Napi problémák

Reggelente mindig elolvasom a vonaton az itteni "Metro" újságot. Általában helyi témájú cikkek vannak többségben, így az ember kap egy kis ízelítőt a mindennapokból. Mint például a berni macikkal épp mi történik, vagy hogy egy 6-ikos osztály tanárnőt keres. Vannak visszatérő témák amikkel napokig foglalkoznak. Pénteken a kedvenc cikkem a főpályaudvari késés volt. Ime, hát igen ez a legnagyobb problémájuk, hogy 15 percet késnek a vonatok. Át tudom érezni a dolgot :) Az a legviccesebb, hogy már én is kezdek mérgelődni, amikor a helyi Thurbo 2 perccel később indul :)

Fagyi

Itt is már több mint két hete hőség van úgyhogy dinnyével, fagyival próbálunk túlélni. Hétvégén Gábor vett Ben&Jerry's jégkrémet és nnaaagyooon jóóóó! :) Régi kollégája zengett erről a fagyiról ódákat, de mi nem tudtuk mi is ez addig amíg itt nem láttuk meg ezt a márkát. Kicsit édes, de finom és érdekes ízekben lehet kapni. A kedvenc most a banános, csokival és dióval :)

Züri fascht

Két hete Zürich-ben voltunk a helyi fesztiválon szombat este. Mint kiderült ezt 3 évente rendezik csak meg, de hogy miért azt még a helyiek se tudták megmondani. Olyan mint egy május 1-e augusztus 20-i tűzijátékkal vegyítve. Mi csak este mentünk a tűzijátékra, mert nagyon meleg volt. Délelőtt voltak vizi és légi programok, este koncertek és itt is volt vidámpark. Estére pedig tele lett az utca a bulizni indult tinikkel úgyhogy kicsit öregnek is éreztük magunkat :)

1 év

Nemsokára egy éve, hogy kinn dolgozok. Borzalmas, úgy elment ez az éve mintha nem is lett volna. Januárban még arról akartam írni, hogy milyen egy éve Svájcban lenni, erre most meg már arról írhatok milyen egy évet Svájcban dolgozni. Gáborral szoktunk néha azon elmélkedni, hogy ha valaki nekünk pár éve azt mondja, hogy itt fogunk élni-dolgozni vagy csak annyit, hogy külföldre megyünk akkor biztos nem hisszük el neki. Furcsa dolgok ezek, amit mindenki másképp lát. Van aki visszaszámol mikor mehet már haza (én is csináltam egy időben) van aki élvezi, van aki csak megszokja. Az minden esetre igaz, hogy több év kell ahhoz, hogy az ember érezze a változást és a különbségeket a két ország között. Az pedig végképp igaz, hogy az ember élete teljesen meg tud változni nagyon rövid idő alatt is, hiába minden terv vagy elképzelés.

Albanifest

A hétvégén Winterthur-ban Albanifest van, ami kb. olyasmi mint otthon a május 1-e. Hogy pontosan miért is most van és mi ez azt nem sikerült kideríteni, de lehet a nyárkezdethez igazítják hisz hét közben volt Szentivánéj. Szombat délután mi is elmentünk körülnézni és hihetetlen, hogy mennyien voltak. Ez itt azért megdöbbentő, mert pl. pünkösd hétfőn is bementünk a belvárosba és egy teremtett lélek nem járt az utcákon. Itt egy kép róla. Most ehhez képes mindenki kiözönlött a "vásárba" :) Volt egy csomó vidámparkos "gép" amire fel lehetett ülni, mi persze inkább kihagytuk. Alul látható miért is :) Az viszont érdekes volt, ahogy ezeket a hatalmas gépeket berakták az óvárosba a házak közé. Az utcák egyébként tele voltak különböző nemzetek ételes standjaival. Találtunk egy lángosos-t is, de nem volt igazi magyar ize.

Búcsú A kollégától

A héten búcsúztattuk A kollégát, aki 3 év után hazaköltözött ebből a gyönyörű, nyugodt, de néhány szempontból lökött országból. Furcsa érzés, hiszen ha ő nem jön ide akkor nagy valószínűséggel én most nem ülnék ezen a teraszon és írnám ezt a blogot. Vagy a ködös Albionban néznénk a sörfejű embereket, vagy valamelyik másik kevésbé jó országban dolgoznánk, vagy legrosszabb esetben otthon ülnénk és az életben sose spórolnánk annyit, hogy legyen egy saját házunk. Hát igen.... köszönjük az első "telepeseknek" az iránymutatást. Sajnáljuk, hogy nem élvezhetjük tovább a társaságod, de reméljük hamarosan követhetünk téged "haza" is :)

Júniusi látogatók

Június közepén itt voltak szüleim látogatóban, úgyhogy elvittük őket pár helyre, hogy megmutassuk hol is élünk. Eljöttek Schaffhausen-be is a vízeséshez, ahol már megnyílt az új kilátó terasz. Itt még én sem voltam, de nagyon jól néz ki, az ember szinte úgy érzi a vízesés alatt áll. Kaptunk is egy kis vizet a nyakunkba :) Aztán nem hagyhattuk ki Luzern-t sem a kedvenc városom. Itt bementünk a közlekedési múzeumba, amit eddig mindig kihagytunk az idő rövidsége miatt. Nagyon jól néz ki és tele van interaktív játékokkal. Szuper régi vonatokkal, autókkal és természetesen óriási terepasztalokkal. Íme az egyik. Tervezzük, hogy visszamegyünk egyik hétvégén, mert most nem volt elég időnk végigjárni.