Karácsony 2008

Összegezzük milyen is volt ez a 2008-as karácsony:

• Gábor hazaért és ez a legnagyobb ajándék,
• Mindenki örült az ajándékoknak, sikert arattak a nagy csokik,
• Jó volt együtt lenni a családdal és találkozni mindenkivel,
• Teljesült Gábor álma, hogy a lehető legtöbb ideig ne-csi-nál-junk-sem-mit,
  
• Egy hét tévézés, hajnalig játszás, süti-csoki-mogyi evés után eljutottunk arra a pontra, hogy ideje megmozdulni, de azért bőszen raktározzuk ezt az élményt a rosszabb napokra,
• Végül, de nem utolsó sorban bebizonyosodott amit eddig is sejtettem, hogy a férjemtől őszülök (ha idegesít) és hízok (ha nevettet) :) de azért nagyon jó már együtt lenni végre!
  

Túl sok Svájc

Honnan tudom, hogy túl sok időt töltöttem Svájcban:
- a schwechati benzinkutasnak Grüüezi-vel köszönök, Guten Tag és Abend elfelejtve. A benzinkutasok mellesleg már schwechatnál is magyarok.
- meglep ha valaki elakadásjelzővel villog amikor bejön elém
- Pesten belül 50-el megyek, 60-nál már remegek és keresem a kamerákat
- vasárnap eszembe se jut bevásárolni, mert hogy "vasárnap úgyis minden zárva van", és a többiek emlékeztetnek, hogy ez nem Svájc, hanem egy nagyváros, igen, itt vasárnap is lehet vásárolni, aranyvasárnap meg pláne

Hazaút

A helyzet úgy áll, hogy este nem tudtam elaludni, csak 3-4 között, pedig nem voltam ideges. Reggel 7:55kor Lajos ébresztett telefonon. Körbetelefonálta a helyieket, tőle tudtam meg, hogy "A kolléga még a kádban ül". Lajos egyébként már hajnal óta úton van. Azt mondta, hogy München felé esik hó, a belső sáv használhatatlan és rottyon van az autópálya. Mesés. Kinéztem az ablakon: itt faluhelyen már szinte az összes hó elolvadt, és ma reggel kivételesen a kocsimat sem kell letakarítani.
9-kor indulok.

Update
10-körül léptem át az osztrák-svájci határt, felhívtam A-t, aki nem sokkal előttem a bregenzi alagútban volt épp. München felé közeledve folyamatosan esett az eső, volt pár kisebb dugó, és egy bazinagy 14 kilométeres (inkább mondjuk úgy hogy 2 órás) München után. Linz és Bécs között már kijött, hogy keveset aludtam az éjszaka, már csak 100-120-al robogtam a pályán, na, meg a tömeg is nagy volt. Ekkor történt, hogy A kolléga rámtalált az autópályán, volt örömködés, hogy milyen kicsi a világ. Követtem egy darabon, de így hullán, sötétben, esőben sok volt nekem a 150-160as üldözés. Felhívtam, jó utat kívántam, és visszatértem a nyugdíjas tempóhoz. Schwechat után újabb dugó, újabb óra, a Moson pihenőnél pedig a megszokott balkáni hangulat és tömegnyomor fogadott. Onnan pedig már csak egy ugrás volt Pest. Bő 12 óra volt az út.
München előtt és után:

Hazamentem karácsonyozni

Holnap indulok, remélem nem lesznek sokan az autópályán. A készülődés már 2 napja elkezdődött: mosás, vasalás, teregetés, megint vasalás, csekkbefizetés, kaja vásárlás útra, tartós kaja vásárlás a visszaérkezésre, apróságok otthonra, mosogatás, gyors takarítás, hűtő és szemetes karbantartása (ne penészszagra jöjjek vissza) ma este pedig pakolás, futás (jobban bírom az egész napos kocsiban ülést ha előtte megmozgatom magam) aztán megint pakolás. Közben a melóhelyen is hajtás, 12 órázás is volt a héten. Rázós volt ez a péntek.
De sebaj, holnap indulok haza ! :)
Emlékeztetőül:

