A vulkán

Nem megyünk ez már eldőlt. Egy darabig még vaciláltunk, hogy mi legyen kocsiba üljünk vagy sem, de aztán győzött a józan ész és maradtunk. Gábor megy két hét múlva egyedül, mert én akkor nem tudok (amikor meg nekem lett volna jó akkor meg ő nem tudott volna). Ez van, szüleim úgy is jönnek júniusban, túlélem. Meg aztán ki tudja mit hoz még a jövő, kicsit úgy érzem ez se véletlen volt hogy maradtunk most. Legalább alszunk végre egy nagyot az biztos :) A bűnösről pedig itt egy kép, ilyen volt tavaly júniusban a "kicsike": Ezen az úton pedig most biztos nem lehet járni, valószínű ez a folyó emelkedett meg 3 métert. Ez a farm meg ki tudja létezik-e most... kár, pedig Gábornak nagyon tetszett:-) Sebaj legalább láttuk ezeket a csodálatos helyeket és nem akkor tört ki amikor ott voltunk!

Izland +pár dolog

1) Már kifelé a gépen találkozunk 66°North reklámokkal (aki akar izlandi beszédet hallani az nézze meg a honlapjukat), és kint is eléggé nyomatták ezt a márkát nekünk, a turisztoknak. Ez egyébként egy outdoor márka, csak kicsit egzotikusabb errefelé mint a Mammut, vagy a Jack Wolfskin amiben a németek nyomulnak. Cool reklámjaik vannak, gondoltam veszek is magamnak egy polárt, csak még mindig nem szánok egy polárra 50k HUFt egy kabátra meg 100k HUFt. Van viszont webshopjuk, és van boltjuk Svájcban is. Talán majd egyszer. Plakát a reptéren. Utolsó esély a hazatérő turistának a vásárlásra, mert ugye a reptéren is van boltjuk (gyanús). Izlandikumként vettem Opal-t és Brennivín-t. Utóbbi a fekete halál, izlandi schnapps, és a story szerint azért lett fekete a címkéje is, hogy unattraktív legyen és eltántorítsa az embereket az alkoholfogyasztástól.
2) Izlandban amúgy az is jó, hogy mindenki beszél angolul, és a többség ráadásul jól. Ide tartozik a bolti pénztáros néni is. Néha betértünk a turisták helyett az izlandi átlagembernek szánt boltokba is. A legtöbb márka ismerős volt, viszont volt pár izlandi piacra szánt izlandi termék. A piac kicsi, nekik nem jut annyi a designos csomagolásra. Vettünk kakaós tejet vicces dobozban.3) Reykjavikban fejlesztik az EVE-Onlinet. Már felfüggesztettem az accountomat, pedig már volt Navy Issue Apocom is. Egy évvel korábban még elzarándokoltam volna feléjük egy fotó erejéig. Érdekes, hogy IT cég, de nem valami elővárosi ipari parkban vannak, hanem a kikötőben, pont a turisták szájában.
4) Fontolóra vettem az Izlandi munkavállalást is, csak a válság ellenére drágák az ingatlanok, kevés a SAPos állás, és Anikó sem rajongott az ötletért. A dolog hamvába halt.

