Este jól aludtunk, de 5-kor felébredtem, de mivel csak 6-tól volt reggeli, volt időm blogolni a tegnapi napról. Reggeli után kijelentkezés, és irány vissza a reptérre a bérautóért.
Utálom a bérautós embereket, megpróbálnak rábeszélni mindenféle extra dologra.
Az első kocsi egy Chevy Impala lett volna. Örültem, mert úgy voltam vele, hogy ha már itt vagyunk, akkor kipróbálnám milyen egy amerikai kocsi. Jó nagy, a csomagok elvesztek benne hátul, de mikor a megszokott erővel becsaptam a hátsó ajtót, akkor azt hittem szétesik az egész. Szóval már becuccoltunk a kocsiba, mikor a köbejárásnál kiderült, hogy a jobb első gumi sérült, ugy meg nem viszem el. Kértem egy másikat, de már nem ragaszkodtam az amerikai márkákhoz. Hyundai lett belőle.
A Hyundai egy nagy bálna. Ez onnan tudom, hogy a bal könyökömet nem tudom az ablak peremérn pihentetni, egyszerűen túl messze van. A GPShez adott babzsákos megoldás idáig bevált. A Hyundai indulóára 19k USD. Svájcban nem is áruják. Hihetetlen.
Kis bénázás után kijutottunk New York-bol, és három kajás/pisilős kitérővel megérkeztünk Plymouth-ba. Autópályás tapasztaltok:
Sok a rendőr és rohadt gyakran igazoltatnak. Na minket még nem, de ma láttunk vagy 4-5 ilyen “húzódj le az út szélére és maradj a kocsidban” helyezetet.
Autópályán minden sarkon van egy McDonalds. Junk Food túránk keretében ettünk Mekiben és Subway-ben, kiváncsi vagyok, hány kiló többlettel érkezünk majd haza.
A sebességhatárokat rugalmasan értelmezik, +10% simán belefér. Az utak meg soksávosak, de messze nem tükörsimák. Egy-egy kátyúra, összekókányolt bukkanóra autópályán is számitani lehet. Rendszeresen. Ennyit az autpályáról.
Az autópályáról letérve sokkal szebb a környék. Ez a része tetszik az USAnak és simán feledtette a tegnapi New York-it putrit.
Plymouth szép és hangulatos, de kicsi és 1 óra alatt kivégezhető. A hajót érdemes volt megnézni, fel lehet rá menni és be lehet járni. A másik látnivaló a Plymouth Rock, csalódás volt. A mese szerint erre a sziklára léptek rá az első telepesek a kikötés után, rittyentettek köré egy emlékművet, de ettől még csak egy szikla marad. A többi látnivalót nem is emlitem, de a környék és a Main Street miatt megérte.
Boston újra nagyváros, vannak fekák aki a piros lámpáknál szarokat árulnak. Sikeresen bekavatunk valami zsidó negyedbe is, ami viszont nagyon tipp-topp. A hotelhez közeledve olyan igazi amerikai gazdag környéken jöttünk mint a filmekben. Nagyon jól nézett ki és a hotel is jó. Hatalmas szoba, hatalmas ágy. Van vagy 2x2m mert keresztben is siman elférek rajta.
2011-06-04
USA - 2.nap Plymouth, Boston
2011-06-03
USA 1. nap - kiutazás
Reggel pakolás, kicsi idegeskedés, majd a mi utazásunk is elkezdődött azzal a bizonyos legelső aprócska lépéssel. Konkrétan kitotyogtunk az összes cekkerrel a legközelebbi SBB megállóba és svájciasan kivonatoztunk a reptérre.
Pénzváltás a UBS-nél. A pénztáros 50-es kinai, és viccelődik, hogy most milyen jó az árfolyam. Igen, most tényleg jó.
Economy Comfort-osként korábban boardingolhattunk, de ennek nemtom mennyi értelme van. Ugyanugy meg kell várni a amig mindenki beszáll. Viszont a plusz 10 centi sokat számit, és 30 helyen ültünk kb 10-en szoval kényelmesen levegős is volt.
Az USA-val való ismerekedés a fedélzeti ujságoknál kezdődik. Több újság volt a zsebbe tömbe az egyik egy atomgagyi teleshop-os cikkeket tartalmazó kb 100 oldalas kiadvány. Az árak dollárban, a kertbe állitható gagyi műEiffel torony magassága lábban van megadva. Azért irtam hogy atomgagyi mert olyan érdelmes dolgokat lehet rendelni, mint a rugós sarkú cipő (defying gravity), kertbe mindenféle béne szobrok (róka még elmegy, de volt bigfoot, és földből kimászó zombi szobor is), a lézeres hajnövesztő lószar, macsáknak kakiló kapszula, kutyáknak tűzcsap, mindez megspékelve a jellegzetes mindencoolésüberfasza amerikai marketinggel.
A stewardessek öregek és nemcsak tiszták a fogaik, hanem iszonyat fehéren világitanak. Már-már természetellenesen fehéren. Jut eszembe. A másik ujságban több oldalon dokik reklámozzák magukat, főleg plasztikai sebészek. Nekik is világitóan fehér fogaik vannak.
