Kerékcsere #3

Svájcban az idő múlását akár a kerékcserék számával is mérhetném. Ez már a harmadik házi kerékcsere volt amit svájci földön magam hajtottam végre. És ez a mostani volt a legszarabb. Kezdődött a kerekek pincéből való felcipelésével, benzinkútra való elfurikázásával és felfújásával, majd autómosóban való lemosásával. Ezután már gyerekjáték lenne a kocsi megemelése, a kerekek kézzel való le és felszenvedése (ugrálás a kulcson ismerős?) ha Svájc lapos lenne. De ez a rohadt ország nem lapos, tele van dombokkal és hegyekkel, és történetesen a mi parkolóhelyünk is lejt, két irányba. Sajna a legalsó kb. sima parkolóhely most foglalt volt, a fentiek pedig még jobban lejtenek mindenfelé. Ez akkor jelentett csak problémát, amikor kiderült, hogy a jobb első kereket nem tudom felemelni, pedig a szélrózsa minden irányából beálltam a lejtőre, mégis mindig a hátsó kerék emelkedett fel. Ezután jött az idegeskedés, kerékanyák visszahúzása, a lecserélt három kerék elrámolása, majd Anikóval annak közlése hogy "most azonnal el kell mennem sík terepet keresni, így felemásan mégse maradhat a kocsi". Kiderült, hogy még a viszonylag lapos részen sem egyszerű feladat vízszintes + nyugis, félreeső parkolóhelyet találani. Persze a csavarokat nem húztam meg elég alaposan, hogy gyorsan le tudjam majd kapni a kereket, akárhol, akármikor, hogy Forma-1-es sebességgel tudjak, akár a Hanzi kocsibeállóján is kereket cserélni még mielőtt a házigazda rájönne, hogy mit is csinál egy idegen a háza előtt. Mindegy, a lényeg, hogy helykeresés közben még a jobb első is nekiállt klattyogni. Végül beálltam a Coop parkolójába, ahol másodjára találtam egy olyan helyet, ahol már a jobb első is hajlandó volt felemelkedni, és a szombati bevásárlóturisták nagy örömére produkáltam egy kerékcserét.
Tavasszal viszont szakítok ezen nemes hagyománnyal, mert a nyári első gumik kopottak, így szerviz lesz a dologból. Már a múltkor a Volvo szervizben is mondták, hogy ilyen gumikkal eléggé knapp dolog lenne a police kontroll Svájcban:

Lidl

- Mióta megnyílt a mi falunkban is a Lidl, gyakran járunk oda. Vagy a Coop vagy a Lidl. A Migros kb. kiesett.
- Ez annak ellenére így van, hogy a gépolajos krumpli óta nem a régi a bizalom
- Az itteni Lidl egyébként szinte mindig tök üres, a parkoló jó ha negyedig telik csúcsidőben. Bent a boltban csak lézengenek az emberek, de legalább lehet nyugiban vásárolni.
- Ennek ellenére azt mondják, hogy elégedettek az üzletmenettel
- A parkoló egyébként akkora mint az otthoni Lidl-nél, szóval tényleg kevesen vannak.
- A parkolóban gyakran látni Porschékat
- Már 2x láttam magyarokat is
- A parkolóban fizetős a parkolás. Ezt a kérdést valamiért jobban boncolgatta a helyi újság, hogy miért kell ennek így lennie, amikor a város keleti részében sem a Coop-nál sem a Migros-nál nem kell fizetni (bezzeg, bezzeg), csak a város nyugati felében fizetős a parkolás (ami légvonalban alig 2 Km, de itt az már egy másik világ). Én azt sem értem, hogy ez egyáltalán miért kérdés mert másfél óra így is ingyenes a vásárlóknak.
- Szintén az újságban olvastam, hogy a Lidl jó munkaadónak számít idekint. Ez már önmagában is beszarás. Bejelentették, hogy a 20 éves, teljes munkaidős, szakképzetlen (ohne Berufsausbildung?) alkalmazottaik referenciabérét 5%-al megemelik és így az iparági átlag felett fizetnek. Beszarás Nr 2.- Az is kiderült, hogy az alkalmazottaknak van minden földi jó, továbbképzés egészen az üzletvezetői szintig. (hehe, persze a végén úgyis csak egy maradhat)
- A kérdésre, hogy hogyan ösztönzik barátságosságra a munkavállalókat azt mondták, hogy a főnököknek kell példát mutatni, meg fontos hogy az alkalmazottal elégedettek és büszkék legyenek a munkahelyükre, és akkor majd barátságosak lesznek.
- Belső detektívekről, meg menstruációs jelzésekről nem esett szó

