Innsbruck

Hétvégén átugrottunk Innsbruck-ba meglátogatni barátnőmet és egyúttal megnézni a várost. Vicces, hogy már annyiszor elmentünk mellette az autópályán, de még sose álltunk meg megnézni, pedig megéri. Még a téli hideg ellenére is hangulatos sétálgatni az utcákon és enni egy jó kis rétest :-) Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Utazás

Holnap munka után megyünk haza! Már a hócipőm tele van mindennel, pakolással, munkával és legfőképp azzal, hogy fél éve nem voltam otthon. Már számolom vissza az órákat!

Sion - Zermatt

Itt három napos hétvége volt az Augusztus 1-e ünnepnap miatt (nekik ez olyan mint nálunk a 20-a), így elhatároztuk, hogy elmegyünk a hegyekbe. Pontosabban Zermatt-ba a Matterhorn-hoz, hogy megnézzük milyen is élőben az a Toblerone hegy :-) Nem bántuk meg annyi biztos és ráadásul csodálatos időnk is volt a két hét eső és hideg után. Odafelé megálltunk Sion-ban, ami Valais kanton fővárosa. A város két kisebb domb köré épült a völgyben, az egyiken egy bazilika van a másikon pedig egy erőd. A környező hegyoldalak meg telis tele teraszosan ültetett szőllősökkel.

Maga a régi óváros nem nagy, de nagyon hangulatos kicsit inkább franciás mint olaszos házaival. Ez szinte teljesen franciaául beszélő rész, ami furcsa volt nekem elsőre, mert igaz hogy közel vagyunk a genfi tóhoz de mégis már a hegyek között. Mindenesetre a franciás hangulatot ott is megéreztük, hogy 3 után már nehezen találtunk éttermet nyitott konyhával. Úgy látszik ezek csak isznak (teli van helyi borozókkal a hely) és nem érdekli őket még a túristákon szerzett haszon sem.

Aztán Zermatt felé vettük az irányt illetve csak Tasch-ig ami az utolsó falu, ahol le lehet rakni a kocsit. Innen ugyanis automentes övezet és kisvonattal lehet felmenni Zermatt-ba. Ez a falu már igazi turista paradicsom, szerintem itt nincs is igazi "helyi lakos" csak szállodák és éttermek és kiadó nyaralók. Miután átvettük a szállást (ami egyébként nagyon jó volt) elmentünk vacsorázni a falu főutcájára, ahol zajlott az élet. Itt aztán tényleg minden féle embert látni az unatkozó milliomostól a japán turistán át a síőrültekig mindent. Másnap aztán felmentünk a 3100-as Gorgernat csúcsra a helyi fogaskeresűvel. Pazar volt a kilátás, végig gyönyörű időnk volt és ahogy jósolták reggel tisztább, így mi többször is láttuk a Matterhornt felhők nélkül. Egyébként körben végig 4000-es hegyek és glecserek mindenütt, a képek szerintem magukért beszélnek. A csúcsról lementünk Riffelalp-ig ahol megebédeltünk (itt még a pizza is Matterhorn formájú volt). Innen még átmentünk Sunnege-ig útközben megnéztünk pár tavat aztán lejöttünk a felvonoval. Mondanom se kell, hogy kellemesen elfáradtunk, de megérte és szívesen visszamennénk, mert gyönyörű hely. Hazafelé még azért akadt egy "kis" kaland, mert hogy nem az autópályán mentünk Bern felé ahogy jöttünk, hanem a hegyeken át Luzern-nek. Gondoltuk, hogy a hágó szerpentines lesz, de hogy ilyen szörnyen arra nem számítottunk. Már az is furcsa volt, hogy a GPS fel akart rakni minket autóstúl a vonatra, de gondoltuk csak rövidít. Hát igen tényleg rövidített, nem véletlen van ezen az úton két helyen is lehetőség vonattal tovább menni. Konkrétan halálfélelmem volt lefelé az úton (keskeny korlát nélkül), pedig nem is én vezettem. Lehet, hogy gyönyörű ez a Furka hágó, de szerintem iszonyat veszélyes, főleg a sok biciklissel meg motorossal.

New York

Megérkeztünk, jól vagyunk a repülőút sokkal jobb volt mint vártuk. Megérte a jobb helyre ráfizetni, mert alig voltak és két széken terpeszkedtem. A kaja is jó volt és hamar elment a kb. 8 órás út. A reptér viszont kicsit lepattant volt (valami kieső terminálon voltunk) és elég sokat kellett várni az ellenörzésnél. Itteni idő szerint még csak 8 óra és még világos van, de amúgy már hajnali 2 szóval eltesszük magunkat holnapra. Folyt köv.