A stewardessek kedvesek, elégedettek vagyunk, de még a svájciaknál is modorosabbak. Mosolygás és kedveskedő hangsúlyozás 1000-er, de svájc után nem olyan sokkoló. Magyarból közvetlenül kimenni biztos sokkolóbb. Amúgy jo dolognak tartom hogy svájcban mosolyogni szokás/illik minden emberi kapcsolatfelvételnél, csak itt még ez is fel van fokozva. Azért birható.
A repülés gondolatátol kiráz a hideg (hogy 10 km magasan ülök egy vékonyfalú aluminiumcsőben ami aztán olyan Lost-osan kettészakad) de odafent aztán 9 óra alatt összemosódnak a dolgok. Az Atlanti óceán nagy és kék felülröl nézve. Közben volt 2 nagy kajálás, pár kissebb service, sok vizkinálgatás, meg 4 film. Mivel Economy Comfortonon alig ültek páran, az út végétől bevették az emberek a belső 3-as üléseket és kersztben feküdve aludtak. Anikó is hátraköltözött egy sorral a több hely miatt. Luxus.
Amúgy hazafele a földön autózva is kb ennyi óra az út. Most kicsivel gyorsabban, magasabban haladunk az ellenkező irányba, és egy másik kontinensen landolunk. Kicsi lett ez a világ.
Az ereszekedés rázós, hányingeres volt. A gép nem szakadt ketté.
Landolás után még fél órát taxizott a gép, mert nem tudott beállni a neki kijelölt helyre. Késés volt és nem állt ki az előző gép. Körbetaxiztuk a repteret. A JFK kibaszott nagy. Azon gonodloztam, hogy John McLane is hasonló kifutópályákon rohangált a Die Hard 2-ben. Már kerestem a rácsot. Ja, az nem a JFK volt. Nem baj, lehett volna az is.
Kiszállás után betereltek minket (mint a juhokat) a vizumátvizsgáló részbe. Bazinagy, bazialacsony terem, vagy 200 embers sorbanállás (1 óra). Padlószönyeg, őskori légkondi, gondolom olyan jó 10-15 éve nem renoválhatták a helységet. Itt sincs kolbászból a kerités. Ja és az emberk! Bakker, ilyen fejeket korábban csak a Discovey Channel-en láttam (Mexikói börtönbandák, Iraki veteránok, dominikai bevándorlók, wall street-is pénzemberek és hasonlók). A belétető tiszt közölte, hogy csak az egyik form-ot töltöttük ki, kell egy másik is. De jó fej volt, nem küldött vissza a sor végére, kitölthettük a fülkéje elött.
A kitöltés sokáig tartott, mire végeztünk kiürült a terem. Pár ujabb hülye kérdés után átengedtek és bejutottunk az USA-ba :) Már nem fogunk a reptéren ragadni mint Tom Hanks. Na az viszont a JFK-n játszódott.
A csomagkiadó tök kihalt volt, csak a mi bődöndjeik köröztek, illetve volt még pár darab. De mivel mi voltunk az utolsók, fogalmam sincs mi történhetett a tulajaikkal. A csomagkiadó amúgy nem szép, barna, alacsony, félhomályos és szűk.
Ja, még hátra volt a vámnyilatkozat leadása. Fekete bácsi ül a pultnál leadjuk neki, nézi, majd meglérdezi, hogy “are you guys” fogtok-e Queens-ben megszállni? Nem, ez egy hotel itt a reptér mellett. Ja, akkor rossz az irányitó szám, ott New York már csak állam, de az nem New York City hanem Jamacia (jó neve van). Kijavittotta aztán kijöhettönk. Utólag azon filóztam, hogy ez most az jelentette-e neki hogy “Némmá, két fehér turista és Queens-ben akarnak megszállni! Hülyék ezek vagy öngyilkosok?”
A kijárat utáni rész is putri volt, kb mint a régi Köki hangulat csak éppen barna. Gyoran vettünk egy szenyát, 8 USD, szoval csak egyet, majd kimentünk Taxiért. Már láttunk az ajtó elött a sárga taxikat.
A ajtóban egy bazinagy feka csávó állt, valamit mondott, én meg mondtam neki hogy Hello, és inkább mentünk tovább a taxikhoz.
A taxisnak elmagyarázta a diszpécser hogy csak ide a reptér mellé megyünk (fekete mindkettő) amaz benyomta (mondom benyomta) a csomagjainkat hátulra és már mehettünk is.
A taxi olyan mint a filmeken. Fülledt meleg volt hátul, de mivel a taxist Mohammad-nak (vagy valami hasonlónak) hivták, gondolom valami melegebb országból érkezett, igy ez lehet hogy őt nem zavarta. Volt plexifal, LCD monitor és kártyás fizetési lehetőség.
Mohammad úgy vezetett mint egy állat, és mivel a hotel valami csomópont mellett volt, ahol elcseszte a kijáratott, úgy pár utcával később bekavart a kertvárosba (amit tegnap már néztem streetview-n) hogy visszakavarjon, de nem sikerült neki. Dead End itt is, ott is mindenhol.
