Ma feljöttünk ÉNY-ra a Snaefellsjökull vulkánhoz. Ez egy félsziget a közepén a hófödte vulkánnal (1446m) és a teljes nyugati része nemzeti park. Idefelé átjöttünk egy szoroson, illetve egy 4 km-es alagúton amiről mi azt hittük, hogy majd híd fog átmenni az egyik partról a másikra, aztán szembesültünk vele, hogy megyünk a föld alá :) Az út egyébként nem volt olyan látványos mint vártuk. Eddig bármerre mentünk folyton megálltunk fényképezni, de itt még a part menti szakaszok se voltak olyan szépek. Ólafsvík halászvárost elhagyva Hellissandur-ban szálltunk meg, de mindkettő "város" elég kihalt, mondjuk nem tudom mire számítottunk itt a világ végén. Kedvünket azonban feljavította a délutáni napsütés (amiben már a vulkán is jobban látszott) és tovább autóztunk a félszigeten a nemzeti parkban. Itt sokkal több volt a látnivaló, találtunk egy kis halászmúzeumot korabeli házakkal, Dritvik-nél egy lávamezős partszakaszon sétáltunk, majd átmentünk a Malarrif világítótoronyhoz. Holnap ezen az úton megyünk vissza Reykjavíkba, mert itt még lesz pár érdekesség.
2009-06-27
Izland 3
Víkből felautóztunk egy tó mellé aminek nem tudom leírni a nevét. Az idő jobbra fordult, kicsit még mindig felhős volt ugyan, de legalább nem esett egész nap. Út közben néztünk gejzírt, vízeséseket végül pedig az a helyet ahol az izlandiak ősei 1100 éve összegyűltek tanácskozni. Utóbbi egyébként az európai és az amerikai kőzetlemez törésvonala mentén lévő szurdok. Először tértünk le az aszfaltról hosszabb távon, 30 kilométert autóztunk kacskaringós murvás földúton, ahova már jól jött volna egy terepjáró. A száraz idő és a kietlen terep miatt messziről lehetett látni ha jött szembe valaki - felverte a port, kicsit Dakar feeling volt egy Hyundai Getz-ben. A táj egyébként hihetetlenül változatos, hol zöld és termékeny, hol kietlen és sivatagos, esetleg lávamező, hol síkság ami aztán hirtelen átmegy hegységbe, gleccserekkel Már tegnap is láttunk kecskéket is amik teljesen őrizetlenül baktatnak az út mellett, ma pedig pár a kocsi elé is bekerült. Koccanás nem volt csak fényképezés.








2009-06-25
Izland 2
Ma Vík-ből indulva megnéztük a Skaftafell Nemzeti Parkot és a Jökulsárlón gleccser lagúnáját. Az idő már nem volt hozzánk olyan kegyes mint első nap, mert esőre és szélre ébredtünk. Olyan igazi jó kis írországi feeling volt, ahogy az áztatós esőt vizszintesen fújta a szél. Azért nekiindultunk a 190 km-nek és nem bántuk meg. A nemzeti parknál meg akartuk nézni azt a vízesést ami fekete bazaltoszlopokon zuhan a mélybe, de mivel szakadt az eső így inkább a Skaftafellsjökull gleccser aljába sétáltunk el. 

Innen tovább indultunk a Jökulsarlon lagúnához ami még rossz időben is lélegzetelállító. Befizettünk a kétéltűs útra és bementünk a lagúnába a jégtömbök közé. Iszonyat szerencsénk volt, mert beszálláskor még esett, de amíg a lagúnában voltunk addig elállt az eső. Ezt láttuk, a képek szerintem magáért beszélnek.
Izland 1
Vík-ben vagyunk, van net és kedv blogolni is. Reggel elindultunk Keflavikból, visszamentünk a reptérre és mégiscsak béreltünk egy izladni térképes Garmin GPS-t, majd elautóztunk Rejkjavik mellett. Ott próbáltunk kaját venni 2 nagyobb szupermarketben is, de mindkettő csak délben nyit hétköznapokon. Végül Selfoss-ban kajáltunk, ahol Anikó kiszúrt egy Subway-t, majd sikerült a kaja bevásárlást is elintézni. Izland amúgy jó hely, még a közértes pénztáros néni se jön zavarba, ha angolul kell beszélnie. Este Vík-ben alszunk, útközben pedig megnézünk 1 tengerpartot, 3 vízesést, sok hegyet és ellőttünk kb. 400 kocka CCD filmet.









