelek, adapterek az ajtóban, ezért a poszterragasztó segítségével az egészet felapplikáltam a falra. Ilyen lett:

Rend a lelke mindennek, elvégre Svájcban vagyunk.
És ami a legfontosabb, hogy VAN NETEM!!! :) :) :) MegaHurrá!
Haza tudok telefonálni Skype-on, tudok magyat TV-t nézni, és már Anikót sem csak hallom, hanem látom is a webkamerával. Lehet játszani, You Tubeozni, EVE-zni, vagy csak úgy korlátlanul szörfözni és letölteni. Ahogy megszoktam. Jó dolog az Internet.


Ami a pénznyelő Sunrise prepaid modemet illeti: 100 CHF-ért vettem, utána 3 hét alatt további 170 CHF-et fizettem a lassú és rossz internetért. De más nem volt. Most nyugdíjba megy. Utazás közben tartalékként azért még jó lesz. Maradt rajta 20 CHF.

Bye-bye Sunrise!

Swisscom: céges telefon, ADSL

A Swisscom az ország Matávja, vagy "T"-je ha úgy jobb. Rajta kívül még két nagyobb szolgáltató van, az Orange és a Sunrise, meg sok kisebb helyi.

A céges telefon kiválasztásával nem sokat tököltem. Legyen Sony Ericsson, mert azok mernek 1 évnél több garanciát adni a telefonjaikra (na jó, a Nokia is, de az egy másik világ), és nem megy tönkre a telefon még 2 év után se. Most is az van. A jó öreg K600i tovább bírta mint az előző 3 Simensem együttvéve. És még mindig megy.
Szóval legyen SE, legyen benne Bluetooth a headsetem miatt, és legyen benne kamera. És férjen bele a céges keretbe ami 250 CHF, hogy ne kelljen privát ráfizetnem. Az eladó megmutatta a választékot, és rámutattam egyre: C702, potom 99 CHF.
Még soha nem választottam ilyen gyorsan és felületesen telefont. Csak az volt a lényeg, hogy beszélni tudjak rajta.

Egyébként a cégnél most mindenki iPhone-t választ, aztán bent bütykölik, nyomogatják. Látszik, hogy nem bírnak vele betelni. Én is eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó is lenne egy iPhone, van benne GPS, meg minden. Olyan szép. És Cool. Csak arra várni kell 3 hetet, és rá kell fizetni 100 CHF-et.
Aztán ahogy megnéztem a Sony-t, kiderült, hogy van benne GPS, Google Maps, autófókuszos, arcfelismerős 3.2 megapixeles fényképező ledes vakuval, 3G internet, ja és csepp, meg por, meg ütés(?) álló. Legalábbis a leírás szerint.
Mégis jó lesz ez, még akkor is ha, régimódi gombokkal működik.

Aztán megrendeltem még a privát ADSL-t is otthonra. Kell hozzá telefonvonalat is rendelni. Csak csupasz ADSL nincs. És ha nem tudom megmondani az előző bérlő nevét akkor ki kell küldeniük egy szerelőt. (felhívhattam volna az ingatlanirodát, de ahogy a fűtést intézték, hát, inkább fizetek a szerelőért). Felveszik az adataimat, péntekre aktiválják a szolgáltatást, és addig még a szerelő is fel fog hívni, hogy mikor jöhet. Szuper. Talán lesz hamarosan rendes netem, nem csak ez a szar prepaid 3G Sunrise fos.