Sajtproblema

Talalos kerdes egy berni ujsag nyoman, megtortent eset alapjan, stb, stb.

Mi a teendo, ha az embernek van egy sajtgyara, bazinagy gurigaban keszulnek az Ementalik es kiderul, hogy az egyik gepbol egy 10 centis femrugo valamelyik sajtban landolt?
1) Eladjuk az osszeset, a szerencsetlen ugyfelet akinek a rugo jutott pedig: karteritjuk, elhallgattatjuk, leszarjuk (hacsak nem ir a Homarnak)
2) Nekiesunk es felvagjuk az osszeset amig meg nem talajuk a rugot
3) Bevetjuk a mérleget
4) Magnessel probalkozunk
5) Bemegyunk a sajtokkal a belp-i repterre es a poggyaszvizsgalo rontgennel atvilagitattjuk az a gurigakat

Kevin a Sztár

Hosszú lenne leírni, hogyan lyukadtam ki ide, a csávó a végén a tükörben olyan mint a régi architect-ünk, mindegy, ez a reklám tetszik, és a zenéje is bejön

Itt a teljes szám

FEEL LIKE A STAR

in the morning, in the evening, whenever you need me i got time,
be it home, be it far, be it heaven, i will come,
i know forever you will be mine...
i feel like a star

let it shine, let it rain, let in snow, i dont mind,
i am a pisces, you're a cancer
baby believe me, that's a sign...
i know we are one of a kind
i feel like a star.

with your love my core is burning
i feel like a star
for as long as the world is turning
i'll be your man till the end of time
you're always on my mind
i feel like a star

the way you look, the way you talk, the way you walk chill my spine
i know you keep me on my prime
i feel like a star

be it home, be it far, be it heaven, i will come...
in the morning, in the evening, whenever you need me i got time,
i know together we'll be fine
i feel like a star...

Müzik: Yosun Müzik - Fatih Aygün & Korhan Uran

Kloten, Anikó haza

Anikó hazament egy röpke hétre én meg itt maradtam Svájcban. Amúgy nem örülök, mert úgy néz ki, hogy a következő héten vége a belsős szolgálatnak meg a "Home Office"-ozásnak és mehetek megint Bernbe valami LSMW projektre. A reptéren amúgy láttam Márait a könyvesboltban.Ez meg egy Malév gép a kifutón. Kiváncsi vagyok Anikó ezzel ment-e, majd elmondja. Most egyébként nem az E-ről hanem a B-ről ment a Malév. Hát az ott nem a B.