Izland 0
Egy nap ami kettővel felér:
- Gábor Bernben ébred, 8-ra bemegy dolgozni, 9-re már bent is van
- Délelőtt knowledge-transfer az őt váltó kollégának
- Délben irány haza, 200 Km autópályán esőben
- Kaja, utolsó simítások a csomagokon, zuhany, és még egy Simpsons is belefér
- 6-kor indulás a Bodeni tóhoz a friedrichshafeni reptérre
- Eső, tömeg, dugó, útfelújítás, terelés, idegeskedés
- Reptéren check-in, nagybőrönd 20,5 kg, kabinpoggyász 12,5 amiért problémáznak, sorfeltartás, pakolás, végül megy az is a raktérbe
- A friedrichshafen-i reptér béna szar: van egy órás késés, nulla tájékoztatás és géphez saját lábon történő kigyalogolás
- A gép jó nagy, de Gábor aggódik a kora miatt amikor felfedezi a megsárgult plafonba épített sarkítatlan képcsövű CRT televízió készüléket
- A gép felszáll, a napnyugta szép a felhők felett
- Teszünk egy kitérőt Frankfurtba, ahol van egy rövid stopver, közben besötétedett
- Éjfél körül végre indulunk Izlandra, 3 óra menetidőt jósol a kapitány
- A kapitány egyébként british angol, az elsőtiszt orosz, az utaskísérők pedig izlandiak
- Közben erősen északnak és nyugatnak tartunk, mindezt a nyári napforduló közelében, szóval 3 óra alatt a tök sötét éjszakából újra felkel a Nap, nyugaton hajnalodik, és Izlandon már világosban szállunk le, helyi idő hajnali 1, biológia óránk szerint hajlani 3 , és közben világos van, ami hülye érzés
- És ennél sötétebb már nem is lesz az éjszaka során
- Bérató átvesz, majd irány Keflavik, a reptér melletti falu ahol megalszunk az este
- GPS nincs (csak Garminhoz találtam Izland térképet), térkép nincs, de sebaj, Anikó tudja az utat, nem is kell nekünk GPS
- Azaz mégse tudja az utat, illetve tudta, csak az első benézett sarok után borult a nagy terv (átkozódás) közben Gábor szoktatja magát a kézi váltóhoz (jól megy neki: amikor elég hangosan bőg a motor, akkor eszébe jut, hogy ez magától nem fog feljebb váltani)
- Fél óra reménytelen autókázás hajnali 4 kor (belső óra szerint) egy kihalt idegen városban, amikor az ember inkább már aludna egyet, nem olyan jó móka (átkozódás és már szitkozódás is), ezért felhívjuk a szállást
- Vendégház tulaja rendes csávó, nem kezdi el magyarázni, hogy "jobbra és akkor aztán balra", hanem kijön elénk a kocsijával
- A vendégház jól néz ki, mintha egy IKEA katalógusból ollózták volna ki a szobát, a fürdő és a konyha közös, de reggel úgyis megyünk tovább, a szoba meg tényleg király
- Keflavik kicsit amolyan skandináv-amerikai keverék: rácsos utcaszerkezet, ex-amerikai légibázis, széles kihalt kertvárosi utcák, carport, kosárpalánk, és rengeteg nagy batár amerikai kocsi
Egyébként ha Izlandon születtünk volna, akkor most úgy hívnának minket, hogy Aniko Janosdottir és Gabor Josefsson
- Gábor Bernben ébred, 8-ra bemegy dolgozni, 9-re már bent is van
- Délelőtt knowledge-transfer az őt váltó kollégának
- Délben irány haza, 200 Km autópályán esőben
- Kaja, utolsó simítások a csomagokon, zuhany, és még egy Simpsons is belefér
- 6-kor indulás a Bodeni tóhoz a friedrichshafeni reptérre
- Eső, tömeg, dugó, útfelújítás, terelés, idegeskedés
- Reptéren check-in, nagybőrönd 20,5 kg, kabinpoggyász 12,5 amiért problémáznak, sorfeltartás, pakolás, végül megy az is a raktérbe
- A friedrichshafen-i reptér béna szar: van egy órás késés, nulla tájékoztatás és géphez saját lábon történő kigyalogolás
- A gép jó nagy, de Gábor aggódik a kora miatt amikor felfedezi a megsárgult plafonba épített sarkítatlan képcsövű CRT televízió készüléket
- A gép felszáll, a napnyugta szép a felhők felett- Teszünk egy kitérőt Frankfurtba, ahol van egy rövid stopver, közben besötétedett
- Éjfél körül végre indulunk Izlandra, 3 óra menetidőt jósol a kapitány
- A kapitány egyébként british angol, az elsőtiszt orosz, az utaskísérők pedig izlandiak
- Közben erősen északnak és nyugatnak tartunk, mindezt a nyári napforduló közelében, szóval 3 óra alatt a tök sötét éjszakából újra felkel a Nap, nyugaton hajnalodik, és Izlandon már világosban szállunk le, helyi idő hajnali 1, biológia óránk szerint hajlani 3 , és közben világos van, ami hülye érzés