Kavartunk tovább. 12 USD-nél megállitotta a taxiórát, és az iPhone-ján telefonos segitséget kért a kollégáktól. Közben majdnem elütött két embert.
A kertváros élőben takarosabb volt mint StreetView-n. Látszott, hogy nem a gazdagok laknak itt de azért messze nem putrik votak.
Azán Anikó szólt, hogy ő nem igazán érzi magát biztonságban, mert szerinte itt csak mi vagyunk fehér emberek a környéken. És tényleg. Az utcákon néha feltünő emberek mindegyike feket volt, az autókat is mind feketék vezették. Huhh. Ha most a taxis csávó behajt valami zsákutcába, és elkiálltja magát hogy “Fresh Meat!” és körbevesznek minket a feketék akkor nemtom mi van. Persze inkább nekem kéne változtatni a gondolkodásomon, józan ésszel belátom, hogy ez valszeg nem igy megy, de azért mégis furcsa megélni ezt.
Ja és nem csak azon kell változtatni, amit a filmek sugallanak, konkrétan, hogy minden fekete bűnöző. Változtanti kell a kocsik-ról kialakitott képemen is. Ha Európában meglátok egy nagy amerikai kocsit, akkor azt gondolom hogy ez most vagy strici vagy autóbuzi. Ennek alapján idekint csak stricik és autóbuzik élnek ami nyilván nem igaz. Amerikában az amerikai kocsi alap, amit szokni kell. Körvér fekete csávó 6 méteres tepsi kocsiban nemegyenlő srici/gengszter. Itt gondolom, az európai kocsi a kivétel, de fogalmam sincs mennyire extra itt pl. egy Audi (kettőt is láttam a taxiból).
Nem ismerem a helyi tipusokat és márkákat de azért az látszik, hogy sok ember jár lerobbant régi csotrogány kocsikkal. Itt sincs kolbászból minden és mindenkinek.
Ja és innen nézve nem gáz Pest. Tropa kocsik, göröngyös utak, lekaszálatlan gaz, sitthalmok, mindenfelé. És van egy olyan GTA4 hangulata az egésznek már ami a dudálások számát illeti.
Aztán megérkeztünk a Hotelbe. Taxis kolléga nem fogadott el borravalót ennyi bénázás után, pedig nekem tetszett az ingyen városnézés.
A Hoteltől tartottam kicsit a fenti negativ kritikák miatt, de teljesen jónak bizonyult. Ugyan a Hungária mellett van, de nem hallatszik be a zaj, a nejlonlepedő nem gáz, a wifi ingyen van, és a szoba se büdös. Európában nézve is jónak számitana. A légkondi viszont itt is max-ra tekerve ment. Kikapcsoltuk és csukott ablaknál még ÉN sem izzadtam le. Szóval nem értem ezt a légkondi mániát.
Hajnali 2-3 korül feküdtünk le, ami itt kb 8-9 volt. Nehéz megmondani, mert az összes notebook és telefon magától átállitotta az óráját. Pedig pont a telcsimen akartam meghagyni a svájci időt.
New York
Indulás elött, -1. nap
Megnéztük az összes foglalás, többek között a Delta-s repjegyeket is. Anikó kollégái ránkijesztettek, hogy a Delta a lerosszabb. Hmm, ez lehet mert az volt a legolcsóbb. Lelki szemeimmel már láttam az összezsúfolt turista osztályt, a sok harmadik vilábeli bevándorlót mindeféle szines népviseletben, és a fejünk felett ketrecben kotkodácsoló tyúkokat (páááááák-pák-pák-pák és mindenfelé tollak szállnak). Szóval ránéztünk mégegyszer a foglalásra, onnan tovább a Delta oldalára, onnan a székekre, és észrevettük, hogy az Economy-t lehet upgradelni 70CHF-ert Economy Comfort-ra. Ez valami új köztes osztály a Business és az Economy között, több lábtér, jobban hátradönthető üllések is ingyen pia. Upgradeltünk.
Utolsó este megnéztem a hotel ahol első este aludni fogunk, és a környéket streetview-n. Holiday Inn, kb olyan mintha a Hungária mellett aludnánk, a környező utcákban pedig mindenféle kihalt sivár gyártelepek voltak, és sehol egy ember az utcán. Na jó, gondoltam, akkor első nap nem fogunk sétálgatni, és méleyket szippantani a szabadság levegőjéből. Kiváncsiságból ismét pár utcával arrébb dobtam a kamerát, ott már egyszerű de takaros kertvárosok voltak. De ott is: sehol egy ember az utcán. Mindegy, túl messze van, túl kéne élni a gyártelepet, első nap behúzódunk a hotelba és csak aludni fogunk.
A hotelről szoló pár negativ kritika elbizonytalanitott, büdösek a szobák, gumilepedő van az ágyakon, zajos a Hungária miatt, stb. Meglátjuk.
2011-06-02
iBicska
2011-06-01
Bicikli
Unokahugi