Zürich airport

Nem gondoltam, hogy ilyen hamar lesz miről írnom, de hát az élet nem mindig úgy alakul ahogy azt gondolnánk. Gyorsan eltelt a hétvége és eljött a vasárnap, búcsúzkodás, reptér újra és egyben utoljára. Vegyes érzelmekkel hagytuk el a lakást, de vigasztalt, hogy már csak 2 hét és vége a különélésnek! Úgy tűnik egy darabig ez volt az utolsó repülőutam, hiszen ezen túl már csak kocsival jövünk-megyünk haza.
Lényeg a lényeg rövid búcsúzkodás és szuvenír vásárlás után elváltunk egymástól. Én be a kapun, passport és már el is tűntem az üvegfalon túl. Gondoltam veszek még vizet meg csokit a csajoknak, de úgy döntöttem, hogy inkább majd a security "tapizás" után intézem el úgyis van ott is elég üzlet. Elbattyogtam, átvizsgáltak, megcéloztam az első boltot gondoltam ez jó is lesz vegyük csak elő a pínzt! Keresem egyik zseb, keresem másik zseb, a franc ebbe a fekete tatyóba nem találom. Ok, na akkor még egyszer pakoljunk ki mindent hisz emlékszem, hogy nálam volt még kinn sütit is vettem utoljára amikor együtt voltunk. Nincs sehol, pánik, vészharang, gáz!! Telefon Gábornak vészhelyzet, menjen vissza nézze meg a padnál ahol ültünk. Most mi legyen, útlevél, jegy nálam szokás szerint, mert azt mindig a kezemben viszem. Tehát haza tudok menni, csak éppen egy vasam sincs, plusz benne volt a bankkártyám, jogsim (még jó hogy általában a többi kártyám kirakom)! Visszamentem, információt nem találtam mondták menjek ki nyugodtan a security részen. Kimentem gondoltam csak ott hagyhattuk a székeknél még a külső váróban hiszen azóta elő se vettem ill. akkor be se raktam a táskába. Gondoltam Gábor ha megleli kimegyek érte. Közben hívott, ott nincs, biztos valaki megtalálta, tuti leadták ez volt az első szava, hisz ez Svájc (mert ugyebár A kolléga is otthagyta a hajón a fényképezőjét és az is meglett). Elment az információhoz meg a talált tárgyakhoz, ott sincs biztos máshol adták le, a talált tárgyakhoz meg általában csak másnap kerül. Meghagyta a nevem, számunkat ez van majd visszajön érte holnap nincs mitt tenni nekem megy a gépem, menni kell. Beálltam megint a security-s sorba, mert egyrészt mit tehetünk, másrészt egyre többen lettek és rájöttem hogy nemsokára már a kapunál kell lennem. Rettentően kezdtem érezni magam, ügyes vagyok ilyen is csak velem fordulhat elő és stb. Plusz még mielött elváltunk volna szokás szerint kinevettem Gábort, mert halálra idegesített a "nézzük át mégegyszer hogy nálam van-e minden cuccom" tortúrájával ami min 5 perc nála minden indulás elött. Szakadjon rám az ég gondoltam, hogy most az egyszer miért nem csináltam én is ugyan azt, amivel ő a halálba kerget. Ez van kissé a sírás szélén álltam, a sor haladt és közben mérlegeltem mennyit is buktunk a témán: kb 30 e Ft, bankkártyát letiltatni és rá kellett jönnöm a jogsi a legrosszabb. Biztos hetekbe telik amig meglesz akkor pedig, hogy vezetek kifelé 4 hét múlva. Eközben beértem a kapumhoz, gondoltam legalább keresek egy mosdót mielött beszállok a gépbe amikor meghallom, hogy velem szemben az utaskisérő srác épp a nevemet mondja. Irány a pulthoz, mondom elhagytam a pénztárcám. Természetesen megtalálták, az x. információnál van leadva. Remek, juppi akkor most mi lesz már kezdik a beszállást fél óra és felszáll a gép. Mondta menjek vissza, én meg, hogy a férjem itt van, nem lehet-e odaadni neki. Szó mi szó tisztáztuk, hogy az a bizonyos információ már a passport check után van de még a security elött, tehát Gábor nem tudja átvenni. Próbálkoztam vigyék ki a külső infohoz, de nem. Menjek csak vissza nyugodtan, futva két perc oda két perc vissza :) megvárnak. Rendes volt, hagyjam ott a táskám menjek, megmondta hol találom. Futás, tiszta ideg voltam, de megtaláltam simán. A csaj meg se kérdezte ki vagyok a kezembe nyomta (benne volt a foglalási papírom onnan találtak meg ilyen gyorsan) és már rohantam is vissza, át a security-n (ma már harmadszorra:) és vissza a kapuhoz. Még teljesen időben beszálltam a buszba és már csak reméltem, hogy a jó gép felé tartok :) Egy darabig ne lássam a Zürich airportot! Persze ezt csak az idegesség mondatja velem, hiszen lássuk be minden jó ha a vége jó. Ugyan mennyi esélyem volt rá, hogy egy ilyen nagy reptéren fél óra alatt sikerül megtalálni a pénztárcám (a teljes tartalmával együtt)? Amit leadott valaki?? Hát igen ez karma.....