Na, milyen volt Amerika?

Aha-ha...

• A reptéren váltottunk pénzt, ekkor ért az első benyomás: a pénznek van szaga. Ott még ropogós bankókat kaptunk, amiknek erős új szaga volt, kint aztán szereztük gyűrött, ezeréves, agyonhasznált papírpénzeket is, amik már megfordultak mindenféle kézben, és magukba szívtak egymillió liter izzadtságot. A dollárnak van szaga. És nem jó. Büdös.
• És igen, van olyan is - mint a filmekben - hogy állsz a kóla automata előtt és tuszkolod bele a gyűrött összefirkált egydollárost és imádkozol, hogy elfogadja. Ha nem akkor, pénzsimogatás, ráncok, gyűrődések kiegyengetése a program. És egyszer csak azért tudtunk felszállni helyi BKV-ra, mert volt nálunk egydolláros, amit aztán a sofőrnél lévő automatába gyömöszöltünk. Szóval az egydolláros alap a túléléshez. Ja, és a hitelkártya is erősen ajánlott.
• Ha már fizetésnél tartunk: majd minden szolgáltatás rohadtul borravaló orientált. Erről csak az útikönyvekben olvastam, de furcsa volt megélni. Boríték kikészítve a hotelban, pénztáraknál pénzgyűjtő tálka, pár példamutató dollárral benne (látod turiszt, adakozz, vazze!), meg kis táblácskák, hogy "for the service", "gratutity not included", "for a job well done", blablabla.
• Cserébe az eladók meg a kiszolgáló személyzet - még Svájc után is - iszonyatosan kedves (hajtanak ezerrel).
• Viszont vigyázni is kell velük, marketingben nagyon profik. A mosoly és a kedvesség mellet rámenősek, és ügyesen csinálják. Észre se veszed és rádumáltak pár olyan dologra amit nem is akartál eredetileg.
• Légkondi-légkondi-légkondi. Mindenhol van és mindenhol járatják, ott is ahol nem kéne. Gyakran előáll az a kettősség, hogy a metróperon/utca fülledt mint állat, de bent az épületben/buszon/metróban megfagy az ember.
• Budi: A WC csésze alacsony, lábszáram közepéig ér (van fotó róla) és kicsi a lyuk a WC deszkán. A csészében magasan van a víz, és sok van benne, kész kis tavacska, ami nem részletezendő következményekkel jár. Gombnyomásra beindul a repülőgép hajtómű és leszippant mindent. Egy hotel volt a kivétel, de többiben ilyen volt.
  
