Szerdán arra jöttünk vissza, hogy nem lehet mosni, mert a villanyórába nem lehet pénz bedobni. Csütörtökön indult a telefonálgatás, először valami faszi kijött, és fúrt kalapált, majd jött a ház könyvelője, hogy kiürítette a perselyt, de az sem segített. Végül péntek este újra kijöttek, és szétszedték a villanyóra pénzbedobó részét, most egy nagy lyuk van a helyén (ideiglenesen moshatunk pénz nélkül amíg találnak egy szerelőt aki megcsinálja). Meg is kértek minket arra, hogy mossunk egyet gyorsan, hogy lássák, működik e a dolog. Működött. Mi örültünk, hogy végre moshatunk, ők meg elmentek, majd az óra úgy vette, hogy belé csak egy érmét dobtak, ezért fél óra után megint lekapcsolt. Ekkor már nem örültünk. Végül fogtam egy drótot, egy fogót, és egy csavarhúzót és kiügyeskedtem hogy tudjunk mosni. Bizonyos szögben be kell nyúlni a csavarhúzóval, beakasztani, tekerni rajta egyet és akkor van ismét áram, fél órára. Többször ismételve, többször fél órára. Szóval újra tudunk mosni. A szomszédék is akartak mosni, de nem tudom hogy ők is rájönnek-e a dologra. Azért kiírtam nekik egy papírra.
Volt megint fúvós-dobos menet, zászló pörgetés-dobálás meg minden féle cifra verses mondóka, amit persze nem értettünk :) Ja meg énekeltek is valami dalt amivel biztos elűzték a telet és utána pedig meggyújtották a boszit. A legjobb a vége volt, mert a boszi nemcsak elégett, de beindította a rakétákat is, úgyhogy egy jó kis tűzijátékot nézhettünk közvetlen közelről, merthogy kb. a fejünk fölé lőtték. 
A nép utána még átvonult egy másik térre hallgatni a zenészeket mi pedig hazamentünk. Itt még egy kép a megnyitó naphoz, amikor is reggel beöltözött kicsi-nagy és mint látjátok én gyorsan egy napocska álarcot kreáltam magamnak (azért Emili szörnyfejénél jobb nem?). 
