Tegnap felmondtam a cégnél. Már érett egy ideje a gondolat, főleg az utazgatós része nem tetszett a melónak.
A váltás gondolatával először március környékén játszottam el, amikor a válság miatt kevesebb melója volt a cégnek. Egyrészt unalmas volt, szakmailag csak vegetáltam, másrészt meg paráztam, hogy a kevés meló miatt leépítenek. Hiába mondták a főnökök, hogy nem fognak elküldeni senkit, a mateknak titokban jobban hiszek.
Aztán átdobtak Bernbe pár hétre én meg jó deszantosként mentem a dolgomra. A pár hétből egész nyár lett - a heti 3 nap melóból pedig heti 5, néha hétvégi munkavégzés is bejött. Egy nap meló pedig 12 óra nonstop munka (semmi duma, séta, pia/tea/cigiszünet) és egy fix adag stressz, de sebaj, ilyen a tanácsadók élete. Rövidtávon még örültem is, újra van meló és gyűlnek a túlórák, de amikor szóba került, hogy tovább tart a projekt és esetleg még egy teljes évet maradnom kell akkor megírtam a CV-met. Júliusban küldözgettem a maileket, Augusztusban interjúkra jártam, szeptember végén aláírtam.
Közben két dolog történt:
Egyik dolog: Feltűnt, hogy a német kollégák gyakran bonyolítanak "olyan gyanús" telefonhívásokat, aztán kiderült, hogy a nyáron a kollégák 5%-át leépítették. Azokat akiknek nem voltak kihasználva, vagy nagy volt a pofájuk és sokat okoskodtak.
A főnökség viszont egyáltalán nem kommunikálta a dolgot, nem lett megnyugtatva a pórnép, hogy "nektek nem kell fosnotok, ti már nem lesztek kirúgva". Persze azért kiszivárgott a dolog, és a pletykás német kollégák (akik majdnem olyan pletykásak mint a magyarok) nekiálltak sugdosni a történtekről. Meg néha telefonálgattak is. Így aztán most van pár önként távozó ami meglepte a főnökséget, mert velük nem terveztek. Most aztán jó esély van rá, hogy a létszám a tervezett alá csökken ami megint csak nem jó a projekteknek.
Másik dolog: Váratlanul kivontak Bernből (ugye itt a munkát "bevetésnek" mondják, szóval most csapatkivonás volt), mert kellek egy újonnan induló PI projekthez, ami nagyrészt remote végezhető. Ez jó is lenne, ismét lehetne a faluban dolgozni, lehetne edzésekre járni, nem kellene utazgatni és meló is lenne kb. fél évre, csakhogy közben nekem összejött egy másik ajánlat. Múlt héten megkaptam a végeleges választ és aláírtam az új szerződést. Januártól véget ér a tanácsadósodás és ismét belsős leszek. Egy Zürich melletti gyárban fogok dolgozni és ismét elővehetem az irodai papucsomat.
Hétfőn beszéltem a közvetlen főnökömmel, aki egyébként kedvelek. Őt meglepte a dolog, sajnálja hogy megyek, de neki is van családja így aztán megérti a döntésemet. Megköszönte a munkámat, az egyenes beszédet, volt kézfogás, és szerencsére nem volt akadékoskodás, csak megbeszéltük a további tennivalókat.
Tegnap aztán hivatalosan is felmondtam. Elintéztem az adminisztratív dolgokat a titkárnőkkel, mennyi túlórám van hátra, mennyi szabim van még, mikor adom le a notebookot, telefont, nyugdíjkassza, stb. és aláírattam a hivatalos írásbeli felmondást a nagyfőnökkel is. Ő is sajnálja, Schade, és ő is megérti a helyzetet. Papír aláírva, Point of no return.
Most itt tart a dolog. Elkezdett ketyegni a 3 hónapos felmondásom, ami után 3 hónap próbaidő jön, így aztán a következő fél év izgalmas lesz. Közben fontolgatjuk a Svájcon belüli átköltözés gondolatát is, hogy mindkettőnk melóhelyéhez közelebb legyünk. Mozgalmas hónapoknak nézünk elébe.