• A new york-i taxisofőrök: na, azok tényleg indiaiak/négerek/arabok, többnyire az angolul alig beszélő fajtából, nyomják a gázt mint az állatok és nem erősségük a kedvesség. Leinteni őket viszont igazi sikerélmény.
• A közlekedés NY-ban az olyan pesties (dudálás, össze-vissza rohangáló gyalogosok, taxisok, terepjárók), vidéken meg nyugisabb.
• A vezetés is kicsit más, autópályán vannak szakaszok, ahol lehet a leállósávban haladni, egyes államokban piros lámpánál is lehet jobbra fordulni, a jobb-kéz szabály is valami olyasmi, hogy "ki ért oda elsőnek", és hasonló érdekességek.
• Autóban gyakran ment a rádió. Kb minden második hirdetés valamilyen orvosi cuccot reklámoz: körömgomba elleni kezelés, magánkórház, orvosi praxis, hajhullás , stbstbstb.
• A tankolás is kicsit másképp megy. Vagy full automata (hitelkártya!) vagy készpénzes, litert előre bemondós. Vagy ezek tetszőleges kombinációja. Olvastam, hogy vidéken van nénis-kannás módszer is, de olyat szerencsére nem láttunk.
• Egyszer tankolás közben a mellettem tankoló megnézte a bérautó rendszámát: "Ohio, aha, ezek onnan jöttek, látszik, hogy nem helybéliek" - kb ilyen volt a helyzet.
• Extra meglepetés: az utak kátyúsak. Vidéken jobb volt a helyzet, de Pest egyáltalán nem gáz pár ottani nagyvároshoz és autópályához képest.
• Az egy főre jutó nemzeti lobogók számában szerintem überelik Svájcot. Amerikában amerikai zászló lobog mindenhol. Nemzeti érzés, büszkeség és szerintem becsülik a hadsereget meg katonáikat. Persze ez egy olyan ország amelyik kb most is háborúban áll.
• Gyorséttermek: Rengeteg van. Két nap után (egy meki és egy subway után) elegem volt belőlük, de az éttermi hamburger az jó volt. Többnyire ilyeneket kajáltunk, meg wrap-okat, meg mehikóit, meg salátákat. Anikó egyszer talált krumplipürét az étlapon, rendelt is gyorsan belőle. Egyesek szerint a Starbucks egy f+s. Nem tudom, nem iszok kávét.
• Gyorséttermek 2: Többnyire nincsenek bennük emberek. Aki kaját vesz, az egyből megy is tovább, és csak páran ücsörögnek az asztaloknál. Sok olyan hely is van ami csak Express, és alig van benn pár ülőhely. Voltak pillanatok, amikor kifejezetten hülyén éreztem magam, hogy leültünk egy asztalhoz kajálni és nem a kocsiban ettünk. Sok helyen tálcát se adtak.
• Gyorséttermek 3: Egyszer a semmi közepén egy Wendy's-ben kajáltunk, mi ültünk egyedül az étteremben plusz a személyzet. Közben jött pár vevő, de mindenki megvette a kaját és ment tovább. Aztán bejött egy fiatal srác, körbenézett, vett kaját, majd megint körbenézett és leült ő is. Olyan zavart tizenéves benyomását keltette, ha értitek mire gondolok. Na, akkor arra gondoltam, hogy mindjárt nekiáll lövöldözni és akkor lesz itt "Kóla, puska, sültkrumpli.".
  