Izland összefoglaló

Utolsó izlandi napunk nem volt valami eseménydús, reggeli után megnéztünk egy helyi bevásárlóközpontot aztán már mehettünk is a reptérre. A gép késett, és visszafele is beiktatott egy megállót Frankfurtban. Közben nem ment a légkondi és a gépet sem lehetett elhagyni, szóval nem volt valami jó a hangulat.
Pár érdekesség így a végére:
- Az időjárás meglepően napos volt, az első nap volt a legjobb (20+ °C), a második nap végig esett (10 °C), utána viszont végig felhős-napos időnk volt (18-20 °C), még leégnünk is sikerült
- Az egy hét alatt ellőttünk kb. 2100 képet, ami kb 14 GB raw-ban. Notebook-ot vittünk, így nem telt be a kártya. Egyébként minden hotelben és vendégházban volt ingyenes WIFI
- És nem csak a WIFI volt ingyé, hanem a parkolóhely és a WC is. A legtöbb (máshol turistakopasztásra specializálódott) látnivalónál, és még Reykjavík központjában, a Hallgrímskirkja tövében is ingyé parkoltunk és pisiltünk. Európa után ez is fura, de jó.
- Hallgrímskirkjat egyébként pont felújították, sajna ez nekünk kiesett:
- A fehér éjszakák nem voltak zavaróak, a hotelek meg fel vannak szerelve sötétítőfüggönnyel. Sőt, igazából jó is volt, hogy este későig lehetett nézelődni, túrázásnál sem kell sietni mielőtt "ránk borul a sötétség". Ilyen volt (Hellisandur) éjfélkor és reggel
- A kemény telekre és a zordabb vidékekre az autópark viszont jól utalt. Európai szemnek sok a terepjáró és sok a nagy amerikai batár. Sok turista kis autókkal mászkál, Yaris, Swift, Corsa és hasonlókkal. Mi Corsa-t foglaltunk, de csak egy Hyundai Getz jutott, és nem volt élvezet a mi kis kocsinkkal olyan behemótok között autózni aminek a platójára simán felférnénk. Kb a méretek:
- Mondtam már, hogy sok a nagy + amerikai kocsi? Ilyenek pl:
- Az országban amúgy vonat nincs, belső repülőgépjáratok vannak, egyébként meg marad a kocsi és a ritkás távolsági buszhálózat mint közlekedési eszköz. Sokan stoppolnak is. Buszból van többféle, többségük fel van készítve a terepviszonyokra. TREX(?) 356-os járata, épp kis pihenőt tartanak:
- A legtöbb út egysávos, max. sebesség 90. A sziget partján körbevezető 1-es főút aszfaltozott, de találtunk azért "gravel road"-ot is, ami amolyan murvás földút, ami tud rázós is lenni. A kis Hyundai azért bírta a strapát. A sziget belsejébe amúgy a kölcsönzők csak "highland" képes terepjárókkal engedik be az embert. Néhol vannak az út mellett juhok / birkák, amik rátévednek az útra is. Nem tudjuk egyébként, hogy ezek vadon élnek, vagy van gazdájuk és csak nomád módon kitették őket a nyárra, mindenesetre nagy csapatok helyett családias gruppokban legelésztek. Papa, mama, gyerekek, ja, és a dudára nem reagálnak. Gravel road és állatok:
- A gravel raod-on szerzett sérülésekre külön bizit kellet kötnünk, a bérautók pedig fel vannak matricázva "reported damage" feliratokkal. (sebtapaszok)
- Izland egyébként kicsivel nagyobb mint Magyarország, viszont csak 300 ezren lakják. Ennek is a kétharmada Reykjavík környékén él, ergo a népsűrűség a többi helyen iszonyat alacsony. 100 kilométereket lehet autózni nagyobb város nélkül (benzinkútra jó figyelni) amikor meg mégis jön valami akkor kiderül, hogy a helyi központ egy 1000 lakosú város, a következő faluban pedig 300-an laknak. Láttunk kihalt falut, és kihalt halászkikötőt is. El se tudom képzelni milyen lehet egy ilyen távoli és kihalt helyen élni. A nyugi és a csend nekem bejön, de a helyiek szerintem tutira utálják és depressziósak. Utcakép, Olafsvík és Hellissandur:
- Benzinkutaknál maradva: vidéken automata kutakat láttunk, nem árt hozzájuk egy bankkártya.
- Természeti látnivalóval rogyásig van az ország. Láttunk 2 gejzírt, 3-4 gleccsert, a vízeséseket, lávamezőkez és hegyeket pedig már nem is számoltuk. Annyi van belőlük, hogy a végén már meg se álltunk olyan helyek mellett amiket pedig otthon megcsodáltunk volna. Sok helyen vannak ebédlőhelyek az út mellett, főleg olyan helyeken ahol érdemes megállni és kattintani egyet. Viszont nincsenek hülyebiztos svájci módon kitáblázva (még 1000 méter, még 500 méter, még 100 méter, na most itt vagy), csak annyi van, hogy ebédlőasztal 500 méterre, aztán figyelhet az ember, hogy pontosan hol is.
- Dritvík tengerpartján és Hellissandurban is voltak emelőkövek, amivel anno a halászok lemérték az erejüket. Aki a második követ fel bírta emelni az már mehetett hajóra dolgozni.
- Reykjavík egyébként tök nagy ahhoz képest, hogy mennyien laknak benne. Alacsonyak ez épületek, és jól szét van húzva a város, sok a köztes zöldterület, persze területük van bőven. Ez a része bejött.
- Viszont nincsen sok látnivaló. Egy napot szántunk rá, és bőven belefért a lényeg. A városházán van egy 3d domborzati térkép Izlandról 1:50000-ben szóval elég nagy, meg van 2 múzeum.
- Az Izland történetét bemutató kb. Nemzeti Múzeum nem túl nagy, viszont új és jó (nyert valami díjat is). Van egy interaktív része a gyerekeknek, ahol lehet páncélinget emelgetni, korabeli ruhákat próbálni és szemüveges vikinget fényképezni.
- A történeti bemutató végén volt egy rövid kiállítás a 20. századi tárgyakról, ott olyan érdekességek vannak, mint a gúla formájú dobozos tej (nekem annó az orosz könyvemben rajzoltak piramisokat a kokó és a molokó helyére, már tudom honnan ered a dolog, a bal alsó sarkot tessenek figyelni)vagy van itt korabeli hordozható számítógép, és az első Björk lemez a 70-es 80-as évekből.