Húsvét - München

A húsvétot München-ben töltöttük és igazán megérte, mert nagyon szép város és remek volt az időnk is. Első benyomásunk az volt, hogy a pályaudvar környéke tiszta Pest, azért később beláttuk beljebb mégis csak németesebb :-) A négy nap teljesen elég volt, hogy megnézzünk mindent amit érdemes: Frauenkirche, Rathaus, Angol kert, Olimpia park, Schloss Nymphenburg. Bár lejártuk a lábunkat megérte és jól éreztük magunkat. Az utazás érdekessége, hogy vonattal mentünk ami nagyon jó volt. Nem kellett vezetni az ünnepi örületben aztán meg parkolóházat keresgetni. Megint kicsit egyetemistának érezhettük magunkat :-)

Svájcban mérnek

Azt már leirtam korábban, hogy
- nemrég felállitottak egy újabb kamerát a szomszéd sarkon
- nemrég megbüntettek a 30-as utcánkban (szürke mikrobuszbol mérnek)
- és azt is, hogy nemrég a melóba menet láttam egy pótkocsis mobil kamerát
...de most vannak újabb fejlemények!

Egyik nap megyek melóból haza, faluból kifelé vezető egyenes út (de nem a falut kettészelő főút) ahol egyik oldalon még van pár házikó, a másikon pedig rét a tehenknek, szóval ahol befelé jövőknek már hivatalosan 50 lenne, de azért még nyomják neki és kicsit később lassitanak. Na szóval, megyek kifele, és látom hogy az út bal oldalán egy épitkezés keritése mögé bújva földmérők néznek abba a belenézős műszerbe, ja de nem is, mert POLIZEI van a ráirva a jóember hátára, és buzgón méri a befelé jövőket. Mellette a narancssárga ruhás kolléga meg arra vár hogy előugorhasson a kerités mögül meszelni. Na itt jó lesz ezentúl vigyázni.

Másik nap megyek haza, másik falu, másik befelé vezető út, de hasonló körülmények. Egyik oldalon már házak, másikon rét a teheneknek, hivatalosan már 50, de azért még nyomja az elöttem levő is 60-al. Hirtelen valami villan a sötétben az elöttem lévő kocsinál (mostanában sok a meló, néha sötétben járok haza), de ez se villámlás volt. Gondoltam lelassitok és megnézem magamnak mi is volt ez. Hát nem kiraktak ez egyik családi ház elé egy kis mobil dobozt? Itt is jó lesz ezentúl vigyázni.

Harmadik nap meg láttam kamera karbantaró embert is. Ilyen is van.

Azóta újra vigyázok mindenhol. A tanulság annyi, hogy nem kell minden sarkon mérni a Polizei-nak, de ha az autós biztosan számithat arra, hogy hetente átlag egyszer biztosan ráfut egy ilyenre, akkor meggondolja a dolgokat. Anikó - aki helyi ügyekben tájékozottabb mint én - ezt annyival egészitette ki, hogy megirta az újság is, hogy elkanászodtak a helyiek, romlott valami statisztika és most még jobban rászálltak a gyorshajtókra. És olyasmit is mesélt, hogy tervezgetik, hogy 30-as övezetekben leveszik a sebességet 20-ra. Van erre is valami iniciativa. Nekem nem tiszta, hogy itt éppen mikor-miről szavaznak.

Erről az ugrik be, amikor kb. egy éve az volt a téma, hogy be akarják tiltani a terepjárókat és a SUVket, mert sokat esznek, szennyezik a környezetet, sok helyet foglalnak és balesetveszélyesek is (mármint a kissebb autókra nézve). Még nem tiltották be őket, de azért ki tudja, jobb nem terepjáróba fektetni a pénzt :)

St. Gallen

Ma nagyon szép idő volt, így elmentünk délután St. Gallen-be körülnézni. Sajnos ott már kicsit hidegebb volt, nemhiába mégis csak közelebb vannak a hegyek :-) Meglepően szép volt a város, mert bár nem nagyobb mint Winterthur, de a régi városrész sokkal nagyobb és impozánsabb. A fő látványosság a világörökség részét képező apátság, de az óváros régi házai is gyönyörűek. Persze stílusra hasonlít Schaffhausen-re vagy Bern-re, de valahogy mégis egyedi a maga nemében. Összességében helyes kis város, érdemes megnézni, ajánljuk az idelátogatóknak :-)