• NY-ban vannak olyan utcai, tologatós kocsis hotdog árusok. Igazából árulnak azok minden szart, nem csak hotdog-ot. Nem volt merszünk kipróbálni, de valszeg nem olyan gáz.
• Nemgyorsétterem: Jön a pincér és bemutatkozik. Jó a kaja, mosoly, a vendég a király, cserébe elvárt a 10-20% borravaló (persze, ha csak nem foglalt mindegyik asztal, mert akkor sorbaállás van)
• Kövérség: Láttunk pár nagyon-nagyon abnormálisan durván elhízott embert (az egyik pont egy eladó volt a Mekiben - elgondolkodtató volt) akiket látva elhiszem, hogy az elhízás, nem csak azért van mert valaki sokat eszik, hanem tényleg betegség. Ezeket leszámítva viszont, nem éreztük úgy magunkat, mint két piszkafa aki megérkezik kövérföldére. Szerintem nem kövérebbek mint a magyarok. És van egy réteg amelyik kifejezetten sportos. Elég kiülni bármelyik parkba: fut + biciklizik + görkorizik.
• Négerek: Már leírtam, milyen volt, amikor legelső nap a taxis elkavart egy negyedben, ahol csak feketék laktak. Na az legalábbis "mérsékelten furcsa érzés" volt. A kollégáim (szerencsére csak miután visszajöttem) horror sztorikat meséltek fehérekről akik bekeveredtek a feketék városrészébe. Nem tudom mi igaz belőle. Azok már 10-20 éves történetek.
• Nekem úgy tűnt, hogy bőrszintől függetlenül jól megvannak egymással, és úgy általában sokat/gyakran szobaállnak egymással akár idegenek is az utcán/buszon/boltban/metróban/klotyóban. Nem éreztem ilyenkor rajtuk, hogy "Uramisten, méér szól hozzám, mit akar ez a másik idegen!". Közvetlenek, beszédesek, barátságosak. Igen, a klotyós is egy megtörtént eset. Nincs nagyvárosi elidegenedés. Erre azt mondta a koszovói pincér, hogy itt próbálnak konnektálni az emberek. Persze ettől még lehet hogy van Ku-Klux-Klan is, ők is próbálnak konnektálni, de az messze van, mi meg csak egy töredékét láttuk ennek a bazinagy országnak. Hiába vezettünk majd 2000 kilométert. Az itt semmi.
• NY-ban megéltünk olyat is, hogy a buszon egy (fehér) nő beszólt egy (fehér) dagadt fickónak hogy az miért beszélget olyan hangosan a másik utassal (aki fekete). Két mondta után eljutottak odáig hogy te "szemét republikánus", "mocskos demokrata", onnan meg csak egy lépés volt a "bitch" meg a "fuck". Aztán senki nem lőtt le senkit. Nem tudom, hogy ez gyakori-e.
• NY-ban megéltünk olyat is, hogy a buszon egy piros lámpánál a két ősellenség a buszsofőr (aki egyébként fekete) és a biciklis (aki egyébkét fehér) az ablakon keresztül megbeszélik a világ dolgait, nevetgélnek és "take care"-el búcsúznak. Szóval nem tudom mennyire van itt rasszizmus, de buszozni érdemes. Utálják a politikusokat és szeretik a sportot (hoki, kosár, baseball, foci)
• Amerikában mindenki menő. Azaz mégse. Itt sapka és a napszemüveg nem menőség, hanem népviselet. Nem probléma a fehér edzőcipő, fehér zokni fekete gatya kombó, és a rövid gatya + lábszár középig (esetleg térdig) szépen felhúzott kisimított fehér zokni se gáz. Az amerikaiak lezserek / igénytelenek, nézőpont kérdése. Akármit felvehetsz, nem számít. És leülhetsz benne a járdára, lépcsőre, az se számít. Itt az lehetsz és azt viselhetsz amit akarsz. Vagy csak népviselet. Nem tudom, de jó volt.
• Amerikaiul úgy kell beszélni, hogy kicsit hátrébb öblösebben képezi az ember a hangot, amitől az jó egy oktávval mélyebb lesz. Ez férfiaknál menő-macsó-tökös-gijoes-amerikais, nőknél hormonkezelt-mélyhangú-keletnémetúszónő-amerikais érzetet kelt. Kis nő, mély hanggal. Fura. Törekedjünk arra, hogy ne mondjuk ki érthetően a szavakat, beszéljünk úgy mintha minden nap ezt tennénk és közben még rágózunk is. Beválik. Ha esetleg mégse, és megkérdezik honnan jöttünk, akkor nyögjük be egy random államnak a nevét lehetőleg azt ami a bérautó rendszámtábláján áll.
• Az afro amerikaiak filmbéli eltúlzott vinnyogás és nyávogása meg nem csak vicc, hanem van aki természetesen így beszél. Nem mindenki Morgan Freeman. Az ázsiai amerikaiak meg olyan perfekt szintre is elérhetnek hogy csak hang alapján / telefonon keresztül meg nem mondja az ember hogy ez most milyen fajta. Ja, mondtam már, hogy Amerikában nem csak feketék és fehérek élnek? NY-ban rengeteg volt az ázsiai és latino is.
  
• Amerikában dühöng a kapitalizmus. Örüljenek az európaiak (mi magyarok) a sok-sok nap fizetett szabadságnak, meg az orvosi ellátásnak, nyigdíjnak. Örüljenek - amig lehet.
• Hogy élnénk-e ott? Ez a mási gyakori sztenderd kérdés, amire már megvan a begyakorolt válaszom: "Hát, NY turistaként érdekes és izgalmas, de ott élni szerintem stresszes és zsúfolt. Esetleg vidéken, vagy Bostonban. Amerika meg egyébként nagyon nagy, és sok a szélsőség. Vannak nagyon putri helyek, és olyan kertvárosok és villanegyedek hogy ott még a svájciak is csak néznek".
  