- Hallottunk egy harmadik múzeumról is, ahol mindenféle állat pénisze van kiállítva, de ezt inkább kihagytuk, pedig van állítólag bálnapénisz is.
- A reykjaviki parkolásról már írtam, az igazsághoz hozzátartozik, hogy a főutcán láttunk parkolóórákat, de aki nem tud egy utcával arrébb parkolni az fizessen. Láttunk elektronyos autóknak való parkolóhelyet:Izland érdekessége, hogy energiaszükségletének 70%át maga fedezi, hála a sok vízesésnek és a geotermikus gradiensnek. Lehet látogatni geotermikus erőművet is.
- A WC viszont tényleg ingyen van ott is. Ilyen egy ottani full automata WC. Kicsit suicide booth érzés volt benne lenni. Használat után kipucolja az egész kabint, ami tovább tart mint maga a pisilés.
- És láttunk Indiana Jones kocsiját is:

Izland 6

Ma körbejártuk Reykjavikot, de meg kell mondanom szerintem közel sem olyan érdekes mint azt az útikönyv írja. Persze minden csak nézőpont kérdése, mert Gábornak nagyon is tetszik. A kötelező köröket futottuk: parlament és városháza a tóparton, sun voyager, nemzeti múzeum, a nagy templom viszont éppen felújítás alatt volt. Délután elmentünk a Perlan-ba, ami a város termálvízgyűjtője tetején kilátóval és étteremmel, mellette a reptér :) és egy mű-geysir. Végül pedig egy skanzen szerűség, ahol zárásként helyes házakat láthattunk a különböző korokból. Ezzel egy nap alatt ki is merítettük a látnivalókat, holnap kora délután indulunk haza úgyhogy izlandi különkiadásunk ezzel véget is ért. Majd még írunk összefoglalót, ha lesz erőnk.

A szobor azt az izlandit ábrázolja, aki úgy 930 körül felfedezte Amerikát :) Vajon ehhez a spanyolok mit szólnak.

Izland 5

A félszigetről visszafelé mint azt vártuk találtunk néhány érdekességet. Volt egy kis vulkáni kráter, amire fel lehetett mászni, rengeteg sziklás tengerpart, ahol madarak fészkeltek. Szinte minden kilométeren volt egy szép partszakasz, kiránduló utakkal, templommal. Késő délután pedig megérkeztünk Reykjavikba az utolsó állomásunkhoz, hogy holnap felfedezzük a várost.

Izland 4

Ma feljöttünk ÉNY-ra a Snaefellsjökull vulkánhoz. Ez egy félsziget a közepén a hófödte vulkánnal (1446m) és a teljes nyugati része nemzeti park. Idefelé átjöttünk egy szoroson, illetve egy 4 km-es alagúton amiről mi azt hittük, hogy majd híd fog átmenni az egyik partról a másikra, aztán szembesültünk vele, hogy megyünk a föld alá :) Az út egyébként nem volt olyan látványos mint vártuk. Eddig bármerre mentünk folyton megálltunk fényképezni, de itt még a part menti szakaszok se voltak olyan szépek. Ólafsvík halászvárost elhagyva Hellissandur-ban szálltunk meg, de mindkettő "város" elég kihalt, mondjuk nem tudom mire számítottunk itt a világ végén. Kedvünket azonban feljavította a délutáni napsütés (amiben már a vulkán is jobban látszott) és tovább autóztunk a félszigeten a nemzeti parkban. Itt sokkal több volt a látnivaló, találtunk egy kis halászmúzeumot korabeli házakkal, Dritvik-nél egy lávamezős partszakaszon sétáltunk, majd átmentünk a Malarrif világítótoronyhoz. Holnap ezen az úton megyünk vissza Reykjavíkba, mert itt még lesz pár érdekesség.