2009-09-30
Zenés aikido
Ilyen nincs, ezt nem hiszem el, de azért vigyorogtam 1000-el. Tegnap pusztakezes edzés volt, a végén egy kis többtámadós de zombisebességű és maszatolós jiu waza-val. Kivételesen benyomtak alá zenét is, és egészen újszerű (inkább tudathasadásos) élmény volt erre edzeni:
Helyesbbítek, lehet, hogy valójában ez ment:
Helyesbbítek, lehet, hogy valójában ez ment:
2009-09-28
Holnap Időugrás
Ma lesz a Jóbarátok / Friends utolsó része az E4-on. Ez az egyetlen dolog, amit többé-kevésbbé rendszeresen nézünk TV-ben. Minden nap leadnak 2 részt, amit aztán este megismételnek, és ma este lesz az utolsó évad utolsó epizódja, The Last One, hogy aztán holnap újrakezdhessék az egészet: Pilot (The One Where Monica Gets a Room-mate). Ez már a második újrakezdés lesz az E4-on mióta mi nézzük, és ezzel a napi Jóbarátok betevő újabb 4-5 hónapra biztosítva van. Vicces lesz holnap újra látni a 10 évvel fiatalabb szereplőket. :)
2009-09-27
Olasz Svájc
Ahogy ígértük íme egy kis beszámoló a múlt hétvégéről, amit Svájc olasz részén töltöttünk. Szombaton bár nem volt olyan jó az idő végül mégis elindultunk Luganoba, hogy kicsit körülnézzünk a déli részen. Az út felénk még napos a hegyek közé érve már esős-ködös volt, de ennek ellenére is jól lehetett látni, hogy a táj az itt már teljesen más. Szerpentinek, hegyek mindenfelé és végül Lugano a tó partján pálmafákkal, körös-körül csak hegyekkel. 
A kulturális különbségek is rögtön láthatók, dudálás, lazaság mintha csak olaszországban lennénk. A hely gyönyörű és az is biztos, hogy nyáron itt mozdulni sem lehet a turistáktól, hisz itt a legtöbb a napsütéses órák száma. Délután megnéztük a városkát, végigsétáltunk a tóparton majd felmentünk a Monte Brè hegyre siklóval, hogy megcsodáljuk a kilátást.
A kulturális különbségek is rögtön láthatók, dudálás, lazaság mintha csak olaszországban lennénk. A hely gyönyörű és az is biztos, hogy nyáron itt mozdulni sem lehet a turistáktól, hisz itt a legtöbb a napsütéses órák száma. Délután megnéztük a városkát, végigsétáltunk a tóparton majd felmentünk a Monte Brè hegyre siklóval, hogy megcsodáljuk a kilátást.
Másnap visszafelé útba ejtettük Locarnot, ami Luganohoz hangulatos tóparti üdülőváros, de nekünk valahogy Lugano hangulatosabbnak tűnt. 
Így nem is időztünk sokáig inkább továbbmentünk Bellinzona-ba ami Tessin kanton székhelye és várai, városközpontja a világörökség része. Nem is csoda hiszen a három "szikladombon" álló várból csodálatos a kilátás és nagyon jó állapotban vannak.
Annak idején ez az erődítmény rendszer szolgálta Olaszország védelmét az Alpok déli kijáratánál. Egy szó mint száz nagyon hangulatos kis hely, ahol búcsúzóul még ettünk egy jó kis olasz pizzát. Jövőre ha újra itt a jó idő az biztos, hogy eljövünk megint és átmegyünk Olaszországba is :)
Így nem is időztünk sokáig inkább továbbmentünk Bellinzona-ba ami Tessin kanton székhelye és várai, városközpontja a világörökség része. Nem is csoda hiszen a három "szikladombon" álló várból csodálatos a kilátás és nagyon jó állapotban vannak.
Annak idején ez az erődítmény rendszer szolgálta Olaszország védelmét az Alpok déli kijáratánál. Egy szó mint száz nagyon hangulatos kis hely, ahol búcsúzóul még ettünk egy jó kis olasz pizzát. Jövőre ha újra itt a jó idő az biztos, hogy eljövünk megint és átmegyünk Olaszországba is :) 
2009-09-25
Szavazás az ADÓról
Hétvégén megint szavaznak a kantonunkban. Most éppen arról, hogy felülvizsgálják-e jelenlegi kantoni adóztatást, röviden: hogy csökkentsék-e az adókat. Efféle szavazásról még nem hallottam, szóval érdekel a dolog.