• Amerika egyébként meg nem Amerika hanem US, vagy simán csak "sztétsz". Naponta többször is megkérdezték, hogy "honnan vagyunk", ami aztán remek kiinduló pont egy kis csevegésre (mert ugye konnektálnak, aztán vagy csevegnek ami jó, vagy nekiállnak biszniszelni, ami nem jó). Ilyenkor volt aki egy sima "Europe"-ra is csak annyit mondott, hogy "Wow! Cool!", de sokszor nem érik be ennyivel, tudni akarják az országot (államot). Na ilyenkor nem tudom, hogy a származási vagy a tartozkódási helyet kéne mondani, mert őnáluk aztán végképp elválik e kettő, vagy tök nincs is jelentősége és szabadon választhatok Mo és Svájc között. Mo-t a hungry hungarian poénok miatt nem szeretem, a svájci kollégák meg felvilágosítottak, hogy switzerlandot sweeden-nel keverik, vagy ha épp nem, akkor bejön a képbe a "swiss cheese". Kipróbáltuk mindkettőt. Mo-nál egyszer az egyik boltos benyögte, hogy az utca túloldalán is van egy magyar étterem (nekem nem tűnt fel) és ezt megünnepelendő pacsiznom kellet vele (high five - mint a filmekben) (jaja, mondom: konnektálnak). Svájc-al próbálkozva meg két emberről is kiderült hogy már jártak itt és bjutiful (bern az szép város, hájkingoltam, és van ott egy hegy, hogy is hívják az a hegyet?segitsetek már! (hát, van itt egy pár hegy, de ha bern, akkor tippelek) matterhorn? jungfrau?igen, jungfrau, azaz).

Hát ilyen volt Amerika. Aha-ha.

New York-Zürich

11-kor kijelentkeztünk, otthagytuk a csomagokat a portán és a maradák pár óránkban megnéztük a MoMA-t ami megérte. Volt pár magyar vonatkozású dolog is benne. Ebéd a múzeumban, majd 4-re visszamentünk a hotelba, felvettük a csomagokat és vártuk a Shuttle-t. A délutáni csúcs ellenére pontosan meg is jött. Bepasziroztuk magunkat a többi utas mellé. Anikó leghátra, és meg eggyel elötte. Anikó jobban járt, mert a mellette ülő néni beszélgetős kedvében volt, a mellettem ülő csaj meg 5 percenként elaludt és rámdölt. Felvettünk még egy utast, majd röpke másfél óra alatt kiértünk a reptérre, úgy hogy a sofőr mindent bevetett amit csak tudott (kanyarodósávban való előzés, autópálya kihajtón tökig előre a sor mellett, majd a legvégén vissza, és hasonlók).

A reptér nagy és tele volt emberekkel és volt még három oránk a beszállásig. Séta, Dunkin Donuts keresés (ki akartam még próbálni a Frozen Hot Chocolate, aminek első héten annyit hallotuk a rádióban az idióta reklámát), kaja, ücsörgés és beszállás. Az Economy Confort visszafele tele volt, rákaptak az emberek, igy aztán nem lehetett átköltözni a szomszédos sorokba fetrengeni. A vacsi béna volt. Anikó hajnal felé elaludt, én is probáltam, de nem ment. Helyette végignéztem a 3 filmet amit leadtak, utána felébresztettek mindenkit és reggeli, majd jött még egy Big Bang Theory és már meg is érkeztünk Züricbe. Anikó viszonylag pihenten, én meg úgy mint aki nem aludt 24 órája. Ennyi volt Amerika.

New York 6.

Utolsó teljes napunkon visszamentünk a kikötőbe megnézni az anyahajót. Gyönyörű időnk volt és a fedélzet szinte izzot. Itt egyébként volt egy csomó vadászgép, helikopter kiállítva meg egy kis tengeralattjáró és egy Concord is.

Aztán ebéd után még elmentünk megnézni a Central Parkot is, de némi pihenés után visszamentünk a szállodába, hogy legyen időnk pakolni és pihenni az utolsó este. Tény baromi meleg volt és már lejártuk a lábunkat az elmult napokban így jól esett a pihenés. A nap érdekessége volt még, hogy benéztünk egy apple store-ba ahol akkora tömeg volt még mint sehol. Menekültünk is kifelé elég gyorsan :-)

New York 5.

Szokásos reggeli, széteső keméy, kőkemény bagel, hideg omlett, szirupos waffel. Mondtam már, hogy már unjuk? Kis kavarás után (másik metróvonal, másik megálló) bejutottunk Chinatown-ból Lower Manhattan-be és a Financial District-be (pénzügyi negyed). Kicsi a távolság a kettő között, de minőségben nagy a különdbség. Chinatown alacsony házait és a büdős koszos ucákat felváltja a tisztaság, a felhőkarcolók és az öltönyös-kosztümös emberek (na meg a túristák).