Visszaut(ak) Svájcba

Tegnap reggel 7-kor elindultunk, 1 óra alatt kiértünk Pestről és este 6-ra visszaértünk Svájcba. Az út sajna unalmas volt és szerencsére eseménytelen. Ez már a sokadik alkaom, hogy kocsival megyünk haza. Mikor elindulunk Svájcból, izgaottak vagyunk, még elöttünk állnak az ünneppek és a találkozók a családdal, barátokkal. Ilyenkor az út sokkal örömtelibb és rövdebbnek is tűnik. A Svájci határig nem számoljuk az 1 órát, aztán Ausztria nyugati farkában is tart a "hurrá utazunk" érzés. Innsbruckot is szeretjük Kufsteinig mert szépek a hegyek. A német részen a Chimsee mellett általában én vezetek és azt nem szeretjük annyira, szűk, kanyargós, dimbes-dombos, zsúfolt és száguldós, aztán Salzburg után kb a Modsee-nél elérjük az út felét és kezdődik a visszaszámlálás és még csak alig múlt déli 12. Linz csak egy óra, onnan pedig már közel van Bécs és az autópálya is 3 sávos. A bécsi elkerülőt sem szeretjük, szintén szűk, zsufolt és kanyargós, de van pár 80-as szakasz ami pihentetős. Ez már Burgenland mellett van, ami pedig már majdnem hazai pálya. A magyar határ után pedig már "otthon" vagyunk. Keresek valami beszélgetős magyar rádiót (Kossuth preferált) és a maradék 2 óra szintén nem számit. Fontos hogy beszélgetős legyen, mert ilyenkor évezzük, hogy magyarul karattyolnak a rádióban. Az sen baj, ha unalmas a téma, a zenei rádióknál meg kb. nem lenne különbség. Mindegy hogy ugyanazokat a számokat német, szlovák, vagy magyar rádió játssza, Lady GaGa ugyanúgy szól mindegyiken. A KisAlföldön szuper az autópálya a sok egyenes szakasszal, Pest mellett pedig már lazitunk. A nullást általában kihagyjuk, a Pesten való 1-1.5 órás átszenvedés pedig már érdekesség és levezetés is egyben, és szintén nem számit. Mikor hazaérkezünk kell 1-2 nap mire megszokjuk Magyarországot, majd bő 1 héttel később, mikor visszajövünk Svájcba kell újra 1-2 nap mire visszazökkenünk az itteni életbe. Kultursokk kétszer. A visszaút mindig szomorúbb, orrlógatósabb és fárasztóbb. Várnak újra a szürke hézköznapok. Majd megpróbáljuk valahogy kiszinesiteni őket.

Hazaút

Reggel atommód esett a hó. 5 körül elment egy kotró a ház elött (erre ébredtünk), de 1 órával később már nyomát se lehetett látni, 2 centi friss hó boritotta be a nemrég még fekete aszfaltot. Na akkor, titokban arra gondoltam, hogyha már itt ilyen szopás a helyzet, akkor inább halasszuk el az indulást. Ha már igy is ugy is késünk, akkor inkább otthon ücsörgök a TV elött, mint az autópályán a hideg kocsiban, dugoban, elakadva.

Reggel Winterthur:

Reggel 7 elött már az autópályán voltunk, továbbra is esett a hó mint atom, nagyon durva volt a helyzet. Winterthurból Sankt Gallenig masfél óra volt az út, felmerült a félúton motelben megalvós verzió, de aztán lassan javult a helyzet. Ausztriába átérve még volt két havazás, de nem voltak vészesek. Kijutottunk a hófelhők alól. Arlberg után még kis hó, de Innsbruck környékén már csak mutatóban volt belőle. A német részen pedig olyan kevesen voltak, hogy ilyen keveset még soha nem láttam (nem csoda, ritkán jáunk erre péntek delelött) Linz után pedig teljesen tiszta volt az idő.

Az egyetlen necces helyzetért is haza kellet jönnünk. Külső sávban három kamion, utolsó előzni kezdi a többit. Utolérem, cammogok mögötte, mikor a seggembe jön egy mercis parasz. Nem villogot csak belemászott a seggembe, akkor már éreztem hogy baj lehet. A kamion közben lassan előzte tovább a másik két kamiont, mi pedig mögötte meg (én + mögöttem a paraszt). Mikor a mercis elérte a külső sávban lévő két kamion közötti rést, kivágott a jobbra, padlógáz a 20 méteres résben, onnan bepaszirozta magát elém és az előzésben lévő kamion közé, majd levillogta a kamiont. Duda, villogás, anyázás. Remélem sikerül kinyirnia egyszer magát, csak egyedül tegye. Hülyék ellen van orvosság?