A Coop innovál

Még december elején történt, hogy a Coop, itt minálunk faluhelyen is bevezette a Passabene rendszert. Ennek az a lényege, hogy aki rendelkezik Coop kártyával (amolyan pontgyűjtő kártya) az a bejáratnál magához vehet egy kis kütyüt, amivel bent, vásárlás közben saját magának leolvashatja a vonalkódokat. A vásárlás végén beáll az elkülönített Passabene pénztárhoz, ahol nem kell kirámolni a futószalagra, hanem csak átadni a kütyüt a pénztárosnak, aki ez alapján számláz.
Ez valamiért akkora dolog volt, hogy még a helyi újság is megírta. A helyi Coop nem számít a lopások számának emelkedésére, de azért szúrópróbaszerű ellenőrzések lesznek. Biztos ami biztos, sok itt a bevándorló. Kiemelték azt is, hogy az eladószemélyzetnek sem kell leépítéstől tartania. A munkájukra továbbra is szükség lesz, pl. nekik kell ellenőrizni, hogy a kiskorúak nem vesznek piát. A Coop nem akar költséget faragni, beéri azzal, hogy a pénztárakon való áthaladás felgyorsul.

Idáig kétszer használtam: Egyszer kis kosárral, akkor tök kényelmes volt. A Passabene kasszánál nincs sor, aki meg kütyü nélkül odamegy, azt elküldik. Másodjára, teli rámolt nagy bevásárlókocsival, viszont mindent felpakoltattak a szalagra. Így már nem volt olyan jó, de a sorban állást még így is megspóroltuk.
A másik amit meg kell szokni, hogy nem szabad elfelejteni leolvasni a kosárba berakott dolgokat. Anikó csak úgy megszokásból rámolt befelé a kocsiba. Még jó hogy figyeltem, különben magyarázkodhattunk volna a kasszánál.

Pár héttel később jött a következő újítás: minden kocsit elláttak egy nagyítóval. Idősebbeknek hasznos. Kíváncsi vagyok mit találnak még ki.

Országimázs

Ez egy svájcmentes post: Az indexet böngészve találtam egy cikket, mely szerint a NASA eladja a nyugdíjba vonuló űrsiklókat, ezek közül egyet mar meg is vettek, és a washingtoni Smithsonian Institution's National Air and Space Museumban lesz kiállítva. Hűha, gondoltam, hogy az biztos nagyon ütős múzeum lehet, jobb mint a Walldorf melletti sinsheim-i Technik Museum a németeknél, pedig az se kutya.

Rákerestem erre a washingtoni múzeumra, ahol is a nyitólapon az volt az épp aktuális hír, hogy megkezdődött a Steven F. Udvar-Hazy Center építésének a második üteme. Hmm. Ez érdekes. Ki az a Steven F. Udvar-Hazy? És mi az, hogy ez mar a második ütem? Smithsonian Institute? Akkor biztos valami komoly tudós arc lehet, közismert, mondjuk mint Teller Ede, Jedlik Ányos, Szent-Györgyi, Semmelweis vagy valaki hasonló. Olyasvalaki akire büszkék vagyunk, aki úgymond építi az országimázst. De lehet, hogy csak én nem hallottam róla.

De nem. Stephenről nem sokat találtam a neten. Pedig van neki Wiki oldala is (magyarul még nincs lefordítva) ahonnan kiderült, hogy 2008-ban ő volt, a 147. leggazdagabb amerikai. Hűha. Akkor ö afféle híres Charles Simonyi, vagy hírhedt Soros György esetleg? És idehaza miért nem hallani róla? Rákerestem magyar oldalakon is, "Steven F Udvar-Hazy", "Udvar-Hazy", "Udvarházy Ferenc István", origo nulla, index nulla, google is alig talált valamit. Az értelmes találtok 2003 körüli cikkek (akkor nyílt meg az épület Phase 1 része) olyan magas látogatottságú oldalakon mint a www.cavalloni.hu, a www.kisalfold.hu, a www.ujneplap.hu, vagy a www.geographic.hu. Valamelyiken írjak is, hogy idehaza nem nagyon ismert, nincs sajtója, és tényleg így van. Kár, mert az Új Néplapos cikk alapján szimpatikus figura lehet.