Megnéztük a Federal Hall-t, a tőzsdét és végigsétáltunk a Wall Street-en ami sokkal rövidebb és keskenyebb mint amire számitottunk. Nem egy bazinagy soksávos sugárút, hanem egy keskeny utcácska. Utbaejtettünk egy patikát, majd a York City Hallt aztán felgyalogoltunk a Brooklyn Bridge-re.

Itt már nagyon untuk az egész heti caplatást (fájt mindenünk), szóval nem mentünk át egészen Brooklyn-ig, csak a hid feléig, majd vissza Manhattan-be, kaja és pihenés. Nem tudom volt-e ma valami, de a City Hall elött rengeteg rendőr volt. Mi van, mondjuk terrositák fenyegették meg a várost, ettől hangos a CNN is, mi meg nyugodtan sétálgatunk itt. A két mit sem sejtő turista lement a Manhattan legaljára, a Battery Park-ba (ahol egyébként csomó szemtelen mókus van), majd vissza a Century 21-be vásárolni. Ezen a ponton ott hagytam Anikót kicsit, kimentem megnézni a World Trade Center helyén épülő új tornyokat. Eleredt az eső, átmentem a StarBucks-ba, de az is csak olyan express, ülőhely nélküli hely volt, igy aztán a Mekiben ettem (ebben sem adtak tálcát), ücsörögtem kicsit (pihi) majd visszamentem Anikóhoz és segittettem a shoppingolásban. Érdekes, hogy a Mekiben volt pár hajléktalan is. Érdekes, hogy itt a WTC tövében, a FiDi közepén bemehetnek egy Mekibe kajálni, nem zavarják ki őket, az emberek egyenlőek, akkor is ha bankár, akkor is a csöves.

New York 4.

Erre a napra jó időt mondtak, igy felhőkarcoló nézés és hajózgatás lett betervezve. Elötte még bementünk a Public Library-be ami a multkor zárva volt. Most 100 éves, nagy és márvány és az olvasóterem pedig olyan mint a filmekben. Aztán az Empire State-be mentünk fel, ahol persze eltöltöttünk némi időt a feljutással (tele volt turistával a jó idő miatt) no meg a fényképezéssel is.

Utána délután elbuszoztunk a sétahajóhoz és egy 2 orás hajóút során lementünk a szabadság szobor mellé és kb. ennyi elég volt belőle, ennél közelebb már nem fogunk jutni, mert nincs kedvünk végigállni a sort ami oda vezet. Azért igy se volt rossz főleg a pénzügyi negyed és a Brooklyn híd néztett ki jól a vízről. A kikötőben aztán szemügyre vettük a szomszédban horgonyzó repülőgéphordozót, ami szintén egy múzeum, de már zárva volt. Talán valamelyik nap még útbaejtjük.

Buszozás vissza, és a Rockefeller aljában találtunk egy olcsó, jó és hangulatos helyet, ahol még a kaja is jó volt, a desszert meg csillagos ötös (alul vékony réteg brownie, felette cheescake, legfelül pedig egy réteg dió. Nyami.

Napnyugtakor felmentünk a Rockefeller tetejére (ahol bazi nagy tömeg volt), sötétedés utánig ott maradtunk és gyönyörködtünk az esti fényekben. Nap közben mindhárom látnivalónál le kellett pattintani a fényképező embereket. Most arra gondolok, amikor sorbanállás közben van egy rész ahol a jegyszedők lekattintanak mindenkit (aki hagyja), majd az út végére előhivják a képet és elkezdik tukmálni. Hajókázás közben már a fedélzeten vadászták az embereket és igen rámenősek voltak, persze a fényképezésnél nem mondják mennyi lesz, csak annyit hogy ez csak Fun!

A torony után ujra kimentünk az esti Times Sqare, de nem úgy mit tegnap, hanem ezúttal már fényképezővel felszerelve. Durva az a hely, Blaha Lujza tér beszorozva ezerrel. Ott állva tényleg elhiszi az ember, hogy ez a város soha sem alszik, és hogy ez a világ közepe. A napi küldetést teljesitve már elég bátornak éreztük magunkat egy éjszakai metrózáshoz a hotelhoz és meg is érkeztünk biztonságban.