- És ennél sötétebb már nem is lesz az éjszaka során- Bérató átvesz, majd irány Keflavik, a reptér melletti falu ahol megalszunk az este
- GPS nincs (csak Garminhoz találtam Izland térképet), térkép nincs, de sebaj, Anikó tudja az utat, nem is kell nekünk GPS
- Azaz mégse tudja az utat, illetve tudta, csak az első benézett sarok után borult a nagy terv (átkozódás) közben Gábor szoktatja magát a kézi váltóhoz (jól megy neki: amikor elég hangosan bőg a motor, akkor eszébe jut, hogy ez magától nem fog feljebb váltani)
- Fél óra reménytelen autókázás hajnali 4 kor (belső óra szerint) egy kihalt idegen városban, amikor az ember inkább már aludna egyet, nem olyan jó móka (átkozódás és már szitkozódás is), ezért felhívjuk a szállást
- Vendégház tulaja rendes csávó, nem kezdi el magyarázni, hogy "jobbra és akkor aztán balra", hanem kijön elénk a kocsijával
- A vendégház jól néz ki, mintha egy IKEA katalógusból ollózták volna ki a szobát, a fürdő és a konyha közös, de reggel úgyis megyünk tovább, a szoba meg tényleg király
- Keflavik kicsit amolyan skandináv-amerikai keverék: rácsos utcaszerkezet, ex-amerikai légibázis, széles kihalt kertvárosi utcák, carport, kosárpalánk, és rengeteg nagy batár amerikai kocsi
Egyébként ha Izlandon születtünk volna, akkor most úgy hívnának minket, hogy Aniko Janosdottir és Gabor Josefsson
2009-06-22
BErne, LSMW, Bob
Masodik hetet toltom Bernben, azon a bizonyos projekten amire eladtak mint LSMW expertet, ugy hogy a projekt elott egy nappal kaptam egy 100 oldalas LSMW doksit. A fonok mondta, hogy ne fossak, a tobbiek majd segitenek (takargatnak), mellesleg az "Ugyfel" ugy tudja, hogy LSMW expert vagyok (elso nap ugy is fogadtak, hogy "sok jot hallottak rolam" (hubazz, vajon kitol)) es nem lenne baj, ha megoriznem ezt az image-t (kosszbazz). Hallottam mar korabban is szotrikat, hogy valakit ugy adnak el projektre, hogy lovese sincs a dologrol, aztan majd elesben valahogy beletanul, de ezt amolyan indiai dolognak tarottam, nem hittem volna, hogy velem is megtortenhet. Igy jar akinek, bizniszmen a fonoke. Az elso ket nap horror volt, a lebukast megusztam, es az LSMW-be is belejottem, sot, meg elegedettek is velem. Kideiritettuk, hogy az ugyfel oldalan is kilog a lolab, ok is felelosek a kesesert, hianyzik a customizing es hasonlok, igy mar nem kenhetik rank a dolgot. Azota lenyugodott a legkor, ismet a politikusokon a sor.
Extra hir: Mar megfigyeltem, hogy a svajciak szeretnek koran kelni (nem is igazi informatikusok ezek) + a management atkapcsot kezivezerlos monitorozos uzemmodba = minden reggel 8-kor statusz meeting van. Nekem nem kell mennem, de paran tolunk is szivnak vele. Utalhatnak amikor 9-10 korul beerek, igaz, hogy utana maradok este 8-9-ig, mert melo van. Kozben nincs se netezes, se duma, se pihi, nyomjuk estig.
Ami engem illet, holnap itthagyom az egesz projektet, es nem is banom, stresszes het volt az elozo. Hazamegyek, onnan meg a repterre, es megkezdjuk 1 hetes szabadsagunkat Izlandon. Ha lesz net es kedvunk akkor bologolunk onnan is, ha nem, akkor nem. Addig is egy kis oldskul szellemi taplalek:
Extra hir: Mar megfigyeltem, hogy a svajciak szeretnek koran kelni (nem is igazi informatikusok ezek) + a management atkapcsot kezivezerlos monitorozos uzemmodba = minden reggel 8-kor statusz meeting van. Nekem nem kell mennem, de paran tolunk is szivnak vele. Utalhatnak amikor 9-10 korul beerek, igaz, hogy utana maradok este 8-9-ig, mert melo van. Kozben nincs se netezes, se duma, se pihi, nyomjuk estig.
Ami engem illet, holnap itthagyom az egesz projektet, es nem is banom, stresszes het volt az elozo. Hazamegyek, onnan meg a repterre, es megkezdjuk 1 hetes szabadsagunkat Izlandon. Ha lesz net es kedvunk akkor bologolunk onnan is, ha nem, akkor nem. Addig is egy kis oldskul szellemi taplalek:
2009-06-20
Csokikosár
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