Röviden: 1946-ban született, szüleivel `56-ban hagyták el az országot, végül az Egyesült Államokban kötöttek ki, ahol egyetemre járt, repüléssel foglalkozott, céget alapított és meggazdagodott. A múzeum pedig azért nevezte el róla az új épületét, mert ő támogatta a legnagyobb adománnyal az építkezést, ami azóta mar be is fejeződött, és 2003-ban megnyitottak a csarnokot. A megnyitón ott volt pl. Neil Armstrong, Travolta és meg sokan mások.
A kiállítás népszerű, évente millio+ látogatót vonz, és nem mellesleg jobban építi az magyarság imázst is, mint politikusaink együttvéve. Azért az eléggé ütős lenne ha a New York közepén álló hidat nem Brookly Brige-nak hívnák, hanem mondjuk Szechenyi Birdge-nak - a legnagyobb támogató után. Vagy akar csak Szabo Bridge. Mondjuk John F. Szabo Bridge.
A csarnokra visszatérve pedig: ugye már úton van a Phse 2 is. Wow! :)
És a Google a barátod.

Grittibänz

Ezt a postot Dec. elején kellett volna megírnom, csak lusta voltam. A történet a következő: Dec. 5. péntek délután ülünk az iroda hátsó szobájában (amit a múltkor lefényképeztem) péntek délutáni nyugalom van. Nyílik az ajtó, jön a főnök és csak úgy jókedvűen bekurjant hozzánk, hogy "Gritibenc!".
Lövésem se volt mit akarhat, svájciul ugye nem értek és nem beszélek. Gondoltam a többiek, a "németek" értik mit akar és reagálnak majd neki valamit. De nem mondtak semmit ők se, csak néztek.
Főnök ismét: "Gritibenc?" - fejek emelkedtek a notebookok mögül - nekem pedig még mindig nem volt tiszta folyik itt, csak lapultam és figyeltem: "Itt valami lesz."
- "Miii?" - kérdik a németek
- "Gritibenc? Kér valaki Gritibencet?"
- "Mi az a Gritibenc????"
- "Az olyan péksüti amit Mikuláskor adnak a gyerekeknek"
...
Szóval kaptunk Gritibencet, ami egy emberformájú tésztasüti. Főnök távozása után a németek jót röhögtek azon, hogy fogalmuk se volt arról, mit akarhat a főnök, meg hogy egyébként is milyen "fura" hely ez a Svájc. Gritibenc. Ki hallott még ilyenről! Nahát meg hűha! És egyébként is.

Utánanéztünk a dolognak a neten, megpróbálok összeollózni ide valami meghatározást: Spéci fehér tésztából készül, kb. a kalács és a zsemle között van félúton, kézzel alakítják ember formájúra, esetleg mandulával, cukrokkal, csokidarabokkal, stb. díszítik (a miénk igénytelen volt, kis cukrot szórtak rá, oszt annyi), türelemtől függően van orra, szeme, szája, gombjai, nyaklánca, stb. Persze a gyerek türelmétől függően, mert itt valamiféle szokás lehet, hogy a gyerekek Mikuláskor megformázzák a saját sütijüket, kisütik, majd pl. reggelire megeszik.
A süti nevei: "Grattibänz", "Grittibenz", "Teigmannli" - nem Svájcban lennénk, ha nem lenne valami vicces iiii betűs neve is - akkor még úgy is hívhatják, hogy "Chlaus", "petit bonhomme" és még vagy tucat másik név régiótól függően - ez ugye szintén svájci sajátosság. Eredete homályba vész, de a XVI. században már tutira volt, és abban is egyetértenek, hogy a figura Mikulás bácsit szimbolizálja csak éppen erősen leegyszerűsítve. Most pedig mindez jöjjön képekben is.
Ez itt egy professzionális darab:
Ezeket meg gyerekek készítették, home made darabok, jópofa dolog, gyerekként én is biztos nagyon élveztem volna.