New York 3.

Mára is esős borult napot mondtak, igy a kevésbé fontos városnéző napot mára tettük be. Nem jött be az időjosoknak, meleg nap volt.

A nap a szokott reggelivel kezdődik, majd a megszokott metroállomáson felszálltunk a metróra. A Central Library sajna zárva, de a Pályaudvar az nyitva. Nagyon fain, olyan mintha csupa márvány lenne az egész. A felhőkarcolók magasak, látjuk a Chrysler Buildinget és rengeteg a rendőr mindenfele. Nem mindegyik kövér, és fánkot egyik sem zabál. Kavartunk tovább az utcákon Midtown-ban aztán megyünk a Broadway-en, aminek vannak eléggé gáz részei. Néha már Józsefvárosi a hangulat (tisztaság és szagok) csak cigányok helyett feketég vannak. Kutyaszar viszont nincs (és kobórállatok sem - naná, azok a kinai büfékben végzik).

Neten keresünk egy Taco Bell-t, de mikor odaérünk kiderül hogy csak Express. Itt rengeteg gyorsétterem van, de nagyon sokban nem lehet leülni, vagy csak pár ülőhelyük van. A legtöbb helyi csak bejön és elviszi a kaját magával, to go. Ez szivás volt, mert mi leülső helyet kerestünk.

Pihenés és folytatjuk lábaink lejárását. Flairon Building, Times Square (itt is rengeteg a rendőr, meg a tömeg, kiderül hogy valami parádé van/lesz ma, meg mindenfelé Puerto Ricoi zászlókat lengetnek. Szuvenir vásárlás, meg veszük két last minute jegyet a Boradway-re. Vissza a hotelba (na jó, itt volt egy kis káosz és para mert megcsusztunk az idővel), szoval rohanás vissza a hotel-ba, átöltözés, majd vissza Boradway-re a szinházba. Igazábol felesleges volt hazameni, mert itt tényleg nincs dress code. Voltak emberek rovidgatyában, napszemüvegben, strandpapucsban, és voltak totál kiöltözöttek is.

A Billy Elliot-ot néztük meg, de a new york-i feka nyelvjáras utan váratlan volt, hogy a szinházban skot british angolt nyomatnak, szoval néhány poént nem értettunk de azért jó volt. Ennyi embert amugy nem láttam még szinhzba bezsúfolva, a nézőtér bazi nagy volt, az előtér meg semekkora. Szünetben sokági csak mozdulatlanul álltunk mint a heringek a klótyó elött, se előre se hátra.

Szinház után vacsi a szemközti étteremben. Itt olyanban volt részünk amiben itthon soha. Névbemondás, ücsörgés, majd várakozás a sorunkra, amig lesz szabad asztal. A filmekben láttam hogy igy megy :)

Kaja után kimentünk még egyszer a Times Square-re, megnézni milyen éjszaka. Hát olyan. Tömeg és annyi a neon meg a rekám, hogy beszarsz.

Éjféli metrózáshoz nem voltunk még elég bátrak igy fogtunk egy taxit és levitettük magunkat Chinatown-ba. Ment mint állat. Még a többi taxit is lehagytuk, 17 USD, borravalóval.

New York 2.

A reggeli a szokásos amerikai kontinentális. Az alábbi lehetőségei vannak az embernek: bagel (sima és fahéjas), cukros Kellogs kukoricapehely, lekvár, süsd magad waffel, meg rántotta. Megeszem, de hiányzik egy kis szalámi, vagy paradicsom az asztalról. Megsütöttem első saját Waffelemet és jó lett.

Mára esős időt mondtak, igy múzeum látogatás lett a legelső nap programja. Gyaloglás a metrómegállóhoz (Chinatown-t még szokjuk) MetroCard vásárlás egy hétre (a megállóban fülledt meleg van és autentikus élő kinai népzene szól, az a nyekergős fajta), kicsit metrózgatunk össze-vissza (a metrón ismét nyomatják a légkondit), megtanuljuk mi a különbség a a local és az express train között, végül megérkezünk a kb természettudományi múzeumhoz, Museum of Natural History. Itt dolgozott Ross és itt játszódott az Éjszaka a Múzeumban is. A planetárium kiráy volt a többi felejthető, inkább a gyerekeknek érdekes kitömött állatok.