Meghívó Vizsgára

Jött egy levél, amiben a helyi közlek. hivatal megkér, hogy fáradjak be hozzájuk megvizsgáltatni a kocsit. Einladung zur Fahrzeugprüfung. Ez kb. olyan mint a műszaki. Fogalmam sem volt mikor kéne menni, de a nagy testvér észben tartja helyettem is és most meg vagyok hívva. Nem beidézve, felszólítva vagy értesítve, hanem meghívva. 10 év komenizmus és 20 év kapitalizmus után ez nekem nagyon furcsa.
Egy hónap múlva esedékes szóval már nem halogathatom sokáig a kerékcserét...

Címhalmozás

A tudományos címek, fokozatok végzettségek halmozódása, állandó feltüntetése, részletes és precíz megkülönböztetése egy olyan dolog ami nekem még mindig nem tiszta ebben a német kultúrkörben. Már a névjegykártyán is látszik, hogy valaki nem csak simán Informatikus, hanem egyenesen Diplomás Informatikus. Utóbbiból is megkülönböztetik a főiskolás diplomás informatikust az Egyetemi Diplomás Informatikustól. Aztán, hogy ez itt mennyiben számít a másik megítélésénél az nekem továbbra is rejtély. De valamiért biztos fontos. Gondolom. Ha már egyszer feltüntetik.

A mindenvivő tuti ászok pedig a Univ.-Prof. Dr. med. Dr. techn. Dipl-Ing Kovács János típusú emberek.

Ez csak onnan jutott az eszembe, hogy ma kiderült az egyik kolléga aláírásából, hogy ő bizony geológus. Ez SAP IS-OIL területen még akár előny is lehet...

Home Office

Most éppen jo idök jarnak, és sokat dolgozok otthon, heti 1-3 Home Office napom van. Most épp ilyen a projekt.
A home office-t egyébként szeretem, mert otthonos, rugalmas, meg mert nem kell koran kelni (8:55kor kipattanok, 9:00kor online vagyok), és nem szeretem, mert maganyos és mert ilyenkor kevesebbet mozdulok ki a lakasbol (nincs munkaba jaras (azért most kimegyek megnézni a postaladat)).
Azért az otthoni dolgozas nemegyenlö nemdolgozassal (mult héten pl. éjfélig debugoltam), mint ahogy az irodaban ücsörgés sem mindig jelent aktiv munkavégzést. Ergo, nem igaz, hogy aki bent van az dolgozik és jomunkasember, aki meg nincs bent az nemdolgozik és rosszmunkasember. És ezt a fönök is belatja. Persze, ha gondok vannak az output-tal akkor az ugyis kiderül. Ha meg nincs gond, akkor a cégnek jobb is ha otthon vagyok. Elég egy kisebb irodat bérelniük. Amugy meg chat, mail és telefon.

Kocsi - Km

Ma ranéztem a kocsi kilometerorajara: az elmult egy év alatt 40.000 Km került bele. Ebböl 12.000 volt a céges ut, 10.000 az a par alkalom amikor kocsival mentünk haza, a maradék pedig a hosszabb-rövidebb helyi utajainkra ment el. Ha nullkilométersen vettem volna, akkor 2.5 éves korara elérte volna a 100 ezret, 5 évesen a 200-at, 7 évesen 300, 10 évesen pedig 400 ezer Km körül jarna. Esetleg valami ottoni kereskedönél kötne ki, aki "szazezer+kicsi" Km-el tovabbadna.

Blogolás

Akik esetleg hiányolták, hogy nem blogolok mostanában azoknak röviden annyi, hogy igen jól látjátok beszürkült háziasszony lettem:) Megyek a bányába 7-kor hazaérek 7-kor idestova 4 hónapja, próbálok rendet varázsolni és egyéb közhelyek... mit is írhatnék? Vicces baromságainkat meghagyom az uramnak, hadd örüljön. Részemről manapság azzal vagyok elfoglalva csepp kis szabadidőmben, hogy lakásokat nézegetek a költözéshez. Nem kis feladat ez itt svicc-ben az tény, majd ha végre találunk egyet beszámolok a részletekről. Egyébként meg itt egy szám, ami remekül kifejezi mostani hangulatom (no ne féljetek most épp nincs honvágyam). Viszont tény, hogy svicc nélkül még sokáig nem lett volna saját fészkünk, de az otthon az valami más....