Lassú kényelmes tempóban, dugó, tömeg és hó nélkül 10-11 óra alatt elértünk Pestre, onnan (ugye pont 6 felé járt már az idő) sikerült másfél óra alatt átvágni a városon és már itthon is vagyunk. Vacsi, pihi, hiradó: NyugatEU inklusive Svájc megbénult a havazástól, kilóméteres dugók, lezárt repterek, itthonra este érkezik a havazás. Svájcban egyébként 10-30 centi hó esett (Mittelland) a hegyekben 50 centi ami durva, 300+ törölt járat a reptereken, az utakon 400 baleset. Na ezt megúsztuk.

Hoesés + Hazaut

Beindult a visszaszàmlàlàs, màr csak "oràk" kérdése és indulunk haza. Közben nézzük az idöjàràsjelentéseket, addig még pontositanak rajta, de most ugy néz ki, hogy az ut mentén kb. végig hoesésre szàmithatunk. Hogy mekkoràra azt nem tudni, és azt sem, hogy mennyire lesz tiszta az autopàlya, mindenesetre nalunk ma reggelre ujra ellepte a ho az utakat, na meg egyszer màr mi is megtapasztaluk milyen tud lenni a tél. Nem tudjuk még mikor indulunk, van A, B és C terv is, az egyik szerint, pl jo 12 oràval koràbban indulnànak a tervezettnél, de ez még kedv + idöjàràselörejelzés függö, meg van egy olyan terv is hogy megalszunk ut közben (lehetöleg nem az autopalyan, hoban elakadva). Takaro + holanc mindenesetre bekészitve.

ETA: Unknown

Visszaut Svajcba

Hetfö reggel visszarepültünk Svajcba. A Malév alaposan leépitette a flottajat, igy haza is, és vissza is az ujjonan beszerzett Bombardierekkel repültünk. Kb olyan hosszu mint egy kisebb Boeing, de nekem nem jött be. Talan pont ez az. Kis ceruzatestü gép, 2x2-en ülnek egy sorban (ablak mellett nekem erösen kalusztrofob), igy 70-en utas fér bele, és sugarhajtomü helyett légcsavaros (alacsonyabban repül és lassabban, 1h 30-40m az ut) aminek köszönhetöen közel éreztük magunkat a repülés höskorahoz - amire egyébként nem biztos hogy vagyunk. Visszafelé tiszta volt az idö és az Alpok felett ért a nepfelkelte, az elmosodott csik pedig a propeller.

MEGYÜNK HAZA :-)))

Holnap megyünk haza!! Ilyenkor velem madarat lehet fogatni :-) Remélhetőleg most se vulkán, se betegség se semmi nem jön közbe!

Otthon

Végre én is eljutottam odáig, hogy van pár percem írni a blogra. Gáborhoz hasonlóan vegyes érzésekkel telt az az egy hét amíg otthon voltunk. Sűrű volt a program, de nagyon örülök, hogy mindenkivel sikerült találkozni. Volt olyan barátnőm akit már egy éve nem láttam, ami nem kis idő. Az viszont nagyon-nagyon jól esett, hogy mindenki várt minket/örült nekünk ennek ellenére is, mintha el se telt volna ez az idő. Vagy mint ha mi is otthon lennénk. Rossz is volt visszaindulni, de mit lehet tenni. Nehéz arra gondolni, hogy mikor és hogyan tudunk majd hazaköltözni főleg azok után, hogy sok olyan embert látunk akik haza se akarnak menni. Hazafelé megálltunk barátnőmnél Ausztriában, ami egy kis pihenés volt a zsúfolt hét után. Nagyon szép helyen laknak ők is Tirolban, íme egy kis ízelítő.

Jungfrau

Tavaly januárban egyszer már elmentünk a Jungfrau alá, de akkor csak a Kleine Scheidegg-ig jutottunk, a csúcstámadás halasztódott mostanáig. Anikó névnapját Lauterbrunnen-ban-ben ünnepeltük, majd másnap reggel korán keltünk és felmentünk a felső kilátóhoz. Remek volt, de kell rá időt szánni, 4 óra vonatozás meg amit még fent tölt el az ember, mert itt fent is van ám program bőven. Fent is bő 3-4 órát elvoltunk, lehet jégmezőn, jégbarlangban mászkálni, kilátóba liftezni, fényképezni, gelccsertúrázni, napozni, szánkózni, szóval kell rá idő, nem csak egy sima csúcs ahonnan körbenéz az ember aztán lemegy. Lent a völgyben 25 fok volt, fent -6, hó és napsütés. Le is égett az arcom, most hámlik a bőr. Azért nem fogunk gyakran menni, a teljes árú jegy 160 CHF / fő, de egyszer megérte.