Mire végeztünk eleredt az eső, igy esernyősen vágtunk át a Central Park szemközti oldalán levő Metroploitan Museum-ba. Ez a helyi Louvre. Igazából egy ilyen múzeum és a Newport-i villák után, kb mindent láthat egy amerikai amit mondjuk a franicáknál is megnézhet. Jó nagy, és tele van emberekkel (esős szombaton nem meglepő). Kb minden van amit a világból meg tudtak szerezni páncélok-fegyverek kínából, egy kisebb templom Egyiptomból, festmények Európából. Iszunk egy kávét, a szomszéd asztalnál levő néni kiszúrja a fényképezőnket, ő is venni akar, igy beszélgetünk egy keveset.

Este ismét Little Italy-ban kajálunk, de nem a tegnapi helyen, hanem kettővel mellette. Jobb választás volt, nyugodtabb a légkör és a kaja is jobb. A pincér (szerb vagy albán?) kérdi hogy dojcs? Mondom nem. Niedernalde? Nem. Norway? Majdnem, de ez egy hosszabb történet. Ismét ismerkedünk, kiderül hogy az apja svájcban van ő meg itt, milyen nagy a hajtás new yorkban, hogy egyáltalán nincs szabija, miért kellett 99-ben eljönnie otthonról, meg még millió apró dolog.

Hazafele Chinatown utcái már nem olyan riasztóak, kezdjük szokni a helyet. Este a hotelben Amercan Dad-et nézek amerikában. Jippie :)

New York 1.

Reggel még napoztunk Newport-ban az Óceán parton, aztán ki kellett jelentkezni a Hotelből és irány New York. Félúton megálltunk New Londonban, ahol van egy tengeralattjáró támaszpont, mellette múzeum, ingyenes a belépés és a múzeum mellett lebeg a USS Nautilus ami az első atommeghajtású tengeralattjáró volt. Ez nem volt egy betervezett program, még első nap idefele jövet az autópályán szúrtam ki a táblájukat. Jó volt.

Aztán Fast Food túránk keretében meglátogattuk a közeli Taco Bell éttermet, ami szinten kellemes csalódás volt. Anikó amúgy is szereti a mexikói kaját és vágja mi az a tacco, a burito, meg a nachó meg ezek. Én nem, de sebaj. Hamburgerre meg subway szendvicsre nem tudok nézni, szóval jó volt.

Aztán még pár óra autózás és beértünk Manhattan-be. A dolog úgy néz ki, hogy a reptéren vettük fel a bérautót de Manhattan belsejében adjuk le. Erről azt kell tudni, hogy az összes útikönyv eltanácsolt a belvárosban való vezetéstől, különösen a munkaidő végén, rush hour-ban, mi meg nanná, hogy akkor értünk oda. Igazából ez még jó is volt, mert a dugóban volt idő gondolkozni, és már elmondhatom hogy vezettem a new york-i csúcsforgalomban.

Bérkocsi leadása után a következő program a taxi fogás volt, amivel lementünk a 2^nd Ave-n Chinatown-ig ahol a hotel volt. A taxifogás érdekesre sikerült, de megoldottuk. Ez a csávó nem hajtott borravalóra, nem segitett berakni a cuccokat. Persze ő is taxis kasztból való volt és nyomta mint állat a gázt. Svájc után ez életveszély.

A hotelről annyit tudtunk, hogy Chinatown-ban van, megnéztük Street View-n, de semmi több. Rövidre fogom: a hotel teljesen rendben volt, kilátás a Manhattan Bridge-re, de a környék az elsőre sokkoló volt. Ki kellett menni mindenképp valami kajáért, de nem volt hozzás sok kedvünk. Kinai feliratok és kinaiak mindenfelé, halszag, gagyiárusok, szemét, kifőzdék (koborkutyát nem láttunk, egyet se) kinai bank, kinai filmplakátok, kinai gyógyfű és szarvaspénisz árus, kinai minden. Jó let volna egy kis rizs vagy tavaszi tekercs, de nem merünk ott enni, inkább mentünk pár utcát és Litte Italy tele volt pizzériákkal.