Az egyik oldal szerint azért van szükség adócsökkentésre, mert a mi kantonunk lemaradt a többi kantonhoz képest az adóztatási versenyben (hoppá, hat ilyen is van), és ha nem tesznek valamit akkor konzerválódik a helyzet, ez a lemaradás pedig összefügg a magas adókkal. Viszont ha csökkentenék az adókat, akkor javulna a versenypozíciónk, erősödnének a cégek, gazdagodnának az emberek, és meg több cég és ember költözne a kantonba, akik megint csak adóznának, igaz hogy kevesebbet, de ez a cég és embertöbblet ellensúlyozná az alacsonyabb adok miatti bevételkiesést. És lesz tejjel-mézzel folyó Kánaán. Ehhez az oldalhoz tartoznak a cégek, szakmai kamarák, szakszervezetek meg hasonlók.
A másik oldalon azok tömörülnek akiknek az adócsökkentés mar rövidtávon is rossz lenne: kb. az önkormányzatok, egyházközösségek (ugye egyházadó), meg egyes partok ha jól értettem. Szerintük az egész hülyeség, a cégek érdeke, ők jól járnak vele, a köznép pedig szívni fog. Először örülnek majd az alacsonyabb adóknak, aztán mégsem költöznek annyian újak a kantonba hogy ellensúlyozzák az kiesett adóbevételt, így ezen közösségi szervezetek nem lesznek képesek a korábbi színvonalon ellátni feladataikat. Ergo végül kevesebb pénz jut iskolára, orvosra, hittanra, rendőrre, szemétszállításra, meg kátyúzásra.
Érdekes helyzet. Szó sincs túladóztatottságról, Laffer görbéről, csak arról, hogy a többi kanton az alacsony adóival elcsábította, magához édesgette a "tökét". És emiatt itten rossz meg lemaradás. Meglássuk hogyan szavaznak az arra jogosultak.
Az egyik oldal szerint azért van szükség adócsökkentésre, mert a mi kantonunk lemaradt a többi kantonhoz képest az adóztatási versenyben (hoppá, hat ilyen is van), és ha nem tesznek valamit akkor konzerválódik a helyzet, ez a lemaradás pedig összefügg a magas adókkal. Viszont ha csökkentenék az adókat, akkor javulna a versenypozíciónk, erősödnének a cégek, gazdagodnának az emberek, és meg több cég és ember költözne a kantonba, akik megint csak adóznának, igaz hogy kevesebbet, de ez a cég és embertöbblet ellensúlyozná az alacsonyabb adok miatti bevételkiesést. És lesz tejjel-mézzel folyó Kánaán. Ehhez az oldalhoz tartoznak a cégek, szakmai kamarák, szakszervezetek meg hasonlók.
A másik oldalon azok tömörülnek akiknek az adócsökkentés mar rövidtávon is rossz lenne: kb. az önkormányzatok, egyházközösségek (ugye egyházadó), meg egyes partok ha jól értettem. Szerintük az egész hülyeség, a cégek érdeke, ők jól járnak vele, a köznép pedig szívni fog. Először örülnek majd az alacsonyabb adóknak, aztán mégsem költöznek annyian újak a kantonba hogy ellensúlyozzák az kiesett adóbevételt, így ezen közösségi szervezetek nem lesznek képesek a korábbi színvonalon ellátni feladataikat. Ergo végül kevesebb pénz jut iskolára, orvosra, hittanra, rendőrre, szemétszállításra, meg kátyúzásra.
Érdekes helyzet. Szó sincs túladóztatottságról, Laffer görbéről, csak arról, hogy a többi kanton az alacsony adóival elcsábította, magához édesgette a "tökét". És emiatt itten rossz meg lemaradás. Meglássuk hogyan szavaznak az arra jogosultak.
2009-09-24
Edzés újra, aikido, Svájc
A nyári berni száműzetés után végre rászántam magam, hogy megint lemenjek edzeni. Már megszoktam, hogy ilyenkor az van, hogy nehezen veszem rá magam, majd rájövök, hogy milyen jó is ez - most is ez volt. Jó volt újra lemenni és látni hogy örülnek a viszontlátásnak ők is.