Napi problémák

Reggelente mindig elolvasom a vonaton az itteni "Metro" újságot. Általában helyi témájú cikkek vannak többségben, így az ember kap egy kis ízelítőt a mindennapokból. Mint például a berni macikkal épp mi történik, vagy hogy egy 6-ikos osztály tanárnőt keres. Vannak visszatérő témák amikkel napokig foglalkoznak. Pénteken a kedvenc cikkem a főpályaudvari késés volt. Ime, hát igen ez a legnagyobb problémájuk, hogy 15 percet késnek a vonatok. Át tudom érezni a dolgot :) Az a legviccesebb, hogy már én is kezdek mérgelődni, amikor a helyi Thurbo 2 perccel később indul :)

Rapperswil

Hol jártunk júniusban? Egyik hétvégén például átmentünk Rapperswil-be, ami egy kis városka a Zürich-i tó partján. Nem számítottunk semmi különösre, mert nem egy nagy város, de meglepetésünkre nagyon hangulatos volt. Kis kastély a dombtetőn, ahonnan remek kilátás nyílik a tóra, hangulatos régi belváros kikötővel, háttérben a havas hegyek. Jól el lehet tölteni itt pár órát, vagy lehet hajókázni is a tavon.

Olaszország 5

Az utolsó pár napot a Dolomitokban töltöttük, ahová már rég óta el szerettünk volna menni. Ez az Alpok egyik hegycsoportja és különleges alakú csúcsairól híres. Az erodálódott mészkőhegységnek hihetetlen szirtjei vannak és a magnézium tartalma miatt különböző színű részekből áll. Mi a központi részének számító Cortinában szálltunk meg és innen indultunk egyik nap gyalogos túrára egy gyönyörű völgyben, másnap pedig autóval mentünk el két tóhoz. Magashegység lévén még épp hogy csak véget ért a síszezon és a turista szezon a hó miatt még messze van, de azért a völgyben már lehetett túrázni és gyönyörű napos időnk volt. Fájó szívvel indultunk haza, de remélhetőleg még visszamegyünk párszor ide :)

Olaszország 4

A következő nap Pisa-ba mentünk, ahol még én sem jártam és megnéztük a híres ferde tornyot. Azt azért még tegyük hozzá, hogy az előző napokban felmásztunk már a Firenzei dóm harangtornyába és San Gimignanoban a lakótoronyba. Ezek után a Pisai torony már nem is tűnt olyan magasnak ellenben iszonyú ferdének. Valahogy a képeken nem is tűnik annyira ferdének mint élőben. A tér lenyűgöző a fehér katedrálissal, toronnyal és keresztelő kápolnával a közepén. Mivel nagyon jó időnk volt és a város csak kb 8 km-re van a tengertől gondoltuk lenézünk a tengerpartra. Először egy sziklásabb szerpentines részen nézelődtünk, aztán elmentünk egy homokosabb részre ami viszont iszonyat kihalt volt. Nem hiába ez még nem turista szezon egy ilyen helyen, de azért érdekes volt a látvány kicsit mintha szellem városban jártunk volna.

Olaszország 3

Firenzéből először délre Siena felé vettük az irányt. Út közben megálltunk San Gimignano-ban ami egy lakótornyairól híres középkori kis Toscan városka egy domb tetején. A középkorban az olasz nemesek azzal fitogtatták gazdagságukat, hogy nagyobb és nagyobb tornyokat építettek. Ma már csak 13 áll (Firenzében és más olasz városokban a hasonló tornyok nem maradtak meg) amiből csak egybe lehet felmenni, de onnan nagyon szép a látvány.

Innen Sienába mentünk, ahol megnéztük a Firenzeihez hasonló fekete-fehér márványburkolatú katedrális és a híres Piazza del Campo-t ahol a Pailo-t tartják. Ezt a lovas versenyt a legyező alakú téren rendezik a városnegyedek lovasai között akik közül a győztes megkapja a Pailo-t vagyis az ez alkalomra külön készített selyem/bársony kendőt. A verseny a középkor óta ugyan úgy zajlik egy évben kétszer júliusban és augusztusban.