Ott meg hamisitatlan olasz maffiahangulat, főnők stresszeli a rabszolga pakisztáni-indiai pincéreket, de a vendégekkel kedves mindenki. A kaja el volt borsozva, és a borravalót belekalkulálták az árba. Sok itt a külföldi, bele kell számolniuk.

Két megjegyzés a hotelről, 1) it is ingyen van a WiFi, 2) bazi magas az ágy. Egy méter magason fekszik az ember, Anikó ravatalhoz hasonlitja. A leülök és bekötöm a cipőmet dolog nem működik, csak kalimpálnak a lábaim a levegőben. Nem tudom elképzelni mit csinál itt egy alacsony kinai.

New York

Már két napja New Yorkban vagyunk, de egyellőre túl fáradtak hogy írjunk +időhiány. Azért röviden annyi, hogy első nap lenyomtunk két múzeumot, mert szemerkélt az eső. Tegnap pedig bejártuk a város egyik felét: Grand Central állomás, Flatiron Building, Time Squire. Este pedig megnéztük a Billy Elliot című musicalt :) Most megyünk hajókázni és felmegyünk valamelyik toronyba, mert jobb időt jósolnak. Részletek lehet majd csak otthonról hétvégén.

Newport

Ma a rekord meleg miatt reggel esett és nagyon párás volt az idő este pedig újra hatalmas vihar kerekedett. Azért csináltunk pár jó képet így is, de a naplemente kimaradt :(

A fülledt melegben végigjártunk 4 Mansions-t ami a helyi milliomosok 1890-1930-as évek beli nyári villáik voltak.Ez volt az amerikai gazdagok "aranykora" amikor az iparosodás évein meggazdagodott családok fényűző francia mintára épült villákkal fejezték ki befolyásukat. Ilyenkor Newportba költöztek a nyárra és egyik party-t rendezték a másik után. Elnézve ezeket a helyeket elég jó lehetet, akár még cselédnek is lenni egy ilyen helyen :)

USA - 6. nap Newport

Ma főleg utaztunk, hogy leérjünk North Conway-ből Newportba. Útközben megálltunk Cape Code egyik világító tornyánál és megnéztük az óceánt :) Gyönyörű volt a víz pedig tényleg jéghideg, legalább is a 30 fokos melegben. Eddig ugyanis rekord meleg volt itt, nagyon szerencsések vagyunk. Estére leértünk Newport-ba a szállodába, de sajnos már sötét volt így nem láttuk a szobánkból az óceánra néző kilátást. Alig várom a holnap reggelt, hogy meglássam a partot :) Fényképek és folyt köv később.

Junk Food

Ahogy már írtam itt hatalmas adagokat adnak mindenütt és mindezt olcsón is. Ma megint beültünk a tegnapi étterembe vacsorázni és a következő szerény adagot sikerült választanunk.

Amúgy reggel Gábor kipróbálta milyen is az igazi amerikai palacsinta sziruppal meg minden. Elég durván nézett ki, mert én már a látványtól rosszul voltam. Amúgy tényleg finom volt áfonya volt benne. Egyébként ez az első hotel ahol szinvonalasabb a reggeli, mármint a kiszolgálás. Nem büfés megoldás van hanem rendes pincéres választós és rendes étkészlet. Ez azért érdekes, mert az előző két hotelban a büfés reggelinél papírpohár – tányér – evőeszköz volt. Amúgy az előző helyeken is rendben volt a reggeli, csak éppen kicsit már unalmas az omlett – muffin – müzli választék.

Itt egyébként sok hotelben nincs is reggeli az árban, mert úgyis mindenki máshol reggelizik. Főleg kávézókban Starbucks, Dounkin Donuts és McDonalds-ban amik minden sarkon vannak. Dounkin-ban még nem voltunk, de majd benézünk, bár szerintem édes fánkokon kívül nem sok minden lesz. Kiváncsian várjuk hány kiló csúszik fel az utazás végére :)