Egyébként szokás szerint kevesen voltak, ma konkrétan 6-an voltunk a dojoban ami itt normális. Amennyire észrevettem itt kicsi másképp mennek a dolgok, mint az otthon megszokott. Itt nem a húszas éveikben járó fiatalok teszik ki az aikidósok zömét, sőt, talán ők vannak a legkevesebben. Van viszont sok 10-14 év közötti gyerek, akik külön gyerekcsoportba járnak, és annyian vannak, hogy a dojo is főleg a gyerekcsoportból tartja fenn magát. A felnőtt csoportba meg főleg 30-50 közöttiek járnak, és relatíve kevesen. A dojo kb. akkora mint a BME aljában lévő és 25-nél nincs több felnőtt tagja, de ritkaság, hogy egyszerre 10-nél lent legyenek.
Egyszer megkértek, hogy menjek le a gyerekcsoportba segíteni, és amit ott láttam az maga volt a totális káosz. Később elmesélték, hogy ez afféle napközi, ahol a kissrácok kiengedhetik a gőzt a suli után, emiatt nincs komoly etikett és fegyelmezés, van helyette, rohangálás, birkózás, nevetés meg sikongatás. A lényeg, hogy jól érezzék magukat, és hogy a szülök lássák, hogy jó helyen van a gyerek. És persze már a felnőttcsoportban is elmondták többször, hogy a dojo anyagi gondokkal küzd, és a gyerekcsoport nélkül nem tudná magát fenntartani. A felnőttcsoport légköre is más. Sok az idősebb 40-es, 50-es, és szinte hiányzik a 20-as éveiben járó generáció.
Az etikett és a fegyelmezés a felnőtteknél sem komoly, sokkal lazább a légkör mint az odahaza megszokott. Lehet jo-n támaszkodni, beszélgetni, falnak dőlni meg hasonlók. Látszik rajta, hogy nem terminátorképző van idekint, inkább csak olyan mintha az egyébként is sportbarát svájci állampolgárok közül pár úgy döntött volna, hogy ő most nem futni, teniszezni vagy biciklizni fog, hanem mondjuk aikidozni. Zuhanásos tompítós ukemi pl alig van. Kezdek is kicsit berozsdásodni. :)
Egyébként szokás szerint kevesen voltak, ma konkrétan 6-an voltunk a dojoban ami itt normális. Amennyire észrevettem itt kicsi másképp mennek a dolgok, mint az otthon megszokott. Itt nem a húszas éveikben járó fiatalok teszik ki az aikidósok zömét, sőt, talán ők vannak a legkevesebben. Van viszont sok 10-14 év közötti gyerek, akik külön gyerekcsoportba járnak, és annyian vannak, hogy a dojo is főleg a gyerekcsoportból tartja fenn magát. A felnőtt csoportba meg főleg 30-50 közöttiek járnak, és relatíve kevesen. A dojo kb. akkora mint a BME aljában lévő és 25-nél nincs több felnőtt tagja, de ritkaság, hogy egyszerre 10-nél lent legyenek.
Egyszer megkértek, hogy menjek le a gyerekcsoportba segíteni, és amit ott láttam az maga volt a totális káosz. Később elmesélték, hogy ez afféle napközi, ahol a kissrácok kiengedhetik a gőzt a suli után, emiatt nincs komoly etikett és fegyelmezés, van helyette, rohangálás, birkózás, nevetés meg sikongatás. A lényeg, hogy jól érezzék magukat, és hogy a szülök lássák, hogy jó helyen van a gyerek. És persze már a felnőttcsoportban is elmondták többször, hogy a dojo anyagi gondokkal küzd, és a gyerekcsoport nélkül nem tudná magát fenntartani. A felnőttcsoport légköre is más. Sok az idősebb 40-es, 50-es, és szinte hiányzik a 20-as éveiben járó generáció.
Az etikett és a fegyelmezés a felnőtteknél sem komoly, sokkal lazább a légkör mint az odahaza megszokott. Lehet jo-n támaszkodni, beszélgetni, falnak dőlni meg hasonlók. Látszik rajta, hogy nem terminátorképző van idekint, inkább csak olyan mintha az egyébként is sportbarát svájci állampolgárok közül pár úgy döntött volna, hogy ő most nem futni, teniszezni vagy biciklizni fog, hanem mondjuk aikidozni. Zuhanásos tompítós ukemi pl alig van. Kezdek is kicsit berozsdásodni. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)